Hol vannak a katonák? 12.

Szemelvények Sára Sándor dokumentumfilmjéből

Bertalan Sándor

A magyar hadvezetõség, tehát a felsõbb vezetés tudomást szerzett ezekrõl a röpcédulákról, hogy pont a vonal fölött szórják õket. No, lövési vagy tüzelési tilalom volt, azért ezekre a repülõkre nem is lõttünk. Nyugodtan odarepültek a vonalunk fölé, utána dolguk végeztével visszatértek. A hadvezetõség parancsba adta, hogy minden kiló röpcédula után 100 darab cigaretta jár a magyar bakának, álljanak neki, járják be a hómezõt, és szedjék össze. Egy sereget sikerült is összeszedni, és azt a zászlóaljparancsnokságon egy kemencében elégették.

Dr. Magass Miklós

Nemcsak röpcédula háború folyt, hanem a propaganda hangszóró háború is mind a két részrõl, nekik is voltak dinamikus hangszórók, meg nekünk is. Úgyhogy az egész vonal harsogott a propagandától, amikor közbe-közbe megszólalt, legtöbbször késõ este vagy éjszaka. A mi mesterünk a Prükler Jani bácsi volt, apró emberke nagy szakállal. Tanár volt civilben, ferencvárosi fiú, nagyon szerettük a Jani bácsit. Nagyon harcias volt. Mindig csizmában járt, egy nagy csizmában, és akkor kiabált az oroszok felé, hogy itt Iván Ivánovics Prükler beszél hozzátok, az a Prükler, aki az apátokat is megverte már az elsõ világháborúban. Nektek is ez lesz a sorsotok, ha nem jöttök át. Kétségtelen ugye, hogy ennek volt azért néha hatása, mert nálunk is jelenteni kellett sokszor, hogy eltûnt ennyi és ennyi honvéd, átszökött, de ott még nagyobb tömegben jöttek át hozzánk. Sokszor olyan tömegben, hogy nem tudtunk velük mit kezdeni. Aztán gyanús is volt, lehet, hogy volt valami tendencia benne. Nem vették szívesen, amikor ilyen nagyobb tömeg mozgolódott, hogy át akar jönni. Emlékszem, egyszer kijött a tábori konyha egy jó fedezékbe, egy horhosba. Nézem, nézem, hát látom, hogy egy csomó ruszki is ott áll csajkával és kosztot kér. Kicsit úgy átszöktek. Mondom, mi a szándékuk? Ebéd után majd viszszamegyünk. Ritkán volt ilyen kedves jelenete is azért ott ezeknek a szörnyû napoknak.

Rumy Lajos

Magnetofonnal kiabáltak át. Itt értesültem elõször, addig egyáltalán nem hallottam róla, hogy Grassy Újvidéken siralmas dolgokat követett el. Én, aki Erdélyben szolgáltam, semmi fogalmam, tudomásom nem volt a Bácskában történt dolgokról. Nem jutott el hozzám. Valószínûleg fogoly vallomások alapján még az én nevemet is tudták, és az átkiabálásban még nevemet is mondták. Azt kiabálták át, hogy nekem se higgyenek, Rumynak se higgyenek - Jézus-Mária, ki mondta -, mert az is Horthy fullajtárja.

Kozma Szilveszter

Magyar, fogságba esett katona a kanizsai tüzérektõl átszólt esténként hozzánk, hogy magyar bajtársak, ne féljetek, gyertek át, én itt vagyok, néhány napja fogságba kerültem, emberséges ellátásban részesülök, nem bántanak. Gyertek át, mert úgyis elveszítitek a háborút, és ha próbáltok továbbra is kitartani, pusztulás lesz a végetek. Volt, akinek használt, aki ezt megfogadta, megpróbált lemaradni vagy átmenni, de nagyobb részére a propaganda annyira erõsen hatott, már csak azért is, mert ki volt adva a háború elején, amikor kimentünk, hogy aki megadja magát, vagy átmegy a szovjet csapatokhoz, az számítson arra, hogy a családja otthon internálótáborba kerül, vagy ki lesz az országból utasítva.

Varga József szakaszvezetõ

Õk jól tudták, hogy mi hogyan élünk. Tudták, hogy mikor vételeztünk fel. És kiabálták, menjünk át, aztán ehetünk ott. Õnekik van ételük. Lehet enni.

Károly János

Mi nem lekváros kenyeret vacsoráztunk, hanem borjút vágtunk.

Jászgulyás Gábor

"... fiúk, adjátok meg magatokat, gyertek át, nem lesz semmi bántódásotok..."

Dr. Érchegyi József

Az emberek haza akartak menni, nem akartak fogságba menni. Haza akartak menni. Nem szívesen estünk volna fogságba.

Kozma Szilveszter

Az utolsó golyót magamnak tartom, hogy ne essek fogságba.

Kiss László hadnagy

Nem is attól félt az ember, hogy fogságba kerül, hanem arra koncentrált, hogy ne kerüljön fogságba. Mert az egyenlõ a halállal.

Balogh Gyula

Minket arra tanítottak, hogy meg ne adjuk magunkat, mert ott aztán igencsak megunjuk az életünket, ha fogságba kerülünk, a végén addig kínoznak, éheztetnek, hajtanak bennünket, utoljára meg nem tudnak használni, csak agyonlõnek.

Bertalan Sándor

Magyarok, tegyétek le a fegyvert, gyertek át hozzánk!

Varga József

Nem érdemes háborúznotok, úgyis elvesztitek a háborút.

Deáky István

Gyertek ide, kaptok enni, meg kaptok pufajkát, nem köll megfagynotok.

Bertalan Sándor

Friss kantint kaptunk, de ti csak várjatok, a tietek nem érkezik meg!

Károly János

Hiába hozza az öreg Károly a téli ruhát, amit a Kállay miniszter küldött, úgyis megfagytok, miért nem mentek haza?

Kállay Ferenc

Ne féljetek pesti 31-esek, majd mi le fogunk váltani benneteket.

Jászgulyás Gábor

Akkor lesztek leváltva, ha mi leváltunk benneteket.

Varga József

Kiabálták át, hívjuk el a Karádyt ide, hogy õk is hallják, hogy énekel. Aztán akkor nem lövöldözzük egymást.

Bertalan Sándor

Az egyik napon a magyar aknavetõsök megpróbálkoztak azzal, hogy gyújtóaknával - a szemközti szovjet állásokban a zászlóalj-parancsnokságot kivették távcsõvel, hogy melyik épületben van - eltalálják, vagy elárulja magát az ellenség, és hogy milyen erõkkel rendelkezik.

Talán tíz aknát lõttünk át. A felelet délután kb. száz akna lett és egy hanglemez, amelyiken a szöveg ez volt: "Kár összeveszni velem". Jött is a parancs utána, ezredparancs, hogy nem szabad felelõtlenül, így idézõjelek között "az ellenség haragját magunkra venni".

