Augusztus 14. péntek

Ilyen a mi szerencsénk. Ma megtudtam, hogy mi már hazafelé tartunk, ha az oroszok át nem jönnek a Donon. A 3-ik hadosztályt románok váltották le ezen a vonalon, mikor az orosz megtudta, egyszerűen átsétált és a románokat visszanyomták. Ha a magyarok lettek volna továbbra is itt, az orosznak eszébe sem jutott volna az átjövéssel kísértetezni, mert a magyaroktól nagyon félnek. Na már most a románokat visszavonták és így minket is bedobtak a harcba, hogy az oroszokat visszavessük a Donon túlra, ami azt hiszem ma már sikerült is. Így a mi ittmaradásunk is meg van hosszabbítva. (21) A délelőtt esemény nélkül telt el. Délután saját gépeink szálltak el felettünk, valahol bizonyára bombázni voltak, mert mikor jöttek visszafelé nem messze tőlünk harcba keveredtek a Ratákkal és egyet le is lőttek belőle, mint egy hatalmas füstcsóva ereszkedett lefelé a Rata és a földön elégett. este 10 órakor riadó volt és elindultunk a harcmezőre védelembe, a mi tönkre vert zászlóaljunkkal. Ha a jó Isten meg nem segít, itt veszünk valamennyien, mert sajnos tisztjeink nem állnak hivatásuk magaslatán.

Augusztus 15. szombat

Ma megint ünnep van, de sajnos nem nekünk. Mi ezen a szép ünnepen is ide-oda kóborolunk, mint a pásztorát vesztett nyáj. A vezetőink sajnos nem tudják mit csináljanak. Így nem csoda, hogy olyan nagy veszteségei voltak a zászlóaljnak az első ütközetben. Most is itt ülünk az árok szélén, fejünk felett fütyülnek, süvítenek a tüzérség lövedékei, minden pillanatban várva, mikor csap közénk egy, hogy pontot tegyen nyomorúságos életünkre. De a jó Isten nem fogja ezt engedni és kiment minket ebből a nyomorúságos helyzetből. Már a második fedezéket ásom ki máma, azt hiszem végre ebben megállapodom bizonyos időre. Egész nap folyik az ágyúzás, borzalmas a Sztalin-orgona hangja, azt hiszem közeledik az esős évszak, mert egész nap különös szél fúj és lehet, hogy ez hozza meg a mi szabadulásunkat is, mert úgy tudom hogy mielőtt az orosz esős évszak beáll nekünk innen már haza kell indulni. Bár adná a jó Istenke, hogy más volna már. Most tudtam meg, hogy ez a csata egy nagy bekerítő offenzíva. Mi védelembe vagyunk a németek meg dél-felől nyomják borzalmasan fölfelé az oroszokat. Így tehát a muszkák vagy megadják magukat, vagy elpusztulnak, de ezt azt hiszem, hogy inkább megadják magukat, minthogy elpusztuljanak. A sötétség beálltával a német arcvonal borzalmas repülőtámadást kapott. Kigyúltak a Sztalin lámpák, utána pedig hullottak a bombák.

Augusztus 16. vasárnap .

Megint ünnep. Méghozzá vasárnap. Édes Istenem, de jó is annak aki odahaza van. A tegnap este abbamaradt borzalmas csata újult erővel folyik tovább. A németek borzalmas erejű támadása mind jobban és eredményesebben bontakozik ki. Egész nap szünet nélkül folyik a harc. Azt hiszem a németek hamarosan döntést fognak kicsikarni és akkor az orosz megint futni fog egy pár kilométert. Éppen most kaptam kézhez az én aranyos anyucikám levelét és sajnos én is ott sírtam ahol senki sem látott. Itt a fronton bontakozik ki az, hogy ki hogy szereti családját. Fájt a szívem, majd meg hasadt és potyogtak a könnyeim mikor olvastam a levelet. Szegénynek nincs odahaza senkije aki megvédené. De nem baj, ha a jó Istenke hazasegít mindenkinek nagyon szépen meg fogok köszönni mindent, támogatást és vigasztalást amivel az én kicsi családomat részesítették. Az éj folyamán a Raták egész éjjel bombázták a tőlünk jobbra harcoló egységeket. Nem tudom megérteni, hogy ellentámadás nélkül hagyják a Raták éjszakai működését. Nem hogy éjszaka, de még nappal sem látni saját repülőt. Mi az talán már nekünk nincs repülőnk.

