Menü
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
LINKEK
 
SZÁMLÁLÓ
Indulás: 2005-12-17
 
Kállay beszéde
 
SZAVAZÁS
Szavazás Jány Gusztáv esetleges rehabilitálásáról.
Rehabilitálne-e Ön, s ha igen milyen vonatkozásban Jány Gusztávot?

Rehabilitálnám a halálos ítélet, és a tábornoki rendfokazat vonatkozásában is
Csak a tábornoki rendfozat vonatkozásában rehabilitálnám
Nem rehabilitálnám semmilyen vonatkozásban sem.
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
PERGŐTŰZ 8

 

Hol vannak a katonák? 8.

Szemelvények Sára Sándor dokumentumfilmjéből

 

Kádár Gyula vezérkari ezredes

A vezérkar főnöke végignézett egy támadást, amit egyik hídfőállás ellen végeztek és elmenetele után kiadott egy parancsot a 2. hadsereg részére, illetve nem is parancsot, hanem egy búcsúfélét, amelyben harcra buzdított és kiemelte, hogy miért kell a hazától ilyen távol harcolni, bátraknak lenni, stb., stb. Az egészre azt mondom, hogy egy smonca parancs volt ez is. Visszaérkezte után beszéltem Szombathelyivel, aki nagyon le volt törve. Aggályoskodott a 2. hadsereg helyzetére vonatkozóan, nemcsak a kiterjedés, hanem általában az egész helyzet miatt, amit ott tapasztalt. Természetesen egészen más van a parancsban.

Szöveggyűjteményből

A vezérkar főnökének búcsúparancsa

...A magyar katonát ott találtam a Don mentén, azon katonai erényekkel vértezetten, amelyeknek hírnevét és becsületét köszönheti, de melynek köszönhetjük azt is, hogy mi magyarok, mint kis nemzet a történelem forgatagában és viharaiban fenn tudtuk magunkat tartani és becsülettel tudtunk élni hatalmas, nagy népek szomszédságában és között is.

A kitüntetések átadása alkalmával és az ezzel kapcsolatos csapatszemlék keretében sok magyar katonának néztem a szemébe. Belőlük, tekintet nélkül arra, hogy a múlt harcaiban több vagy kevesebb szerencsével küzdöttek, ugyanaz a hűség, odaadás, elszántság és kötelességtudás tekintett le rám, amelyet a világháború hosszú éveiből oly jól ismerek. Nem is lehetett ez másként, hiszen a hős apák fiai állottak előttem és azok néztek rám. Mindegyike tekintetéből azt a fogadalmat véltem kiolvasni, hogy jól tudják, hogy mivel tartoznak a magyar katona ősi hírnevének. Ez a hangtalan tekintetváltás őszinte beszéd volt, mely zajos bizonyságtételnél százszor többet ér. Hangtalan, de annál belsőbb vállalása volt ez a legnagyobb áldozat meghozatalának is, amelynek a katona mindennap ki van téve.

Ezt a háborút mi nem kerestük.

A magyar sors vezetett bennünket ide, ahol valamikor távoli őseink éltek. Nem véletlen tehát az, hogy épp itt állunk, hanem az isten rendelése.

Ezért mindenkinek meg kell állnia helyét ott, ahova rendeltetett. Nem lehet kísértés, nem lehet habozás. Bele kell nyugodni az ő akaratába...

...Mindenki érezze át, hogy a háború a katona szempontjából hideg, könyörtelen mesterség, melyhez elsősorban nyugalom és józan ész kell...

...De van szavam a gyávákhoz és kishitűekhez és azokhoz is, akik szolgálati beosztásaikat olyan gyorsan és könnyelműen hagyják el, hogy ehhez egy kedvezőtlen csatanap benyomásai is elégségesek. Ezeknek azt üzenem, hogy számukra a jövőben nem lesz irgalom. A gyáváknak pusztulniuk kell. A csapat ezt saját becsülete védelmében maga irtsa ki. Ha ezt maga bármiféle okból nem lenne képes végrehajtani, úgy az a magasabb parancsnok kötelessége. Legjobb, ha a parancsnokok bátor felelősségvállalással, ha kell személyesen is példát statuálnak a gyávák megfékezésére...