Dr. Futaki Gergely

Az elsõ idõtõl kezdve, ha nem is rendszeresen, de visszatérõen úgy magyar mint szovjet részrõl volt egy bizonyos propaganda arra, hogy a másik fél katonáit átcsábítsák, illetve megadásra szólítsák föl. Szovjet részrõl, ha szórványosan is, de jöttek át, szivárogtak át és akkor beszélgetések alkalmával körülbelül arra lehetett következtetni, hogy eléggé demoralizáltak, nem bíznak a háború szovjet részrõl való sikerében. Egy bizonyos idõ után azonban - az idõpontot nem tudnám határozottan megmondani, úgy valamikor novemberre gondolok -, ez megváltozott. Akkor már nem jöttek át önként, a fogságba esettek, õszintén, de meggyõzõdésbõl úgy nyilatkoztak, hogy Németország elvesztette a háborút és irány Berlin. Ez a cél.

Korabeli filmhírek

Sepsiszentgyörgyön a háborús nehézségek közepette is megtartották a szokásos õszi nagyvásárt. Az állatvásárra nagy számú jószágot hajtott föl Székelyföld népe. A kirakodóvásáron a székely háziipar készítményeinek volt a legnagyobb kelendõségük.

Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter rádióbeszédében a takarékosságra hívta fel az ország lakosságát.

"Erõs a hitem, hogy a magyar társadalom, amely mindenkor megértette az idõk szavát, és példásan teljesítette hazafiúi kötelességét a takarékossági mozgalomban való tevékeny részvételével és az ehhez szükséges lemondások és kényelmetlenségek vállalásával most is ezt fogja tenni. Tegye pedig ezt mindenki úgy, mintha katona volna, és parancsnak engedelmeskedne, mert fõméltóságú kormányzóurunk is épp a közelmúltban juttatta kifejezésre az országgyûléshez intézett, mindnyájunk szívébe mélyen bevésõdött üzenetébe azt a legmagasabb óhaját, hogy a nemzet minden tagja fokozott mértékben állítsa szorgalmát, munkaerejét, és ha van, tõkét a nemzet nagy céljainak szolgálatába."

A honvédelmi miniszter képviseletében megjelent vitéz Kozma István vezérõrnagy avatta föl Sepsiszentgyörgy országzászlaját.

Az otthonról küldött téli holmik kiegészítésére a tábori szûcsök a helyben beszerzett prémekbõl készítenek honvédeink részére meleg ruházatot.

Beköszöntött a Don-vidékre a zord orosz tél. Mindent jég és hó borít. Az elhagyatott falvakba visszatér a szabadba kimenekült lakosság, hogy újra folytathassa békés foglalkozását.

A Don menti védõállásainkban a lakosság építi ki az ellenséges harckocsi támadások feltartására szükséges árkokat.

A hidak és téli szállások építéséhez szükséges faanyagot honvédeink hadifoglyokkal termeltetik ki.

Dr. Magass Miklós tartalékos fõhadnagy

Uriv irányában egész nap idehallatszik az ágyúszó, és mintha élénkebb volna, mint máskor. A géppuskák is jobban fütyülnek a vonalak felett.

A mise végeztével útnak indulok, két elõzõ nap átszökött fogollyal. A nyomorultak dideregtek mellettem a szánkón, szánalmas látvány nézni õket. Szemükben alattomos gyûlölet, mindenre képes fanatikus ellenfél. Azt a parancsot kaptam, hogy útközben a foglyok szökést fognak megkísérelni, a többit már úgyis tudom..., de nem teszem meg, és másnak sem engedek meg ilyet. Elõször a szállásomra viszem õket, megmelegszenek, megetetem õket és átadom a fogolygyûjtõknek. Nem nagyon örülnek neki.

Somogyi Géza honvéd

Sok minden elárulta, hogy készülõben van valami és fõleg az, hogy ilyen sokáig nem állhat a front. A másik, ami nagyon érdekes, hogy apró vállalkozások azért történtek, és ott bizony foglyokat is ejtettek néha. Elõfordult, hogy kis rongybugyorban kenyérmorzsa volt, mert nem volt ennivaló, váratlanul érte õket ez a háború, vagy legalábbis nem úgy, hogy élelmezésben el tudták volna látni õket. Chicagói húskonzervet találtunk a katonánál, és egy teherautót találtunk, ami 3600 kilométert futott. Egy amerikai, Detroitban készült kocsi, három tengely meghajtással, tíz kerékkel, bordás terepjáró gumikkal, az alváz meg volt hajolva, valami aknára futott és ott kellett hagyni. Törtük a fejünket, hogy került ide? Akkor már a repülõgépeknél is elõfordult az, hogy idegenformájú gépek voltak. Azokat a gépeket is láttuk már a levegõben, amik késõbb Magyarországon LI 2. márkajelzéssel a belforgalmat lebonyolították. Tehát, valahonnan kaptak erõsítést.

Dr. Magass Miklós

Egy õrvezetõ rálõtt Palkovics Gabira. Nagyon sok aggasztó jelenség észlelhetõ már, az emberek nagyon el vannak keseredve. Testileg-lelkileg rongyosak, felsõ vezetésünk rossz és lelketlen. Pazarolják a magyar erõt, Madách szavai jutnak gyakran eszembe: "csak az a vég, csak azt tudnám feledni"!

Schvoy Ferenc tartalékos fõhadnagy

Panaszkodtam, hogy az embereim legyöngültek, tetvesek. Azt mondták, vigyem ki az embereket a szabadba, dolgoztassak velük, akkor majd megkeményednek.

Kornis Pál munkaszolgálatos

Egyre rosszabb lett az ellátás. Az idõjárás okozta szállítási nehézségek és a szervezetlenség egyaránt oda vezettek, hogy az elsõ vonalban levõ csapatok ellátása minden kritikán aluli volt.

Reiner József honvéd

Gyöngeség fogott el éjjel, amikor a tizedes úr szólt, hogy ki kellene menni figyelõbe. Azt mondtam, nem bánom, hogyha elvisznek, vagy akármi történik, mert nem tudok menni, olyan gyöngének érzem magam.

Dr. Kádas Zoltán tartalékos hadnagy

Az emberek nem tudtak tisztálkodni, ki kellett várni azt az idõpontot, míg a tûzhatás olyan lesz, hogy alábbhagy, és hátrább tudnak jönni, biztosabb helyre. A megrühösödött emberek nyolctíz nap után - ugye utánpótlást nem tudtak kapni, nem csak ruházatban, hanem élelemben sem -, amit ott összekapartak, szinte avval a hóval tartották magukat, vagy ha maradt valami száraz kenyér, vagy valami ehetõ, hát azt ették. Tíznapos étlenség, szomjúság következtében eléheztek. Az eléhezés sokszor elérkezik egy olyan ponthoz, amikor már a létfontosságú szerveknek a súlya is kezd fogyni, és ilyenkor bekövetkezik a pusztulás. Úgyhogy a vonalból az ottrekedt emberek, amikor visszakerültek, részben hullaállapotban visszaszállították, a kórboncolás jelezte, hogy eléhezés következtében pusztultak el. Ezt sosem volt szabad használni, kint nem. Eléhezett katona, eléhezésbõl származó halál nem létezhetett a fronton. Az a legfelsõbb vezetõségnek, mondjuk, a presztizsét sértette.