Augusztus 17. hétfő

A titáni harc tőlünk jobbra folyik. Mi már a harmadik napja, hogy itt vagyunk védelembe, de hála a jó Istennek eddig még csak sebesülés sem történt. Igaz, hogy a velünk szemben lévő oroszok scm, meg mi sem tüzelünk, csak néha-néha a tüzérség lő egyet-egyet kölcsönöscn. Ma délután átköltüztünk egy másik magunk ásta fedezékbe, mert az előző nem volt eléggé jó. Kicsi volt és nem elég mély. Azt hiszem ez valamivel biztonságosabb lesz, mint az előbbi. A már két napja tartó titáni harc tőlünk jobbra egy kissé alább hagyott, úgy látszik mind a két fél egy kis lélegzethez akar jutni. Lassan este lesz és nemsokára hozzák a vacsorát, reggelit és a holnapi ebédet, ami elég szűkös. Mert bizony reggclire kávé, ebédre meg egy kis lekvár, meg esetleg egy kis kevés méz nem elégíti ki a harcoló honvéd gyomrát, de hát mit csináljunk. Szólni nem szólhatunk semmit, mert háború van. Azt kell és annyival kell beérnünk, amit és amennyit adnak. Az éjjel a Raták, nem igen mertek már lámpavilág mellett bombázni, mert elég erős légvédelmi üteget kaptunk, így nagyon sok bombát sötétben, vaktában kellett nekik ledobálni, amik nem igen tettek kárt csapatainkban.

Augusztus 18. kedd

Gyönyörű szép csillagos éjszaka után, hűvös, ködös reggelre virrad tunk. Ki vagyunk teljesen merülve. Egyrészt az álmatlanság, másrészt az elégtelen koszt miatt. Fronton aludni lehetetlen. Éjszaka szolgálatban vagyunk mindig a zászlóaljparancsnokság mellett, mert aknavetőink nincsenek, nappal lehetne aludni, de akkor meg a nagy ágyúzások miatt nem tudunk aludni. Borzasztó. A szemünk majd leragad az álmosságtól, aludni mégsem tudunk. Ha egy-egy kicsit el is szunnyadunk, elbődíti magát egy-egy ágyú, ijedten ugrunk fel és lesünk mi történt, talán az orosz tört be. Mikor lassan magunkhoz térünk akkor jövünk rá, hogy lehetne nyugodtan tovább aludni, mert saját lövés volt, nem orosz. Úgy látszik mind a két fél pihen, mert most minden csendes, csak néha-néha pukkan egy-egy puska, vagy messze tőlünk egy-egy ágyú. Így hát meg próbálunk egyet szundítani. Nappal a repülőtevékenység elég nagy. A nap folyamán a' Raták egyszer támadták a tőlünk jobbra küzdő csapatokat. A mi védelmi vonalunkon eddig semmi különöscbb esemény nem történt. A mi repülőink részéről csak felderítések vannak folyamatban. Repülőink eddig még a mai nap folyamán nem intéztek támadást az oroszok ellen. Mi már azt hittük, hogy nekünk nincsenek is repülőgépeink, hogy a Raták olynyugodtan, büntetlenül fölénk repültek és bombáikkal árasztottak el bennünket. Ma meglepetésre és legnagyobb örömünkre elszállt felettünk északi illetve észak-keleti irányból jövet 11 bombázónk és vadász gépünk. Úgy látszik azért ők sem tétlenek, mint ahogy mi gondoltuk. Valahol borzalmas dolgokat művelhettek. Az éj folyamán a Raták is működtek, de legtöbbször lámpa nélkül. Lámpát csak ott függesztettek ki, ahol gondolták nincs légvédelem. Egész éjjel egyik jött a másik ment. A legborzalmasabb az volt a dologban, hogy pontosan mi felettünk volt a járatuk; Egész éjjel nem győztünk csak ki és be ugrálni a fedezékbe. Mikor fölénk ért egy-egy rata, csak rígy borsódzott a hátam tőle. Mindig azt figyeltem nyitott füllel, hogy mikor süvít lefelé a bomba. De hál a jó Istenkének miközénk egyet sem dobtak. így nagy nehezen úgy éjfél után kb. 2 órakor be is fejeződött az éjszakai nyugtalanítás.