...Honvédek! Kemény tél áll előttetek. Készüljetek fel. Legyetek erősek és nyugodtak. Tartsátok állásaitokat, mert itt ezekben a távoli állásokban hazátokat véditek meg. Én hiszek bennetek, bízom bennetek. Hiszek a magyar katonákban. Ezt a hitet viszem magammal drága ajándékul. Ezt fogom jelenteni a Legfelsőbb Hadúrnak is, hogy bízhat bennetek...

v. Szombathelyi vezds.

2. hads. pság. törzsszállásán

1942. IX. 13.

Kovács Lajos szakaszvezető

Mindenki azt várta, hogy Szombathelyi is látja a történteket, látja az eseményeket, be fogja látni, hogy ezt a társaságot lehetetlen kinn tartani, ezt a társaságot haza kell vinni, haza kell szállítani. De nem ez történt. Kijelentette, hogy a társaság nem megy haza, kint marad. Az a vágy, ami fűtötte a még élőket, hogy hamarosan hazamegyünk, kudarcba fulladt, és bizony még súlyosabb lelkiállapotba sodorta őket.

Szöveggyűjteményből

A III. hadtest egyik tisztje:

"Mintha leforrázták volna őket, úgy érintette őket az a hadseregparancs, mely tudtul adta, hogy itt leváltásra és hazamenetelre senki se számítson. A 2. hadsereg katonái úgy érezték ezek után, hogy ők áldozatul vannak odadobva."

Kónya Lajos harctéri naplója:

"Végighallgathatod az egész hadseregünket. Lepd meg őket a fedezékben, a szobákban, bárhol, ahol maguk között vannak. Az örökös kérdés: mit keresünk mi itt? Egyszerűen nem tudjuk felfogni, hogy ez a mi ügyünk lenne, semmiféle propaganda nem hat ránk, úgy érezzük, hogy csúnyán rászedtek bennünket..."

1942. szeptember 13.

A repülőgépekből az alábbi röpcédulát szórták le:

Olvasd és add tovább!

Magyar írók szólnak hozzátok, magyarok!

Mi magyar írók szorongó szívvel látjuk, hogy a világtörténelem leggyilkosabb háborújában, hogy hajtják sárba, vérbe, halálba, végső pusztulásba a magyart. Hazájától kétezer kilométerre kínlódik és vérzik a magyar, hogy segítségére legyen a világ legszennyesebb gonosztevőjének, földrésze tűzbeborítójának, milliók eltaposójának, a sátán cimborájának, Hitler Adolfnak. Véres csizmával tiporja a magyar Szovjetoroszország földjét. Azét az egyetlen országét, amelyben a nép az úr, ahol a gyár a munkásoké, a föld a parasztoké. Ezt az országot akarjátok elpusztítani?

Mit mondjunk neked húsunk, vérünk, rokonunk, magyar testvérünk? Azt kell mondanunk, amit a magyar szabadság lángszavú hirdetője, Petőfi Sándor mondott:

"Magyar vagyok! És arcom szégyenbe ég,

Szégyellnem kell, hogy magyar vagyok." Szégyellnünk kell, hogy a magyart vágóhídra hajthatják, mint a barmot, szégyellnünk kell, hogy a magyar honvédet szabad népek ellen hajszolják, szégyellnünk kell, hogy a magyar honvéd halálba rohan az emberiség legkonokabb ellensége, a német fasiszta kedvéért.

Gondoljátok meg magyarok!

Ki ül odahaza országunk nyakán? Ki viszi el gabonánk, gyümölcsünk, ruhaszövetünk?

A német!

Ki fogta össze a magyart szlovákkal, finnel, románnal, mint az ökröt a szekérben, hogy kihúzza a sárból?

A német!

Ki terveli, hogy a magyar most már mindörökké szolganép legyen?

A német, aki ezer esztendeje ádáz ellensége a magyarnak.