Varga István szakaszvezetõ

Volt, aki saját magát megcsonkította, hogy hátra tudjon vonulni. Elmondhatom, hogy énnálam is elõfordult olyasmi. Annyira támadtak, hogy én is el voltam keseredve. Nagyon figyelmesnek köllött egy embernek lenni, hogy a saját pisztolyával magát ne csonkítsa, mert azt kinyomoztatták. Azt is megérezték, hogy körülbelül idegen lõszernek a nyoma volt, vagy a saját pisztolyának a nyoma, még azt is kitapogatta az ember. Higgyék el, úgy el voltam szontyolodva, lehúztam a köpenyt, ide tettem a kenyeret, szétlövöm a kezemet. Mikor aztán így fölnéztem az égre, akkor azt mondtam magamnak, hogy Pista, hát te hülye vagy? Hát saját magad lövöd agyon, saját kezedet? Saját kezed teszed tönkre? Nem. Kivágtam a kenyeret, vissza a pisztolyom, lesz, ami lesz, ha agyonlõnek, akkor agyonlõnek. De magamat nem, nem pusztítom az anyja kurva istenit! Oszt azért sikerült hála Istennek, mert hogyha ezt tudják, ha ezt kinyomozzák, ezért akasztás járt volna.

Dr. Magass Miklós

Mikor elment szabadságra a Rumy ezredes úr, nézd - azt mondja -, fiam, hazamegyek szabadságra, visszajövök és lehet, hogy többet nem megyek már haza, elbúcsúzom a családtól. Addig rád bízom az ezredet, mert tudod, én látom, hogy mi lesz itt. Nézd ezeket a lovacskákat, nemsokára emberek fognak így heverni, magyarok, magyarok. Ezt a háborút mi elvesztettük, azt mondja, de nekem végig kell csinálnom, mert erre esküdtem föl.

Rumy Lajos ezredes

Itt harcolva sokat forgattam, néztem azt a térképet, amely a Don folyását mutatja. Ott felénk egy halott arca mutatkozik. Mindig ez a képzelõdésem volt, és ismételten hangoztattam közel állóknak, nem látjátok, hogy itt a halál leselkedik ránk.

Dr. Magass Miklós

Don-parti látomás. Igen fiam, Don-parti tragikus látomás, tragikus látomás.

Dr. Futaki Gergely fõhadnagy

Amikor az ezredparancsnok távol volt, az idõ alatt látogatott meg a hadseregparancsnok, Jány vezérezredes a segédtisztjével egy alkalommal. Érdeklõdött a harctéri helyzetrõl, légi felvételek álltak rendelkezésünkre a mi és a szemben lévõ szovjet arcvonal elsõ vonaláról. Ezeket megmutattam, különféle fontosabb fegyvereket, páncélelhárító, aknavetõ, stb. fegyvereket, mert pontosan láttuk, ismertük, tudtuk, hogy mi hol van az õ részükrõl is, mint ahogy bizonyára õk is tájékozottak voltak a mi fegyver és egyéb állományunkról, majd elbeszélgettünk. Megkínált bonbonnal, a távozás elõtt megkérdezte, hogy körülbelül mi a benyomásom az ezred legénységének a hangulatáról, állapotáról. Éppen jelenteni készültem ezt és így kedvezõen jött ez a kérdés. Õszintén megmondtam, hogy az emberek leromlott testi állapotban vannak, és ez visszahat ugye, az idegrendszerre és a magatartásukra is. Nagyon meglepõdött, hozzáteszem, hogy az ezredparancsnokhelyet-tes hátul integetett, nem szívesen vette ezt a bejelentést, de barátságosan elköszönt. Ellenben két vagy három nap múlva egy bizottság érkezett, amiben a hadbiztostól kezdve, két orvos és egyéb kijelölt személyek voltak, és ez a bizottság minden zászlóaljtól tíztíz embert berendelt...

Ezeket a legalaposabban átvizsgálták, kikérdezték, hogy mennyi volt az eredeti testsúlya, mérlegelték, és így tovább az ezredtörzsbõl is tíz embert, így az ezredbõl összesen negyven embert. Amit jelentettem, helytálló volt, ennek köszönhettük, hogy a mi ezredünk kapott a késõbbiekben, rövid idõn belül - bár akkor az utánpótlás nem volt könnyû - tíz deka, tizenöt deka napi szalonnapótlást, bizonyos kenyérpótlást és azt hiszem, hogy egy deci rumot.

Dr. Kovács Zoltán õrmester

A háború, ha nem is volt drasztikus nagy vagy átfogó támadás, de azért gondoskodott alkalmi sebesültekrõl, úgyhogy fuvaroztunk rendesen. Egy beszélgetésre emlékszem, ami a lgovi kórházban zajlott le, minek a parancsnoka Sári Dezsõ orvos õrnagy volt, aki azt fejtegette, hogy teljesen helytelen a sebesültek hazaszállítása. Aki megsebesült és nem lett, hogy úgy mondjam teljesen munkaképtelen, tehát amputált vagy pedig olyan maradandó csonkolás vagy egyéb sérülése nincsen, amit nem lehet kigyógyítani, azt itt kint, a frontkórházakban kell kigyógyítani, és visszaadni a frontra ismét katonának. Nekünk az volt a véleményünk - szinte egységesen az egész kórházvonat tisztikarának és nekem -, hogy aki egyszer megsebesült, és megtette a magáét, az a legkevesebb, amit megérdemel, hogy hazaszállítsák.

Lengyeltóti János tartalékos zászlós

Vártuk a karácsonyt. A leveleket. Jöttek, jövögettek, lassan megérkeztek.

Szöveggyûjteménybõl

V. Kovács Gyula v.õrngy., 2. hads. VKF. telefonbeszélgetése: Nyikolajevka, 1942. XII. 20-án

12.00 h. A fszmester helyzettájékoztatást ad:

A karácsonyi feljavítás a német vonalon befutott.

A hazai csomagokra nem lehet számítani, mert azok beérkeztére nincs még szabad vonal biztosítva.

Szakács József szakaszvezetõ

Karácsonyfát a századparancsnokom - mert azon a részen nem volt fenyõ - 150 kilométerrõl, alkalmi postaként, valami teherkocsival hozatott. Hozzájutottunk egy karácsonyfához. A szaloncukorhoz pedig úgy, hogy a katonák levélváltás kapcsán kaptak maximum egykilós csomagot.

Lengyeltóti János

A csomag tartalma pár szem szaloncukor volt, egy doboz cigaretta, csokoládédarab és meglepetésül egy kis betlehemi jászol, karácsonyfa kivágott papírból. Betlehemi jászol, Jézus, Jézus, Isten segíts. A végsõ és nagy nehézségekben az ember mindenképpen, mikor úgy látja, hogy emberi ereje, tudata, tevékenysége csõdöt mond, akkor másba kapaszkodik. De föltétlen valami reménykedés van és kapaszkodás.