Augusztus 19. szerda

Nagynehezen kivirradt reggel egy kis esőt is hozott magával. Éppen aludtunk, méghozzá elég mélyen, úgyhogy csak akkor ébredtünk fel amikor már bőrig áztunk. A mi frontunkon is feléledtek egy órára az oroszok, mert egy órán keresztül tűz alatt tartotta a vonalunkat. Nekünk csak az a szerencsénk, hogy az aknavetőink elpusztultak és így elég jó beosztásunk van egyenlőre. Hátul vagyunk a zászlóaljparancsnokság közvetlen védelmére beosztva. A nap folyamán egy-két járőrtevékenységen kívül semmi különös esemény nem történt. Az éj folyamán a Raták megint bombázták a tőlünk jobbra lévő arcvonalat. Nagy nyomás lehet és harc a Don partja mentén, mert néha olyan heves a tüzelés mindkét részről, hogy a föld remeg alattunk, szinte várja az ember, hogy mikor szakad be alattunk.

Augusztus 20. csütörtök

Az éjszaka nagyon hűvös volt, olyannyira, hogy majd megfagytunk. A vacsora megint, mint rendesen nem volt kielégitő, káposztakonzerv volt amit odahaza a világért meg nem ettünk volna, de bezzeg itt a fronton csemege volt, ha zsírtalan is. Ma nagy ünnep van odahaza. Szent István ünnepe. Eszembe jut, hogy ma egy esztendeje Budapesten voltam az én szeretett kicsi családommal és ma milyen nagyon távol vagyok tőlük. De jó volna most is odahaza lenni köztük. Úgy iátszik itt is Szent Istvánt köszöntenek az orosznak, mert saját repülőink reggel 3 órától már a harmadik bombatámadást hajtsák végre a tőlünk jobbra lévő ellenséges arcvonalon. Már régen várjuk ezt a beköszöntőt, mert ez talán mielőbbi megváltást jelent számunkra, ha muszkát megugrasszák egy pár száz kilométer erejéig, mert már teljesen az idegeinkre ment, hogy a Raták napok óta büntetlenül garázdálkodtak felettünk. Azt hiszem ez a Szent István-napi beköszöntő a mi helyzetünkön is nagy változást fog hozni. Gyönyörű szép napsütötte reggel van. A hideg éjszaka után szinte élvezzük a Jó Istenke napjának melegét. Úgy látszik, hogy ezen a területen beigért nagy német támadás már ma reggel megindlult, mert délután 4 óráig mintegy 10-12-szer bombázták a tőlünk jobbra lévő orosz arcvonalat a német légierő, hatalmas füstoszlopkat hagyva maguk mögött. Ma délután az oroszok egy kicsit rámijesztettek. Hogy-hogy nem nem messze tőlünk észrevették, hogy az árkászok összegyülekeznek és egy órán keresztül állandóan tüzelt oda egy muszka ágyú. Az egyik lövedék alig 10 méterre csapódott be a fedezékemtől. Csak a jó Istenke gondossága mentett meg, itt is attól, hogy nem az én fedezékembe esett. A délután folyamán 2 foglyot is fogtunk. Az éj folyamán csak a Raták működtek és mi lövészteknőket ástunk, hogy legyen miből lövöldözni az orosz támadás esetén, mert mi is és az oroszok is velünk szemben védelemben vannak berendezkedve. Azt hallottam ma, hogy minket csak 1-én váltanak le. Elég hosszú első vonalbeli szolgálat.

Augusztus 21. péntek

Az éjszaka nem volt olyan hűvös mint a tegnapi. De reggelre egy kicsit lehűlt a levegő. Korán reggel, még alig pirkadt már megjelentek a mi repülőink és szórták az áldást az oroszra. Ma kaptam az én drága kis anyucikámtól és édesanyám tói egy-egy lapot. Mind a két lap széle körül van égve. Ki tudja honnan halászták elő őket. Az orosz tüzérség és aknavetők ma fél napon keresztül állandóan lőtte állásainkat, de eredménytelenül. A német légierő egész nap működésbe van. Úgy hírlik, hogy minket csak szeptember 1-én váltanak le, vagy a németek, vagy ukrán csapatok. Ez még 9 nap. Elég messze van még. Az éjjel kint voltunk lövészgödröt ásni és az orosz megint alaposan ránkijesztett. Alig fogtunk hozzá az ásáshoz, az orosz máris tűz alá vette azt a területet, amelyen ástunk. Srapnell-srapnell után robbant, úgy, hogy kénytelenek voltunk az ásást abbahagyni és visszamenekülni hátra kb. 200 méterre lévő fedezékeínkbe. Egy Rata is kiakasztotta felettünk lámpáját, de szerencsére nem vett észre minket. Az éjjel vonalunktól jobbra csak pár Ratatevékenység volt.