Forduljanak vissza fiaitok a halálos útról, ne az orosz ellen csorgassák el vérüket a német reménytelen ügyért!

Fordítsák fegyverüket azok ellen, akik halálba kergetik őket! És ha teljesítettétek ezt az egyetlen nagy kötelességet, akkor felujjonghattok Petőfi Sándor szavával:

"Szabad a magyar nép, lejárt napod német

Nem nyomorgatod te többé ezt a népet

S pióca módjára nem iszod ki vérét

Megfizette Isten gonoszságod bérét."

Ez legyen kívánságotok magyarok. Ezt írjuk elétek tüzes nagy betűkkel mi, a Szovjetunióban élő magyar írók: BALÁZS BÉLA, GÁBOR ANDOR, GERGELY SÁNDOR, HÁY GYULA, ILLÉS BÉLA, KENYERES JÚLIA, LÁNYI SAROLTA, LUKÁCS GYÖRGY, VOZÁRI DEZSŐ.

Korabeli filmhírek

Csapatzászlót avatott a székesfőváros tűzoltósága a tűzoltó-parancsnokság udvarán. A kormányzó úr képviseletében megjelent vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter, vitéz Kiss Lajos tűzoltóparancsnok fogadta. A zászlóanyai tisztséget Szendi Károlyné, Budapest székesfőváros polgármesterének hitvese töltötte be. Zászlóavatás után leleplezték a "hős tűzoltó" emlékművét, az idealistáét, akinek lelke az Istené, szíve a hazáé, karja a gyengéké és becsülete az övé.

Az idei fővárosi vasárnapokon ismét nagymennyiségű vas- és fémhulladékot gyűjtött össze a lakosság. Az összegyűjtött fémet újra beolvasztják.

A horvát légierők vezető tisztjei, élükön Ujzelác Milán repülőtábornokkal és Drágicsevics Iván vezérkari főnökkel több napos látogatásra, Magyarországra érkeztek. A horvát repülés vezetőit a Keleti pályaudvaron a magyar légierők nevében Rákosy Béla altábornagy üdvözölte. A horvát vendégek meglátogatják a Horthy Istvánról elnevezett hármashatárhegyi, központi, vitorlázó repülőtelepet.

A Don vonalában húzódó állásokból honvédeink éberen figyelik a bolsevisták legkisebb megmozdulását is. Tűzgépeink rajtaütnek a felderített támadási kísérleteken és csírájukban fojtják el azokat.

Kádár Gyula vezérkari ezredes

Szólnunk kell arról, hogy míg ezek a szerencsétlen magyar katonák a Don mellett tengődtek, hogy nézett ki Magyarország, a hátország helyzete.

Sajnos, a magyar közvélemény nem volt egységes, egy lármás, hangos szélsőjobboldal vitte a hangot, amelyet nem fékeztek le, vagy legalábbis nem kellőképpen. Hisz maga Kállay miniszterelnök is márciusi beszédében még azt mondta, hogy ez a mi háborúnk és nekünk ebben a háborúban részt kell venni. Ez természetesen tápot adott a szélsőjobboldali irányzatnak, amely élesen hangoztatta a háborúban való részvétel fontosságát. A magyar lakosság, az ország zöme, azonban egyáltalán nem lelkesedett a háborúért. Ami lelkesedés volt, azt mesterségesen idézték elő.

Szöveggyűjteményből

1942. szeptember 22-én Kállay a Külügyminisztérium tanácstermébe, értekezletre hívta össze a sajtó képviselőit, sőt még a politikai hetilapok vezetőit is. Jó félórás expozéjának a hangja végig tragikus volt. Azt kérte, hogy a sajtó hasson közre a közönség hangulatának emelésében s igyekezzék kinevelni az emberekből az anyagiasságot, a rémhíreknek bedőlő hiszékenységet és a közellátási hisztériát.

- Ötszáz éve, vagy még régebben, ferdén neveltük ezt a közvéleményt - mondotta -, talán a fiatalságban, a cserkészekben és leventékben lehet még egészséges rétegeket találni.