Ilyen reménykedés lett úrrá karácsony hetében a 80. zászlóaljnak a tagjai között is akkor, amikor az csendült fel a lelkükben, hogy a világ nagyjai legalább karácsony idejében teljes front és golyócsöndességet fognak adni. És így gondoltak haza, Istenre, az éjféli miséknek a hangulatára, a karácsonyfa melegére, a kisgyerekek csókjára.

Boldizsár Iván

A karácsonyra alig emlékszem. Tudom, hogy természetesen állítottunk karácsonyfát, fenyõ ott nem volt elég, azt messzirõl hoztak vagy csencseltek a fiúk valahogy a németektõl. Akkor hazulról külön csomagot lehetett küldeni. Csomagutalványok voltak. Csomagutalványt kellett hazaküldeni ahhoz, hogy csomagot lehessen kiküldeni. Akkor soron kívül lehetett csomagot küldeni, bejgli volt bõven. Mi is sütöttünk linzertésztát. Volt velünk egy pesti cukrász, talán a legidõsebb és biztosan a legkövérebb ember, szakács is volt, és linzert sütött. Még arra emlékszem, hogy a karácsonyfa alatt elkezdtem bõgni és ezt nagyon szégyelltem addig, míg nem láttam, hogy tulajdonképpen mindenki sírt.

Álltak felnõtt férfiak, nálam idõsebbek, énekeltük a Mennybõl az angyalt. Valami német katonai adón a "Stiele Nacht, heilige Nacht..." Korán lefeküdtünk. Nagyon, nagyon rossz volt, és tudtuk, hogy ugyanebben az órában otthon a feleségek, anyák, menyasszonyok, gyerekek is ránk gondoltak és valószínûleg õk is sírnak. Olyan férfikönnyet nem nagyon láttam ebben a háborúban még akkor se, amikor sebesültek közt voltam. Nemcsak az, hogy távol voltunk, hanem az iszonyú kiszolgáltatottság, az hogy nem láttuk értelmét, akkor már senki se látta az értelmét. És valószínûleg azért nem, mert Sztálingrád híre már eljutott hozzánk. Közvetve is, közvetlenül is, hiszen állandó kapcsolatban voltunk németekkel. Én elég jól tudtam németül, a Pester Lloydnál voltam, és ha német egységgel vagy német parancsnoksággal kerültünk össze, akkor elõbb csak a saját szintünkön, de aztán hadosztályi szinten is engem küldtek. Legtöbbször valamit kunyerálni. Ceyloni teacsomagot vagy külön csokoládét vagy néha gépkocsialkatrészt.

Egész jól beszéltem németül, méghozzá berlini kiejtéssel. Többször elõfordult, hogy a német tisztek megkérdezték németül, hogy ön miért van magyar egyenruhában? S akkor egyszer egy kisördög, azt feleltette rá, hogy: pszt!

Ettõl kezdve rendkívüli tekintélyem volt a németeknél. Tulajdonképpen nem lehetett olyat kérni, amit nem adtak meg, mert a Wehrmacht azt hitte, uram bocsá', még kimondani is röstellem, hogy valami olyan ember vagyok, akit bevágtak a magyarokhoz spicliskedni.

Akkumulátorral egy kis rádiót is mûködtetni tudtunk. Német katonai adókat lehetett ott venni, amibõl nem tudtunk meg többet, mint a német tábori újságokból, vagy a kiérkezõ magyar lapokból. De egyszer elkaptam egy németül hitleri zsargonnal beszélõ csodálatos adót, amelyik a valódi helyzetet közölte, kísérteties pontossággal adott hírt nyugatról is, mint utóbb kiderült a mi helyzetünkrõl, a magyar hadseregrõl is.

Szöveggyûjteménybõl

Hadsereg vezérkari fõnök látogatása XII. 24én a Heeresgruppe B-nél

Helyzetmegítélés, megbeszélések

...E megbeszélés végén jelentettem a Heeresgruppe vezérkari fõnökének, hogy a magyar hadsereg változatlanul és sürgõsen rászorul nehéz páncéltörõ fegyverekkel való támogatásra, szükségünk van Panzerjäger és Sturmgeschütz osztályokra, hogy a páncél elhárító erõnk megközelítse a német hadseregek páncélos elhárító erejét...

...Közöltem, hogy üzemanyaghelyzetünk siralmas. Egyik óráról a másikra élünk még az utánszállításban is. Ellenséges támadás esetén ebbõl katasztrófa lehet, mert semmi üzemanyag-tartalékunk nem lévén, még a szükséges lõszerpótlás is megakadhat. A helyzetet teljesen megértette és a Gen. Qunál közbe fog lépni.

...Közöltem, hogy élelemmel nagyjában az év végéig vagyunk ellátva, téli tartalék nélkül. Tehát mindennapi utánszállítási kimaradás, komoly veszélyt jelent. Kértem, tegye a Heeresgruppe B. lehetõvé, hogy téli készleteink is legyenek.

Külön rámutattam, hogy lótáphelyzetünk és ebbõl kifolyólag lóállományunk erõállapota csaknem katasztrofális. Ha a szénavonatok folytatólagosan nem jönnek, és esetleg egykétszer kimarad a szemestakarmány, elkerülhetetlen a lovak tömeges pusztulása. Tavasszal a magyar hadsereg mozgásképtelen lesz. A Gen Quval meg fogja beszélni...

XII. 24. Vitéz Ko.

Dr. Magass Miklós

December 24-én éjfélkor volt a szentmise, a helybeli ortodox templomban. Fájó szívvel engedtem át a szereplést, úgy láttam, hogy az embereknek rosszulesett, hogy nem én fungáltam, hanem vendégpap. Egyesek azt hiszik, hogy a honvéd csak gyilkosságról és bosszúállásról akar hallani, pedig az én katonáim becsületes emberek, akik irtóznak az öldökléstõl, és haza akarnak menni. Ezt kéne megérteni a bölcs vezetõségnek.

Az idõ megenyhült, ünnepi hangulat van és csend. Az oroszok hangszórókon megígérték, hogy nem fognak támadni az ünnepek alatt. Persze a hírek kiértékelése szerint ez csak trükk. Azért teljes a készültség, mert az oroszok az okosak szerint, az oroszok istentelen bolsevisták, karácsonykor feltétlen gyilkolni akarnak. Idézõjelben írtam ezt le.

Szöveggyûjteménybõl

1942. december 25.

Apor Vilmos báró, gyõri püspök, a karácsony alkalmával a következõ szózatot intézte a magyar katolikus társadalomhoz:

Katolikus Testvéreim!

A nagyméltóságú püspöki kar reám ruházta annak a bizottságnak elnök tisztét, melynek célja a zsidó származású katolikus hívek lelki gondozása, megsegítése és védelme. Amint mindenben szem elõtt kívánom tartani Istenben boldogult Zichy Gyula gróf kalocsai érseknek ebben a tisztségében végzett önfeláldozó és lelkes munkáját, úgy példáját követem abban is, hogy Szent Karácsony ünnepén megértésért és támogatásért fordulok az egész magyar katolikus társadalomhoz.