Augusztus 22. szombat

Hűvös, augusztusi szeles reggel van. A srapnell most fütyül el a fejem felett és valahol messze mögöttünk halljuk robbanását. Nem veszélyes. írok tovább, de a fülem állandóan hegyezem és hogy ha közel hallom fütyülését már ugrok is be a fedezékbe. Most fütyül a másik, de az is messze megy. Az idő kezd felmelegedni. Azt hiszem ma megint meleg lesz. Az oroszok egész nap folytatták a nyugtalanító tüzelést. Ez valamit megint jelent. Az éj folyamán megint kimentünk futóárkokat ásni és minden nyugtalanító körülmény nélkül dolgoztunk egészen 2 óráig. Orosz repülőtevékenység megint csak volt, de nem olyan heves mint eddig.

Augusztus 23. vasárnap

Alig feküdtünk le és még alig aludtunk egy keveset, hajnali 1/2 4 órakor heves zenés ébresztőre keltünk. Mi az, hogy keltünk. Egyenesen ijedten ugrottunk, semmi álmosságot sem érezve. Ugyanis az előző napi érzésünk megint nem csalt, mert az oroszok heves támadást intéztek állásaink ellen. Úgy látszik már nem jól érezték magukat a faluban és ki akartak tömi, hogy újabb tért nyerjenek. Pedig nekik ott jobb dolguk lehet a házakban, mint nekünk itt a szabad ég alatt. A csata, még mindig elég hevesen folyik tovább. A gránátok itt fütyülnek a fejem felett és nem egy 50-100 méterre csapódik be tőlem, amikor is még a fejemet is szeretném jó mélyre befúrni a földbe, ha lehetne. Úgy 7 óra után lassan elcsendesedik a nagy csatazaj és innen kezdve már csak néhanéha hangzik egy-egy ágyú, vagy puska hangja, illetve géppuska, vagy golyószóró kelepelése. Ez megint szép vasárnap volt. Dél felé 1 Ratát lelőttek. Gyönyörűen kalimpált lefelé, szinte örömmel néztük bukását. A délután folyamán teljesen elült a csatazaj. Az oroszok visszavonultak, nagy emberveszteséget hagyva maguk után. Úgy hallottam, hogy német tüzérség is beleavatkozott a harcba és talán ezzel meg is indult a leváltásunk. Úgy délután, mint az éjszaka folyamán nem történt semmi. Az oroszok megelégelték a nagy veszteséggel zárult kitörési kisérletet. A puskások vallomása szerint a rozsbúzában még sok orosz sebesült van, de nem lehet őket összeszedni, mert veszélyes helyen vannak.

Augusztus 24. hétfő

Egész éjszaka nem volt szabad lehunynunk a szemünket, mert újabb orosz támadástól lehetett tartani, így egész éjjel riadókészültségben voltunk, de hál Istennek nem történt semmi. A délelőtt folyamán egy pár ágyúlövedék süvitett el a fejünk felett és messze mögöttünk robbantak. 'Néha-néha elkelepeli magát egy-egy géppuska, más esemény nem történt. így a délelőtt nyugodtan telt el. Az éj folyamán megint futóárkot ástunk, más nem történt. Voronyezstől délre egész nap heves ágyúzás hallatszott. A Raták mind ritkábban és ritkábban mutatkoztak éjszaka védővonalaink felett. Úgy látszik máshol vannak lefoglalva.

Augusztus 25. kedd

Az éjszaka elég hűvös volt megint. Egy kicsit jobban fáztunk mint máskor. A kora hajnali órákban itt ülök fedezékem mellett, mint figyelő. Fejem felett saját tüzérségünk lövedékei susognak. Valami mozgást észlelhettek, mert elég heves tűz alá vették az orosz állásokat. A muszka nem felel vissza, behúzták a fejüket, csak néha szólal meg egy-egy géppuska, de mindjárt elhallgat. A délelőtt további része csendesen telt el. Délután úgy 3 óra lehetett, amikor saját tüzérségünk pergőtűz alá vette az orosz állásokat. Úgy látszik valami beszivárgást észlelhettek. Az oroszok is megeresztettek egy pár aknagránátot, de csak egy robbant belőle, a többi besüIt. Nagyon nedves lehet nekik a lőszerük. Az éj folyamán megint ástunk tovább. Két Rata elrepült felettünk. Más semmi nem történt.