Rátért arra is, hogy bemutatkozó beszédében ő hirdette, hogy ez a mi háborúnk. Ezért sokan támadták - mondotta -, de ő felelősséget vállal a háborúért, s hogy "ebbe a felszabadító háborúba ő hívja a magyar fiatalságot!" Megrótta a lapokat, hogy nem elég diplomatikusak, s kiadnak olyan cikkeket is, amelyek a hazán kívül élő magyarság érdekeinek árthatnak, s hogy karikatúrákban és gúnyos hangú támadásokban túlteszik magukat a lovagiasság és jó ízlés szabályain.

Kornis Pál munkaszolgálatos

A hadseregben sok volt a szegényparaszt, kisebb számban munkások, nemzetiségek, a visszacsatolt területekről behívottak, akik egyáltalán nem értették, hogy miért kell nekik magyar érdekekért a Donnál harcolni. A magyar nemzetiségűeknek is mást ígértek, mielőtt bevonultak oda a csapatok, mint ami később bekövetkezett.

Schvoy Ferenc tartalékos főhadnagy

Egy időben azt mondták nekünk, hogy a kommunizmus ellen harcolunk. Aztán a végén kisült, hogy nem a kommunizmus ellen harcolunk, hanem a nemzeti szocialista hitleri társadalom érdekéért.

Dr. Magass Miklós tartalékos főhadnagy

Mindennap szaporodik az özvegyek és árvák száma. Vajon miért, kikért és meddig tart ez? Mindennap százszor is felteszem ezt a kérdést magamban.

Schvoy Ferenc

Nem azért mentünk ki, hogy ott hősként mutatkozzunk be. Elszédítették az embereket idehaza, annak idején. Nagyon fájdalmas dolog, hogy ilyen nagy emberáldozattal segítettük mégis a hitlerizmust.

Dr. Magass Miklós

Az otthoniak sajnálkoznak vagy együttérzésüket fejezik ki velünk, de érezzük, hogy az otthoni hinterland a maga külön útján jár. A sok hősi halottat és sebesültet majd elfelejtik. Lenézik, vagy talán még felelősségre is vonnak egyszer. Így volt ez ezelőtt is, tudják a fiúk is, mondják is. Én meg mivel vigasztaljam őket?

Dr. Vámossy József tartalékos zászlós

Az újságokból sok mindent olvastunk, ami itthon történt. Egyik bál a másikat érte. Általános vélemény volt, hogy mi a legnagyobb nélkülözésben, állandó életveszélyben vagyunk és arról a hátország nem vesz tudomást.

Zetelaky Tibor vezérkari százados

Ez a háború nem a mi háborúnk volt. Ezt érezte a legénység és a tisztikar is.

Schvoy Ferenc

Mindenki azon gondolkodott, hogy miért vagyunk itt? Mi közünk nekünk ehhez az egészhez?

Brunner László alezredes

Láttam, a háborút elveszítjük, de harcolni kellett tovább. Mi mindig cikkbe léptünk, az első világháború után is cikkbe léptünk, a másodikat is elvesztettük.

Kádár Gyula

A 2. hadsereg kiközösítődött az országból. Irdatlan volt a távolság is, az összeköttetés majdnem egyenlő volt a nullával. Amikor Budapestre kerültem, a vezérkar főnökétől azt a feladatot kaptam, hogy gondoskodni kell az újonnan felállított osztály révén arról, hogy a hadsereg és a hátország összeköttetése megmaradjon, olyan légkört kell teremteni, hogy a 2. hadsereg katonái ne érezzék azt, hogy a haza kiadta őket és már többet nem törődik velük. Tehát szellemi kapcsolatot kellett teremteni. Ám ez lényegileg levegőben lógó dolog volt, mert a kapcsolat megteremtéséhez hiányoztak a tárgyi alapok. Mit lehet csinálni? Hát először is, lehet a frontra küldeni újságokat, olvasnivalót, gramofont, szórakoztató filmeket stb. Ezek azonban nem jutottak ki, mert az írásokat általában nem továbbították, annyira túl voltak zsúfolva a vasútvonalak, hogy a papírt megelőzte az élelem és a lőszer.