Testvéreim! Mi katolikusok, nem követhetjük az ószövetségi emberek felfogását, mely az emberiségnek csak egy szûk csoportjára korlátozta az üdvösséget, a többieket pedig kizárta Isten irgalmából, Krisztus Urunk tanítását követjük, aki szûkkeblû és önzõ farizeusokkal szemben hirdette, hogy õ minden emberért jött le az égbõl a földre és mindegyikért ontotta drága vérét a keresztfán. Az anyaszentegyházzal tartunk, mely Krisztus tanítását minden népnek hirdeti, mindenkinek osztja a kegyelmet és hívének, gyermekének tekinti mindazt, aki a keresztség szentségével és hitének megvallásával a katolikus egyház közösségébe lépett.

Apostoli intelmét is megszívleljük, mely így szól:

"Míg idõnk van, tegyünk jót mindenkivel, fõképpen pedig hitfeleinkkel!" (Gal. 6. , 10.) A mai idõk súlyos szenvedésbe döntötték nagy részét olyan hitfeleinknek, kik egyéni hibájukon kívül, csak származásuk miatt, megélhetésüket vesztették. Vannak köztük számosan, kik születésük után, azonnal megkereszteltettek, keresztény nevelésben részesültek és felnõtt korukig nem is tudták, hogy valamelyik nagyszülõjük vére miatt nem tekinthetõk teljes jogú magyaroknak. Sokan közülük, a vallásos életnek kimagasló példáját adják, és az önzetlen áldozatkészségnek erényeit hõsiesen gyakorolták, amíg csak képesek voltak rá.

Szent Karácsony ünnepe mindnyájunkat fokozott szeretetre és jótékonyságra int. Tegyünk jót hitfeleinkkel, kik ma különösen rászorulnak segítségünkre.

Tudom, hogy népszerûtlen a feladat, melyet vállaltam, és népszerûtlen a cselekedet, melyre felhívom a katolikus társadalmat. Népszerûtlen volt az is, amikor a keresztet vivõ Jézus mellé álltak a maroknyi tanítványok és asszonyok.

Megtették, és nevük be van írva az élet könyvébe, és példaként ragyognak ma is mindnyájunk elõtt. Az igazság és szeretet ügye mellé álljon tehát mindenki, aki Krisztust, a betlehemi Kisdedet Istenének vallja. Adományt az említett célra, hálával fogad a Magyar Szent Kereszt Egyesület (Budapest, VIII. Múzeum krt. 10.) és bõségesen jutalmaz örök értékekkel Krisztus, a mi Istenünk.

Apor Vilmos báró, gyõri püspök

(A püspöki szózat szövegét az összes lapnak megküldték. A cenzúra az összes lapból az egészet törölte... Karácsony napján.)

Lengyeltóti János

Édesapánk, öregapánk meséibõl tudjuk, hogy az orosz cári és a magyar katonák együtt tartották a karácsonyt. Átmentek vagy az orosznak a bunkerjába, vagy az oroszok a magyar bunkerba.

Dr. Magass Miklós

A karácsony napját így örökítette meg a mi költõnk, azért merem fölolvasni a versét, mert nekem ajánlotta, nekem dedikálta és késõbb ragasztottam be a naplómba.

Karácsony a Don partján

"Este van és éppen szent Karácsony estje.
A sok reflektor most nem kutat keresve.
Nem süt se csillag, se északi fény.
És Péter virraszt az árok közepén.
Péter katona, orosz közvitéz.
Lám most fülel, a sötétbe néz.
Mert õ most õr, vigyáz a többire,
és körülötte már nincsen senki fent.
Hallgatnak az ágyúk, pihen most a halál,
Péter lelke messze falujába száll.
Épségben van-e kicsi otthona,
egészséges-e párja, asszonya?
És a kis Péter, meg a kicsi Katyja
gondol-e most rá, hogy merre jár az apja.
A kemény harcos csendesen nevet,
mintha simogatna két buksi fejet.
Szemét egy percre ellepi a könny,
aztán nem bánja, jöjjön, ami jön.
Lassan vigyázva, hogy hozzá ne érjen,
átcsúszik csendben a drótsövényen,
mert látott tegnap az állás elõtt
egy kis csenevész, északi fenyõt.
Nálunk is vannak ilyen kicsi fenyõk,
és ilyenkor egyet hazavisznek õk.
Az asszony szépen feldíszítgeti
és a két gyerek úgy örül neki.
Nem akar mást Péter, csak törni egy ágat,
tán az elaltatja szívében a vágyat,
mert úgy fáj a szíve, majd megszakad belé,
és mint álomlátó megy a fenyõ felé.
Ahogy odaér, villámsújtottan megáll,
mert a fenyõ mögött ott bujkál a halál.
Elszánt magyar vitéz lapul a sötétben,
pisztoly meg rohamkés van a két kezében.
Egy bátor elõõrs, aki idáig téved,
na te szegény Péter neked mindjárt véged.
De nem dördül a pisztoly, a kést is eltették,
ki ott szemben áll az barát, nem ellenség.
Kezük remegve a másikat kereste,
két katona egymást átölelte,
mert Karácsony volt és az emberek szívében
kacagva, dalolva lesuhant a béke.
Úgy szállt rájuk a csend, mint egy fehér álom,
angyalkák játszottak most holdsugáron.
Csak egy kézszorítás,
aztán mosolyogva elment mind a kettõ,
nem is néztek vissza."

Szakács József

Hazagondoltunk nagyon fájó szívvel. Katonák voltunk, de mindenkinek könnyezett a szeme.

Schvoy Ferenc

Volt egy hanglemezjátszónk, és az akkor körbement, kapta az egyik század, a másik század, ez a szakasz, az a szakasz és ezen volt egy karácsonyi hanglemez is. Felnõtt férfiak, nálamnál már idõsebbek zokogtak, mint a kisgyerekek. Egy kérdés volt csak, miért vagyunk itt? Mi közünk nekünk ehhez az egészhez?

Lengyeltóti János

Éreztük, hogy magunkra vagyunk hagyva mi magyarok és rajtunk itt, ha magunk nem tudunk segíteni - magunk pedig nem tudunk -, akkor egy nagyobb hatalomhoz kell folyamodni, és így merült fel akkor többször és sokszor bizony az Isten neve.

Fazekas György munkaszolgálatos

Karácsony éjszakáján engem jó néhányad magammal, kik katonák voltunk, beszólítottak Masztjugyinóba, hogy a törzs mellett fegyveres õrséget adjunk. Õk pontosan tudták, hogy ki volt katona, hiszen a nyilvántartásban az benne volt. Kezünkbe adták a Mannlichert.

Kérdezték tudunk-e bánni vele? Hát, hogy a fenébe ne. Lehet, hogy ezek a büdös ruszkik éppen ma jönnek és akkor a mi munkaszolgálatos barátaink hõsiesen ellenállnak. Nahát, gondoltuk, várhatod. Az élet megtartásának egyetlen lehetõségét abban láttam, hogy fogságba kerülni, egy normál hadifogságba és nem egy ilyen belsõ hadifogságba. Nos, eseménytelenül telt el a karácsony éjszaka és a szilveszter éjszaka is.