Augusztus 26. szerda

Már lassan 3 hete, hogy az első vonalban vagyunk, de leváltásunkról még mindig semmi. Rebesgetik, hogy 1-én leszünk leváltva és hogy állítólag megyünk is egyenesen hazafelé, de én már senkinek sem hiszek, mert még eddig semilyen álhír nem vált be. Nem is értem, hogy mit akarnak velünk, hát a magas vezérkarnak nem jut eszébe, hogy ezek már két hete alig aludtak, illetve pihentek, ki lehetnek merülve, jó lenne már le váltani őket, de semmi. Most már megint dobogó szíwel várjuk 1-ét, hogy ugyan lesz-e belőlünk valami. A kosztolás sem kielégitő. Naponta 1-szer kapunk meleg ételt, az is víz, semmi tápértéke nincs. Ugyancsak este kapjuk meg a másnapi reggelit, azt a keserű kávét és az ebédet, amely szintén kevés, vagy egy kis doboz halkonzerv, vagy egy nagy doboz máj konzerv, vagy húskonzerv 1 kilós 8 1/2 emberé. Hát ez is kevés. 1 kilós konzerv édeskevés 8 1/2 embernek ebédre. Egész nap forron sütött a nap, szinte pörkölt. Itt nálunk minden csendes, csak néha-néha van egy kis lövöldözés. A muszka sem mozog. Úgy látszik nekik is melegük van. Az éj folyamán megint ástunk. Úgy látszik a muszka körül mind szorosabbra szorul a gyűrű, mert környöskörül mind közelebb hangzanak a tüzérségi lövegek hangja. A németek nagyon megnyomhatták a frontot lefelé délnek, és déltől északra. A muszkák létének napjai már meg vannak számlálva. A vonalunkon az éj folyamán is minden csendes volt, ha a muszka megmozdul, a tüzérség odaköp egyet-kettőt éE máris elhallgatnak, behúzzák a fejüket. A tüzelésükből meg lehet állapítani, hogy egyetlen ágyújuk van, vagy négy aknavetőjük, ellenben géppuskájuk és golyószórojuk az valamivel több van, de azzal sem sokat érnek, mert ha meg is szólalnak néha, a mi derék tüzérségünk abban a pillanatban rögtön elhallgattatja.

  Az első vonalban...

Augusztus 27. csütörtök

Az éjszaka nem volt olyan hideg, mint szokott lenni. Nyugodtan aludtunk éjféltől, nem bántott a hideg. Reggel 4 óra van, nem tudok már tovább aludni, kiülök a fedezékem szélére és hallgatom a távoli ágyúzörejeket. Úgy látszik a bekerítő offenzíva nagy lépésekkel halad előre, mert a dörejek mind közelebb és közelebb hangzanak. Azt hiszem mire vonalunknál az északi és déli front összeér, mi már le leszünk váltva és a muszkákat más ejti foglyul nem mi. Lehet, hogy mi már akkor a jó Isten segitségével hazafelé megyünk. Egész nap védővonalunknál nagy volt a csend. Úgy estefelé megjelentek felettünk saját felderítő repülőink és alaposan legéppuskázták a faluban lévőoroszokat. Majd később a muszka kezdett hozzá az ágyúzáshoz. Valahonnan úgy látszik kaptak egy gyorstüzelő ágyút és azzal lőtt egészen a sötétség beálltáig. Bizonyára konyhánkat nem akarta beereszteni, mert a szakácsok mondták, hogy majdnem agyonverte őket, de azért sikerült nekik minden baj nélkül megérkezni a vacsorával. Vacsora után megint kimentünk ásni, éjfélkor bejöttünk és lefeküdtünk.

Augusztus 28. péntek

Reggel 4 óra és én már megint kint ülök a fedezékem előtt és írok. Annyira megszoktam már a korai kelést, hogy talán már le sem tudnék rola szokni. Borús reggel. Ébresztőnk pár orosz aknagránát robbanása, utána egint nagy csend. Tőlünk délre nézve a végtelen orosz síkságon hatalmas füstfüggöny látszik. Ott még mindig igen borzalmasak lehetnek a reggeli ébresztők. Mától kezdve 1-ig minden nap várjuk a hőn óhajtott leváltásunkat. Édes jó Istenkém, ugyan lesz-e belőle valami, mert már igazán itt volna az ideje leváltásunknak. Este felé a muszka megint csintelenkedett és egy pár aknagránátot küldött a vacsorához. Este 10 órakor megint kimentünk ásni és 12 órakor bejöttünk és jóízűen elaludtunk reggelig. A Ratáknak hírmondújuk sem volt egész éjszaka.