Péteri Ferenc főhadnagy

A külvilággal való kapcsolatunk elég hézagos volt. A hazafelé menő leveleket cenzúrázták, a hátország vajmi keveset tudott a valóságos helyzetről, a katonák hangulatáról. Még kevesebbet tudtunk mi az otthoni helyzetről és még inkább a világ eseményeiről.Kádár Gyula

A rádió adott egy honvédműsort, amely lelkesítő szövegeket tartalmazott, de ez bizony a doni hadsereget nem lelkesítette. Tehát a szellemi kapcsolat megteremtése nem sikerült.

Dr. Vámossy József

A következő trükköt találtam ki, hogy a szüleimet értesítsem: írtam a Magyar Rádiónak, kértem, hogy a rádió adja le a szüleimnek, hogy kaptam egy vitézségi érmet. Rengetegen fölkeresték a szüleimet, hallotta a Vámossy néni? A doktor urat kitüntették. Hát persze, ők tudták. Azért csináltam, mert tudtam, hogy a rádióban bemondják, hiszen ez olyan hír, amivel a magyar katonabecsületet egy kicsit meg lehet menteni.

Kovács Lajos szakaszvezető

A feleségem is üzent. A "Fa leszek, ha fának vagy virága" című dalt küldte. Ez hozott egy kis vidámságot az életünkbe, s persze a csomag, a hazai.

Szakács József szakaszvezető

Diákok, intézmények, egyesületek írtak a fronton lévő katonáknak. Valahonnan megszerezhették a tábori postaszámokat. A miénk 217/81 volt. Felbontottuk a postát, az egyik borítékra rá volt írva, hogy annak a katonának, aki ma nem kapott levelet. Hát én joggal magamévá tettem, mert azon a napon és nem kaptam levelet. Kedves kis írás, buzdítás volt, feladóval. Másnap írtam is s jött a válasz rá, ugye. Kb. 8-10 lapot váltottam egy kereskedelmi iskolai diáklánnyal, harmadik vagy negyedik osztályos lehetett. Volt olyan is, hogy cigarettát fűztek a lapra, eljött. Megköszöntük, elosztottuk.

Kádár Gyula

Minden hadosztálynál vagy hadtestnél volt egy haditudósító század, amely filmesekből, fényképészekből, újságírókból állott. Voltak propagandakocsik is, amelyek arra lettek volna hívatva, hogy az ellenséget a harc abbahagyására késztessék. Jelentéktelen volt, nem is értek el eredményt. A haditudósító alakulatok működése eléggé gyengén sikerült. Először is, az első időkben, amikor még nem voltak nagy harcok, akkor ugye, nem volt miről írni. Jelentéktelen kis cikkecskéket firkáltak össze-vissza. A jobbára fiatal, kezdő újságírók a tábori újságokba irkáltak mindenfélét, de ez a harcos katonát egyáltalán nem lelkesítette.

Dr. Vámossy József

Hadseregparancsot hoztak, ami arra figyelmeztette a tiszteket, hogy nem tiszthez méltó az, ha valaki verseket irkált. Tudniillik a versírás annyira elterjedt, hogy szinte jellemzővé vált az egész tisztikarra.

Párat összegyűjtöttem, volt köztük szép is. Mind arról szólt, hogy csak otthon tartsátok a frontot, mi majd itt helytállunk. Hát igen, mi helytálltunk. Hogy az otthon, hogy tartotta a frontot, arról az újságokból értesültünk. Amikor a rádiólevelem elhangzott, kaptam harminckét levelet. Ismeretlenektől. Mindegyik levélre egyszer válaszoltam, hiszen harminckét emberrel nyilván nem folytathattam levelezést, de az egyik kislányra még most is emlékszem. A nevére már nem, de tudom, hogy a Fillér utcában lakott és miután hazajöttem, egyszer egy pesti utamon föl is kerestem őket. Azt írta nekem, hogy mindennap írok magának egy lapot, imádkozom magáért.