Dr. Magass Miklós

December 28-ról ezt írtam: A németek nagyon mozognak, minden felesleges erõt elvisznek. Állítólag Sztálingrádnál nagy bajok vannak.

(..)Tõlünk délre is megnyomták a frontot. A hírek szerint a román és az olasz front megroppant, a faluból ki kell költöznünk, Korotojak elõtt fedezékbe kell vonulni. Pedig egész jó volt az a kis kunyhó, igen nagy a postaforgalom, rengeteg munkát adnak, cenzúrát csinálnám. Találomra átnézek egykét lapot, mindegyik tele van aggodalommal és az otthon után való vágyakozással. Jobb ezeket el se olvasni.

Dr. Major Ákos hadbíró százados

Egyre rosszabbul állt a német hatodik hadseregnek a dolga odalenn... Azt hiszem, hogy az áttörés már be is következett és már gyûrûben volt. Akkor megjelent a szobában a két Hadnagy, a Hadnagy unokafivérek. A nagyobb, illetve a magasabb rendfokozatú Hadnagy Döme hadi mûszaki törzskari ezredes, a másik Hadnagy András pedig repülõ mûszaki százados, nem volt mérnöki diplomája, olyan, mint manapság egy üzemmérnök. S akkor azt mondja, te Ákos, itt van az ideje, hogy belépjél a magyar közösségbe! Nem értelek, én vagyok a hadbírátok és akkor ti arra hívtok föl engem a jogászt, hogy lépjek be egy társaságba, hát hiszen ez teljesen tilos a mi részünkrõl, hivatásos tisztek vagyunk!

Erre Hadnagy Bandi rettenetesen káromkodott és azt mondta, hogy mit akarsz, ha minden magyar ember olyan pocsékul, gyáván viselkedik, mint te, aki ilyen szituációban arra hivatkozik, hogy egy hivatásos tiszt nem léphet be semmiféle közösségbe vagy társaságba, akkor mi lesz evvel az országgal, bújj a labanc barátaid anyjába. Hát - mondom -, Bandi, ne bolondozz, utóvégre te is nagyon jól tudod, hogy ez tilos. Azt mondja Bandi, és ki fog ezen az országon segíteni? Mert ha mindaz bekövetkezik, amit elõre látunk, akkor itt fog pusztulni kétszázezer, odahaza hitványnak tartott talpas, csak ennek a kétszázezer koldusnak odahaza legalább háromtagú családja van. Az hatszázezer koldus Magyarországon. Ki fog ezen segíteni? Ez a hülye hadúr, aki már hagyta ittpusztulni a fiát is, és itt hagy pusztulni valamennyiünket, mert odahaza rólunk, tiszt urakról majd gondoskodik az államhatalom, de ezekrõl a szerencsétlenekrõl és a hozzátartozóikról nem fog gondoskodni senki. Akkor azt mondtam, mi hogy gondoskodhatnánk, századosoknak vagy alezredeseknek a problémája ez? Azt mondja, nem, de ennek a gondnak el kell érni odafönt is, csakhogy az összes disznó vezetõ sváb... Nem részletezem, hogy a Mária palástjáról miket mondott, de hogy a kifakadás és az elkeseredése tökéletesen helyén való volt, az szent igaz.

Dr. Magass Miklós

Basa Sanyival, az új református lelkésszel egész nap a boldirevkai temetõt járjuk, a kataszteren dolgoztunk. Érdekes látogatónk volt. A Braun nevû muszosom megszökött. Igen jól van felöltözve, azt hiszem, a partizánokkal csavarog. Jelentenem kéne, elfogni vagy lelõni, de nagyon bízik bennem. Jobb ilyenrõl nem is tudni. Vakmerõ, bátor ember volt. Este Nyinocskánál voltunk. Panaszkodik, az éjjel az átvonuló németek csizmástól az ágyába feküdtek. Ezek a délnek vonuló németek olyan fáradtak, mint a hullák.

December 30. Szabadságom már biztos. Sura egész nap itt sündörög, nem hogy örülne, hogy mindent itthagyok neki. Ha nem jövök vissza, az csak neki jó, érdekes lány. Az itteni viszonylatban is császárnõ lehetne. Elejét és kebleit tekintve. Állítólag Moszkvában volt telefonos kisasszony, és a háború alatt hazaszökött a szüleihez. Itt laknak a ház melletti bunkerban, soha semmit nem fogad el és esküszik arra, hogy õk fognak gyõzni, mi meg menekülünk innen.

Szöveggyûjteménybõl

Tiszttel! Sürgõs KR.

1942. XII. 27.

Tárgy: Védõállások tartása tárgyában 2. hadsereg-parancsnokságnak

...A legfelsõbb Hadúrunk elrendeli, ellenséges támadás esetén, a saját állásokat és támpontokat feltétlenül tartani kell. Visszamenni senkinek sem szabad. Nincs hátra, csak elõre van. Minden honvédnak át kell hatva lenni azon tudattól, hogy kitartásától azon a helyen, ahová állíttatott, függ a bolsevizmus veszedelmének leküzdése és távoltartása édes hazánktól és egyben egy boldogabb jövõ kiküzdése is. A csapatok a fentiek értelmében szigorú helyállásra utasítandók. A német hadvezetõség a védõszakaszunk megerõsítését kilátásba helyezte.

(Szombathelyi vezds.)

Péteri Ferenc fõhadnagy

Megjelent a kórházunknál a tábori színház.

Lengyeltóti János

Jött a hír, a telefon, hogy kint van a tábori színház, és kinn van egyik kedvencünk a székely bájosságunk, Kiss Manyi. Kinn van a "habos süteménnyel". Mintha csak a hóból csinálta volna a nótát, a dalt.

Dr. Magass Miklós

Kijöttek a tábori színészek hozzánk. A nevekre már nem emlékszem nagyon -, Uthry Annára és Kiss Manyira emlékszem, annál is inkább, mert Kiss Manyi nálam is lakott, egypár napig, aztán... Nagyon helyesek, kedvesek voltak. A Manyi nagyon kedves és jókedvû volt. A Pionír parkban voltak az elõadások. Ott volt egy alkalommal a hadosztályparancsnok úr, és az ezredes úr is. Szerintem sok értelme nem volt annak, hogy kijöjjenek ide hozzánk. Olyan állapotban voltunk, hogy bennünket ámítani színészkedéssel, színészekkel - nem sok értelme volt.

Megjegyezte az egyik honvéd, az egyik kocsis, hogy inkább zabot küldtek volna ki, mint ezeket a színészeket, mert arra nagyobb szükségünk lett volna.

Kollár Béla szakaszvezetõ

Jött hozzánk is magyarnóta-énekes, meg voltak ilyen mókás - mit tudom én - Abdullah-pumpulla, nem tudom micsoda, valamilyen keleti nevû hangzatos artista. Piros turbán, valódi kék üveggyémánttal, köpeny és az volt a szám, hogy létrán ugrált kézen, meg minden. Megláttam, nézd a Szén..., vele jártam nyolc évig gimnáziumba. Szénás, hát ott kellett találkozni, én mint katona, õ meg mint két lábon ugrálós pasas.