Augusztus 29. szombat

Reggel 4 órakor megint kiültem fedezékem elé és a fellegeket vizsgáltam, mert most már az időjárás változó. Hol beborul, hol kiderül, és néha-néha lehull egy kis eső. Egész nap nem történt semmi említésre méltó a szokásos déli és esti kölcsönös tüzérségi tűzön és felderítő repülőink ténykedésén kivül. Éjfélkor riadó volt, mert ellenséges beszivárgást jelentettek, így egész éjszaka fel kellett lennünk. Szorongó szívvel vártuk a hajnalt, mert gondoltuk, hogy a vasárnapot megint meg akarják zavarni, de szerencsére nem történt semmi. Ma vagy holnap várjuk leváltásunkat.

Augusztus 30. vasárnap

A nyugtalanul eltöltött éjszaka után szép napsütötte vasárnapra virradtunk. Az orosz és magyar géppuskások felelgetnek néha-néha egymásnak és nagy ritkán közbeszól egy-egy kiságyúnak a döreje. Mióta kint vagyunk ma kaptunk először sózott szalonnát. Valóságos csemege volt, mert már kezdjük megunni a sok halkonzervet, meg a kenyérpusztító lekvárt. A vasárnap elég nyugodtan telt el, ma kevesebb volt a lövöldözés, mint máskor. Az éj folyamán sem történt semmi említésre méltó.

Augusztus 31. hétfő

Reggel arra riadtam úgy 4 órakor, hogy borzalmasan nagy és sűrű az ágyúzás. Azt hittem a pokol szabadult el. De nem. Nem messze tőlem van két saját löveg felállítva, az vett észre valamit az oroszoknál és az csinált olyan nagy zajt. Az ellenséges géppuskák ma elég sűrűn kattognak, néha-néha egy-egy fáradt lövedék Ie-Ie pottyan körülöttem de én csak firkálok tovább mert nem tartom veszélyesnek. Ez a céltalan lövöldözés egész nap tartott és már annyira megszoktuk, hogy figyelembe se vesszük, egész nyugodtan diskurálunk tovább, anélkül, hogy a fedezékbe bemennénk. Ma érkeztünk sorsunk fordulásához. Itt van holnap szepteber 1-e, leváltásunk időpontja. Istenkém, ugyan mit hoz ez a nap számunkra. Valami azért úgy látszik készülőben van, mert délután 5 órakor 4 német tiszt érkezett, védővonalunk zászlóaljparancsnokságához és azonnal kimentek a véd6vonalat szemrevételezni. Azt hiszem a jó Istenke meg fog segíteni és kocsink rúdját hazafelé fogja fordítani. Vacsora előtt kb. 7 óra felé mentek el a németek gépkocsin. Úgy látszik az oroszok észrevették a németeket, mert pergőtűz alá vették az utat, de szerencsésen megmenekültek. Pont vacsorakiosztás volt, amikor hatalmas fekete viharfelhők tornyosultak felettünk, mely nemsokára orkánszerűen reánk is csapott. Borzalmas sötétség borult a vidékre. Villámlott, mennydörgött, valóságos ítéletidő volt. Bújt mindenki, ki hová tudott. Valóságos ítéletidő volt. Egész éjjel esett az eső. Bunkerekből ki sem mertünk mozdulni. Szegény őireink bőrig áztak, de szerencsére hideget nem hozott magával.

Szeptember 1. kedd

Az éjszakai ítéletidő után reggel felé kezdett tisztulni az ég, de a szél az megmaradt. Később aztán az is kezdett szűnni, a napocska is kezdte éreztetni jóságos melegét, így már ki lehetett ülni a bunkerek mellé. A mai koszt különösképpen nagyon kielégítő volt. Kaptunk kávét, lekvárt, mézet, sajtot, válogatni lehetett benne, csak kenyeret nem adtak hozzá, ami ezekhez a nyalánkságokhoz képest kevésnek bizonyul. Ráadásul egy fél kenyerem meg teljesen szétázott, így kénytelen voltam kenyér nélkül élvezni ezeket a finom nyalánkságokat. Igaz, hogy tegnap estétől maradt még egy csajka puddingom és ezt tettem el ebédre, amihez Kohut Emil révén jutottam. Az éjszaka hűvös volt nagyon fáztunk. A muszka a sötétség beálltáig elégsűrűn lőtt bennünket, de a sötétség beálltával megszűnt az is. Azt hiszem holnapra készül valami, mert az ezredparancsnokság leváltás előtt kézzelfogható eredényeket vár a zászlóaljtól.