Szakács József

Távházasságkötésben is volt részem. Mint tanú, vagy jegyzőkönyvvezető, hivatalosan jelen voltam.

Úgy történt, hogy a menyasszony kinyilatkoztatta és eljuttatta a táboriposta-parancsnoksághoz, hogy XY honvédet, vagy tisztet szereti, és feleségül kíván menni hozzá. Ugyanilyen nyilatkozatot tett a fronton lévő katona is a századparancsnoka előtt és így jegyzékváltás formájában a hátországgal megtörtént a hivatalos okmánycsere. Mikor ez befejeződött, akkor ünnepélyesen kinyilatkoztattuk a front mögött a katonának a századparancsnok, mint anyakönyvvezető, én meg mint jegyzőkönyvvezető, és attól a naptól fogva férj és feleség voltak. Gondolom, Magyarországon hasonlóképpen történt.

Kádár Gyula

Hozzánk került az osztályra az úgynevezett helyzetjelentés a hátországból is és a kinti csapatoktól is. A kinti csapatoktól sok olyan jelentés jött, amelyik meghökkentette az embert. Dicséretek voltak, hogy a hangulat lelkes és bizakodó és még nem tudom mik. Amíg persze nem voltak harcok. Az ember érezte, hogy ezek nem igazak. Voltak jelentések - amint később megállapítottuk -, amelyek nagyon őszintén feltárták a gondokat, ezeket azonban a magasabb parancsnokságok általában nem továbbították.

Bertalan Sándor tartalékos zászlós

Hangulatjelentést kértek a hátországból, amit a segédtisztnek kellett megszerkeszteni. Minden századhoz odamentem, katonákkal beszéltem, hogy őszinte legyen a jelentésem.

Engem arra tanítottak, hogy mindig az igazat kell mondani. Hát én megírtam, amit a katonák mondtak, hogy a Kállay minket eladott. Megígérte, hogy leváltják ezt a nagyon sokat szenvedett zászlóaljat, de semmi hír sincs róla, hogy leváltanák, hanem nekünk ott kint kell meghalnunk. Alig telt el talán két nap, amikor az ezredparancsban egy nagy ledorongolás jelent meg nevemre címezve, hogy a jövőben óvakodjak attól, hogy ilyesmit papírra vessek.

Kollár Béla szakaszvezető

A hangulat nagyon pocsék volt. Rossz volt az ellátmány is s nem tudták miért harcolnak. Magasabb hadosztály-, illetve hadtestparancsnokok is jelentgették hazafelé, hogy a szegényparasztok - vagy ahogy ők aljanépnek titulálták őket -, elégedetlenek. A gazdag parasztok - akkor még arany parasztoknak hívták őket és nem kuláknak - gyerekei legtöbbször fölmentést kaptak, hát nem mindegyik persze. Ezekből lettek aztán a tizedesek, szakaszvezetők, meg őrmesterek. Volt köztük egy csomó kutya ember, aki nyúzta a katonáit. Hogy belőlük aztán hányat lőtt le a saját legénysége, erről nincs statisztika. De hogy volt, az biztos.

Kádár Gyula

Különböző szervektől, itthoni csapatoktól stb., stb. érkeztek be olyan hangulatjelentések, amelyekből azt a következtetést vonta le az ember, hogy Magyarországon nincs háborús akarat vagy háborús lelkesedés. Erről beszélni sem lehet. Ezt nagyon nehezményezte aztán a kinti hadseregnek itthon járt vezérkari főnöke, a Kovács vezérőrnagy, aki a sajtó emberei előtt előadást tartott, amelyben arról panaszkodott, hogy a magyarságban nincs gyűlölet az oroszok ellen. És hogy, ugye gyűlölet nélkül nem lehet harcolni.