Aztán volt két-három nebich nõ is, nem tudom kicsodák, nem ismertem õket. Ilyen könnyed... Olyan nõ... szóba sem áll vele az utcán az illetõ, egy katona. Ott megvadított egy falut a három nõ. Udvaroltak nekik. Volt egy hadikórház Csernyankában, én is bekerültem sárgasággal, hála Istennek. Megérkeztek oda az ápolónõk. Hát mondanom sem kell, hogy nem a balatoni Annabál elsõ három helyezettje. Föl volt bolydulva a falu, nõket láttak. Az ottani nõk, mondjuk nem voltak olyan érdekesek, részben nem voltak olyan elegánsak, részben valószínûnek tartom, még álcázták is magukat, mint ahogy itt is az ostrom alatt a nõk, hogy néztek ki.

Lengyeltóti János

Szakács körökbõl érdekes hír szivárgott ki hozzánk a vonalra. Szilveszterre minden ember kap egy üveg pezsgõt. Ez meglepetés volt. Elsõ eset lenne, hogy a német parancsnokság felõl mifelénk ilyen szíves égi megnyilvánulás történnék. Szilveszterkor valóban meg is kaptuk a pezsgõt, a márkáját megjegyeztem, feljegyeztem magamnak: Champagne Privater Curvier Crouy et Co, Reims No 3042-212, France... Soha nem hittem volna, hogy ilyen meglepetés éri az embert, még jókedvûen fogunk ezután õrséget is állni. A pezsgõ felírásából mindjárt következtettünk az eredetre, részesültünk a németek francia-országi zsákmányából.

Szilveszter este van. Csend az egész körzetben, végig a vonalon, a telefon azonban végigszalad, hogy vigyázzunk, mert pontosan, mivel ilyen fontos éjszaka van, hátha érhet meglepetés. Természetesnek vettük, hogy különlegesnek tartottuk ma is a szolgálatot. A bunkerekben fõ a tea. A teába bekerül a szilveszterre és újévre kapott rum. Elbeszélgetünk, és a vonalszemlérõl való visszaérkezésem után éjfélkor - amikor egymásnak boldog új esztendõt kíván a világ -, azonnal a telefont vesszük kézbe és végigköszöntjük egymást. Érdekes telefonálás volt ez. Újra felötlõdött bennünk a csapatnak, a pécsieknek egy frontig kedves dala, amellyel Veszelevkán is búcsúztunk: "Szeressük egymást gyerekek..." Hallga csak, figyeljünk csak, a csicskás is rákezd, a velem lakó õr is, mert a telefonból közvetítés van a másik bunkerbõl: "Szeressük egymást gyerekek, a szív a legszebb kincs, ennél szebb szó, hogy szeretet, a nagyvilágon nincs, az élet úgyis tovaszáll, a sír magába zár, szeressük egymást gyerekek, hisz minden percért kár."

Szöveggyûjteménybõl

Hadsereg Vezérkari Fõnök Úrnak

...3. Az eddigi tapasztalatok szerint, a jelenlegi étkezés mellett különösen az elöl küzdõ csapatok erõállapota aggasztóan csökkent. Abban az esetben, ha kért élelempótlék nem kerülne kiszolgáltatásra, az elöl küzdõk erõállapotában olyan további csökkenés állna be, mely küzdõképességük fenntartását lehetetlenné teszi.

...7. Egyben jelentem, hogy a magyar vonalról kiszállított élelmiszer cikkekbõl, szalonna, hús és pálinkaféleségek, elsõsorban az elöl küzdõ csapatokat látom el és ezek a kétszeres kiszabatot kapják a hátsók rovására. Ezenkívül, felemeltük a küzdõk kenyéradagját és zsíradagját. Utóbbit szintén a nem harcosok adagjának rovására. Mindezek az intézkedések azonban, nem elegendõek a harcosoknak kellõ erõállapotban tartásához.

5757/2. hds. fõszmstr.hos.

1942. XII. 31.

Helyzetmegítélés, 1943. I. 1-jén

A hadmûveletek, e második szakaszába már beletartozhatik a magyar hadsereg elleni hadmûvelet is, mert nem elegendõ az ütött résen a biztosítást egyedül Ny-i irányban a szükséges mérvben még kitágítani, hanem a messzebb tekintõ hadmûveletek anyagi ellátásához vasútra van szükség. Az oroszok számára legtermészetesebben és legvalószínûbben beilleszthetõ vasútvonal a magyar hadseregen átvezet.

(I/1. vitéz Kovács võrgy.)

V. Kovács Gyula võrgy., 2. hds. vkf. telefonbeszélgetéseibõl

Alekszejevka, 1943. I. 2-án, 17 h

...A szalma- és fûtõanyaghiány igen nagy. Egy század pl. 2 m2 fát kapott, melynek nagy részét fedezéképítéshez kellett felhasználni. Ezt a csapat nagyon megérzi, mert az emberek fûtetlen bunkerokban, a földön kénytelenek hálni.

I/2. Ko

Vécsey Béla alezredes, a 35. gyalogezred parancsnoka

1943. január 9.

"Csak puskát, puskát, mert enélkül meg fog futni ez a sok fegyvertelen ember, ez már a negyedik menetszázad, amelyik csak 30 puskával érkezik be. Hová fog ez vezetni? - Minden jól menne, csak fegyverekben állunk nagyon gyengén. Be kellett szednem az összes puskákat a vonattól, hogy fel tudjam szerelni az elsõ vonalban levõket... Csak engedje a jó Isten, hogy ezeket a fegyverzet hiányosságokat valahogyan pótolni tudjuk, mielõtt az orosz támadás megindul, mert hogy arra nem sokáig kell várni, az biztos."

Vitéz Szabó László vezérõrnagy, 7. könnyû hadosztály parancsnoka

1943. jan. 9-én kiadott parancsa

...Most már bátran nézhetünk elébe minden orosz harckocsi támadásnak. Magyar szívvel és harcias akarattal, bízva katonai erényeinkben, és jól kiépített védelmi rendszerünkben, várjuk az orosz támadást. Ha kedvük van, jöjjenek. Ha komolyan támadnak, akkor majd meglátják, hogy milyen erõsek vagyunk.

Bíró Béla õrnagy, a 2. hds. 1/b. o. vez.h. jelentései:

"I. 3. Az urivi hídfõben legalább hadosztály erõben végrehajtott támadással kell számolni.

I.5. Az észlelt forgalom már kezdi túllépni azokat a méreteket, melyek pusztán helyi jellegû támadási elõkészületekre mutatnak.

I.10. Földi feld: A hídfõben mûszaki munkák zaja, motorzúgás. Ellenség állásai elõtt az aknákat felszedi saját árkai felett, áthidalást készít...

Az urivi hídfõben észleltek közeli támadásra mutatnak.

I.11. Új seregtest, a 129. lövész dandár tûnt fel a scsucsjei arcvonalban.

Benyomás: A hídfõk területébõl és esetleg Szvoboda területérõl meginduló támadás messzebb menõ célkitûzéssel indul."