Szeptember 2. szerda

Reggel alig, hogy kivirradt, a pokol szabadult el felettünk. Hatalmas pergőtűzre ébredtünk, amit saját tüzérségünk rendezett, aminek oltalma alatt zászlóaljunk támadásra lendült. Egész nap bömbölnek az ágyúk a szívünk a torkunkban dobog. Istenem segíts meg! 15-20-30-40-50 méterre hull a muszka aknagránát mint a záporeső, de hál a jó Istennek, most amikor e sorokat írom kb. du. 4 óra lehet, de a jó Istenke megint vigyázott rám és még élek. De nem csak a mi arcvonalunkon, hanem a tőlünk jobbra a Don partján és azon túl is kemény harc folyhat, mert ott is egész nap folyik az ágyúk bömbölése és hatalmas füstoszlopok jelzik, hogy nem babra megy a játék. (22) Most 4 óra és örömmel halljuk a hírt, hogy a muszka menekül. Tényleg van valami igaz benne, mert mostantól kezdve csak elvétve hangzik egy tüzérségi löveg robbanása. A csatára az időjárás igen kedvező volt, mert sem meleg, sem hűvös nem volt. Szakaszunkban megint két sebesülés történt, így most már csak 11-en maradtunk. Egy közel becsapódó aknagránát szilánkja Manyaszt is megsebesítette a kezén. Egy kicsit én is borsództam mikor megláttam őt bekötött kézzel. A mai nap zászlóaljunk megint meg lett nyirbálva, kb. 40 sebesülés és 4 haláleset történt. Éjfélig szolgálatban voltam, minden csendes volt.

Szeptember 3. csütörtök

Éjfél után a közvetlen jobbszárnyunktól délnek húzódó 14. honvéd gyalog ezred indított hatalmas támadást az oroszok ellen. A mi arcvonalunkon kora reggel még csak tüzérségünk adott le néhány lövést, és egy kevés géppuska párbaj volt mindkét részről. És ez így ment egész nap. Hol mi, hol az oroszok lőttek egyet-egyet. Az éjszaka nyugodtan telt el. Végre megjött a nehezen várt idő. A sötétség beálltával rengeteg sok tiszt jött szemrevételezni az arcvonalat, és úgy hírlik, hogy holnap éjjel megtörténik a leváltás. Hálát adok a Mindenható Istennek, hogy kérésemet teljesítette és élve hagyhatom el ezt a borzalmak völgyét, ahonnan annyi könny és fohász szállt feléje.

 Szeptember 4. péntek

Reggeli ébresztőnk megint az orosz tüzérség heves tüzelése volt. Pedig szegények hiába kapaszkodnak, mert a magyar védelmi vonalat nem fogják tudni áttörni soha. Tüzérségünk a legnagyobb dicséretet érdemli, mert ha valami mozgást észlel, már tüzel is, de olyan pontos telitalálattal, hogy a szegény muszka dől el, mint a fű a kasza alatt. Leváltásunk hál a jó Istennek még az éj folyamán megtörténik. Ideje is már, melt egy hónapot az első vonalban tölteni egyenes őrület a mai modern háborúban. Egy hó napon keresztül félni, reszketni, hogy melik pillanatban csap közénk egy gránát, várni, hogy egy golyó melik pillanatban fúródik az emberbe. Borzalmas egy egész hónap volt. De hál Istennek egy pár órán belül a jó Isten kegyes akaratából megjön a mi megváltásunk is hogy azután mi fog velünk történni, még a jövő titka. De remélem a jó Isten megsegít és hamarosan hazafelé fordítja kocsink rúdját. Szálláscsinálóink most indulnak szállást csinálni. Este a sötétség beálltával megindul a leváltás. Egész éjjel nem tudtunk aludni, az izgatottságtól. Végre éjfél után reánk került a sor és elindultunk kifelé a siralom völgyéből.

Szeptember 5. szombat

Reggel 3 órára elértük Mascsuginót, amely csak egy pár km-re van az első vonaltól és itt letáboroztunk. Hogy itt aztán meddig maradunk és mi történik velünk egyenlőre nem tudjuk. A napunk nyugodtan telt el, minden zavaró körülmény nélkül. Estefelé egy rémhír ütötte fel a fejét, mely szerint egy pár napi pihenő után újból kimegyünk az első vonalba. Ha ez tényleg bekövetkezik, akkor ez a legnagyobb igazságtalanság lesz velünk szemben, mert ha becsületesen letöltöttük mi az egy hónapot, akkor töltse le mindenki. Egész napunk nyugodtan telt el, nem történt semmi. Mióta kint vagyunk ez volt egyetlen éjszakám eddig, amelyet végig aludtam anélkül, hogy egyszer is felébredtem volna. Egy Rata elrepült felettünk, de bombát nem dobott. 

Szeptember 6. vasárnap

Megint egy gyönyörű napsütötte vasárnap. Úgy volt, hogy szent mise lesz áldozással, de reggelre megváltozott a program és helyette harcászati bemutató volt, amelyen iga zolva láttam egy pár heti előbbi megállapításornat. Egy vezérőrnagy rámutatott azokra az égbekiáltó hibákra, amelyeknek a zászlóalj köszönheti nagy veszteségeit. Ma este nagyon nagy öröm ért. Egyszerre 4 levelet kaptam és 2 lapot, 2 levelet és 11 lapot az én drága anyucikámtól, egy levelet Palkóéktól, 1-et meg Janitól. A vasárnapi nap és az éjszaka nyugodtan telt el, dacára annak, hogy alig vagyunk pár kilométerre, az első vonaltól pihenőben. Nagyon rebesgetik, hogy hamarosan hazafelé megyünk. Állítólag szeptember 15-ére vagonba kell lenni zászlóaljunknak. Mindannyian arra kérjük a jó Istent, hogy ez a hír beteljesedjen felettünk. Szeretettel gondolok haza és örömmel olvasom, hogy az én aranyos rossz kicsi fiacskám szeptember 1-től már iskolába jár.

    Pihenőszállások az első vonal mögött

Szeptember 7. hétfő

A mai reggel egy kicsit szomorú, mert borús az ég, Reggel 7 órakor sorakozó volt és újból kimentünk a tegnapi gyakorlat színhelyére, ahol az új harcászati módokat iparkodunk magunkévá tenni. Mi aknavetősök, tekintettel arra, hogy aknavetőnk még nincs, mi csak szerény szemlélői vagyunk a gyakorlatnak. A szakaszunknál átszervezés volt. A két nagy rajos szakaszból egy háromrajos szakaszt szerveztünk, amely szakasz azt hiszem hamarosan hazafelé fog tartani a csökkentett létszámú zászlóaljjal együtt. Ma hallottuk azt a kellemes hírt is, hogy a posta odahaza felszabadult. Mostantól kezdve izgatottan várjuk a jó hazai csomagok megérkezését. Délután újból kimentünk gyakorlatra, de még bevonulás előtt megeredt az eső, amely kb. éjfélig tartott. Este kiosztották újból a már leszedett lőszert, mert valamire számítottak. Állítólag nagy támadást indítottunk volna az orosz ellen, de az időjárás rossz volta miatt elhaJasztottuk. A nap folyamán a muszka megint piszkoskodott. Nehéz tüzérséggellövette a falut. A délelőtt folyamán még mi kint voltunk gyakorlaton vagy 12 lövést küldött a falura, amely alig 50-100 méterre csapódott be a körletünktől. Ebédre megint kaptunk egy párat, sőt még a vacsoránkat is megzavarta volna, ha megijedtünk volna tőle. A lövedékek ott süvítttek el fejünk felett, de attól mi nyugodtan vacsoráztunk. Csak akkor ütöttük le a fejünket, ha már a gránát szelét is éreztük.

Szeptember 8. kedd

Reggel 5 órakor volt ébresztő, de most nem a muszka csinálta. Eső után ólomsúllyal nehezedett ránk az áthatolhatatlan sűrűségű ködös reggel. Mindenki lehorgasztott fejjel ballagot a reggeliért. Mindenkinek az motoszkált a fejében, hogy itt az esős ősz. De erre rácáfoltak a későbbi órák, mert ahogy haladt előre az óramutató, úgy kezdett a napocska kibújni és mindig melegebben és melegebben sütni. Úgyhogy kibontakozott egy gyönyörű, napsütötte Kisasszony napja. Édes jó Istenkém, megint egy ünnep, méghozzá Salgótarján ünnepe, Salgótarján búcsú napja, vagyis vendégség. Milyen jó volna most odahaza, együtt ünnepelni szeretetteinkkel, együtt fogyasztani az ünnepi ebédet, de hát hiába ez a frontharcos katona sorsa: lemondás és újból csak lemondás.

Kelemen György, Feldebrő Fürdősmajor (Az eddigiektől eltérő írás. Valószínű, hogy a naplót, a megnevezett katonabajtárs juttatta haza.) (9. 34-43. old.) 

Részlet a naplóból

Vissza     Tovább