Vitéz Kovács Gyula võrgy. telefonbeszélgetéseibõl, 1943. I. 13-án

...A véletlen és kiválasztott tiszteken múlik egyedül az állások tartása. Én csalódtam az emberekben, nem csodálkozom azonban semmin, mert váltás nélkül dolgozni és harcolni nem lehet. Mégis tele vagyok reménységgel.

(I.13. Ko.)

Várnagy Károly õrnagy, zászlóaljparancsnok jelenti:

"Láttam olyan páncéltörõ ágyút, amelyet csak szalmával alája rakott tûzzel lehetett annyira felmelegíteni, hogy egy fél óráig tüzelhessen."

Jány tábornok 1943. I. 14.

...Amit én vártam bekövetkezett. Az ellenség Urivnál óriási túlerõvel támadott és a megszálló csapatokat kétnapos harcban, tiszteletet érdemlõ küzdelem után felmorzsolta. A csapatok úgy harcoltak - a német 429. gyalogezred vezénylõ parancsnokának nézete szerint -, hogy minden dicséretre méltók voltak... Az ellentámadás végrehajtásához összegyülekezõ részeket megdermeszti a jeges hó, a 32 fokos hideg, ellenálló képességük túl csekély, azonkívül semmiféle fegyverrel nem rendelkeznek. Ki kell emelnem, hogy a csapatok mindent megtesznek, amire képesek. A parancsnokok és a csapatok a végsõkig kitartanak, azonban a fentiek miatt számolni kell azzal, hogy gyors és hatékony segítség nélkül egyik hadosztályt a másik után felgöngyölik és felmorzsolják.

Vitéz Solymossy Ulászló vezérõrnagy:

"A kora délutáni órákban a 12. könnyû hadosztály arcvonala már teljes szélességben fel volt borítva... az egész tüzérség elpusztult; oly tartalék, mely az ellenséget negyedóráknál huzamosabb ideig feltartóztathatta volna, már nem állott rendelkezésünkre. Ebben a helyzetben távbeszélõn megkérdezem a hadtestparancsnokságot, hogy kívánjae ilyen körülmények között a hadosztályparancsnok harcálláspontjának további fenntartását, mert ez esetben a hadosztályparancsnokság legkésõbb egykét órán belül vagy elpusztul, vagy fogságba kerül, anélkül, hogy bármilyen szereplésével a helyzetet lényegesen befolyásolhatná. A hadtestparancsnok - Legeza János vezérõrnagy - nyomban a hadosztályparancsnokság visszavétele mellett döntött, s hozzájárult ahhoz, hogy harcálláspontomat Petrovszkajáról Krutyecbe tegyem át."

Vitéz Kovács Gyula võrgy. telefonbeszélgetéseibõl

Alekszejevka, 1943. I. 14., 16 óra 05 perc

...A páncélosokkal szemben ellenállásunk nem kielégítõ, a német részrõl beígért támogatás csak részben érkezett még be. A csapatok rendkívül erõsen szenvednek az igen nagy hideg miatt, mert a szabad ég alatt vannak, éjjel mínusz 20-26 fokos hideg volt...

16 óra 13 perc. Sárkány ezredes jelenti:

...Rendezések folynak, a kép igen szomorú, a nehézfegyverek hiányoznak, az emberek lehangoltak és sírnak a hidegtõl. (...) Embereink nagyon meg vannak viselve, mérlegelni kell az embereknek ezt az állapotát.

I/14. Ko.

I.15.

"Mintha a földbõl nõtt volna ki, olyan hirtelen bukkant fel elõttünk az orosz gyalogság...

Az áttörés nem sokáig váratott magára. Páncélosaik úgy mozogtak a sûrû fehér ködben, mint az õsvilági szörnyek... A páncélosok véres utat törtek csatárláncunkon keresztül. Minthogy vontatók nem voltak, tüzéreinknek fel kellett robbantaniuk a lövegeket, ha ugyan jutott még rá idejük..."

Korody Béla százados

Harctudósítás 7/II. 2. menetszázad alkalmazásáról

I.15. ...Századom összes fegyverzete akkor harminc puska volt, melybõl húszat az elsõ lépcsõ, tizet pedig a második gyaloglépcsõ vitt magával. A gyaloglépcsõ Bodzás József tartalékos hadnagy parancsnoksága alatt indult el az elsõ lépcsõvel egy idõben.

...Kb. háromkor értem el Gorkij nyugati szegélyét, mikor a falutól 80-100 m-re voltunk, az elsõ házakból géppisztoly tüzet kaptam. Csoportomat azonnal rejtõztettem és egy rohamjárõrt rendeltem ki, hogy a falu szegélyén levõ ellenséget vesse vissza. Kézigránátokkal négy házat vettünk birtokba. Ekkor a kellõ biztosítás mellett csoportomat az elsõ házhoz vittem, hogy felmelegedjenek, és a puskák kiengedjenek, mert nagy része befagyott. Tervem az volt, hogy hajnalban tovább támadok. Az elfogott lakosságtól megtudom, hogy kb. 200-250 fõnyi orosz katona van a faluban...

Hajnalban, mikor a támadást folytatni akartam, láttam, hogy a községtõl jobbra és balra 50-60 fõbõl álló csoportok, páncélosokkal a falut kerítik. Ekkor elhatároztam, hogy csoportommal a felesleges veszteség elkerülése végett mögöttem levõ Szikori nevû községbe vonulok vissza (kb. 3 km). Ezt sikerült is végrehajtani, melyet azonnal jelentettem hátra és azt a parancsot kaptam: az utolsó emberig kitartani...

Vitéz Varga Antal hadnagy

Vitéz Kovács Gyula võrgy. telefonbeszélgetéseibõl 1943. január 15-én

0.28 h. A sebesültek hátraszállítása Szterlica terén fog lebonyolódni. A fõszállásmesteremet utasítottam, hogy intézkedjék az értékes intézetek megmentésére. A csellengõ embereket össze kellene szedni - javaslom -, vonatra rakni, és Kijevbe vinni. A legtöbbnek nincs fegyvere. Most felállítunk ti. gp. rajokat azzal a céllal, hogy azok a visszafordulókat lekaszálják. Kovács võrgy. azt válaszolja, hogy inkább azt szeretné, ha ezeket a csellengõket Sztarij Oszkolban gyûjtené össze a hadtest. Most még azt kérdezem - válaszolja Sárkány ezredes -, hogy a harchelyzetnek megfelelõen a németek felé vagy nyugati irányba küldjük a visszaözönlõket.

Mi az oka - kérdezi a hds. vkf. - ennek a krízisnek? Benyomásom az, hogy elsõsorban a hideg, másodsorban pedig az, hogy idekint mindenki csak félszívvel harcol, és arra gondol, hogy miért van a János otthon és miért éppen én vagyok idekint.

Jelentem továbbá, ha a helyzetbõl kifolyólag a vonalas összeköttetés megszakad, akkor átmegyünk a VII. német hadtesthez, úgyhogy ott leszünk távbeszélõn megtalálhatók.

Derült hideg, -35 Celsius fok.

Vissza     Tovább