Szöveggyűjteményből

Szombathelyi vezérezredes 1942. szeptember 13-i hadseregparancsában értékelte a 2. hadsereg harcértékét:

"A harchoz elsősorban nyugodt készenlét és fölényes vezetés kell. A kezdeti sikertelenségek, ahol ilyesmi volt, fő okát legtöbb esetben abban találtam meg, hogy minden el lett sietve. A menet, a felderítés, a biztosítás, sőt még az étkezés is. A harcalakzatok el lettek nagyolva. Sok volt a tömörülés, tömegképzés, amelyek a veszteségeket mérhetetlenül fokozták és pánikra vezettek. A tömörülés a legnagyobb átkunk. Katonáink az ellenséget nem tudják fedetten, kúszva megközelíteni, hanem sűrű alakzatban mennek ki. A védelemben nem ássák be magukat. Ismét azután sok a veszteség... Nehézfegyverek és tüzérség a nagy sietség következtében lemaradt.

A legegyszerűbb harcászati igazságok és szabványok fel lettek rúgva, mert a lelkeken erőt vett az izgalom és a sietség.

Sok helyen mintha az 1914-es bevezető szerencsétlen harcok ismétlődtek volna meg. Sok csapat a harcba lépésnél a vereség csíráit vitte magával. Pedig a hibákat, amelyeket az előző háborúban elkövettünk, mindenki ismerte. Mégsem tanultunk. Csak okosan beszéltünk, de amikor tettre került sor, akkor semmit sem tudtunk megvalósítani. Ennek meg kellett adni az árát."

Herencsár Lajos honvéd

A katonáinknak nem lehetett megmagyarázni, hogy a Donnál védik a hazát, mert akármilyen kis képzettségű ember is volt, semmiképp nem tudta az esze felfogni azt, hogy messzi földön a magyar hazát védi. Ez nem ment.

Kornis Pál

A katonáknak egy jelentős része unta a háborút, nem ismerte fel a valódi célját, nem fűtötte különösebb lelkesedés, hogy a magyar határoktól kétezer kilométerre védi a hazát. Bármennyire igyekezett is a propaganda, nem bizonyult teljes mértékben hatásosnak. Gondolok itt a tábori lapokra, a "Donnál véded a magyar határokat", "A magyar élet ára a szovjet halála" és hasonló írások a magyar hadsereg jelentős részére - azt hiszem - nem hatottak.

Szöveggyűjteményből

M. KIR. 12. könnyű hadosztály. Összefoglaló:

...A tényleges tisztikarban fennálló hiányosságok, főleg a gyalogságnál, nem engedték meg annak a mindenképpen kívánatos szempontnak érvényesülését, hogy minden alosztály parancsnok lehetőleg Ludovikát végzett, hivatásos tiszt legyen. Így elsősorban a gyalogságnál már eleve is számos olyan alosztály parancsnok volt, aki mint ilyen, csak szükségképpen volt alkalmas.

A tartalékos tisztikar zöme a selejtes elemekből, a középosztály legalsó rétegeiből került ki, mert az értékesebbek a polgári állásban való meghagyás útján mentességet szereztek.

Ugyanez áll a legénységnél is. A bevonultak között a birtokos parasztosztály mélyen országos arányszámán alul volt képviselve, mert meghagyás útján nagyrészt mentességet biztosított magának. A legénység zömét napszámosok, béresek, uradalmi családok és más nincstelenek tették ki.

Így tisztek és legénység túlnyomó része olyanokból állt, akik nem voltak sem olyan pozíciónak, sem olyan javaknak birtokában, amelyeknek védelme őket elszánt harcra vagy éppen önfeláldozásra késztethetné.

Mindehhez járul, hogy még a harcos alakulatokban is sok idős embert, valamint 20 százalék erejéig megbízhatatlan nemzetiségeket kellett beosztani.

A fentiek szerinti gyenge emberanyagnak a kiképzése sem felelt meg a korszerű harc követelményeinek. Főleg a gyalogság harcképzése és a korszerű nehézfegyverekkel való együttműködés tekintetében állottak fenn hiányosságok. Ezeket a kiképzési hiányosságokat az elszállításig rendelkezésre álló kb. egy hónap alatt, csak részben lehetett kiküszöbölni.

A hadosztály géppisztoly-lőszert egyáltalában nem kapott, minthogy a német részről beígért lőszerszállítmány nem érkezett be. Így az elvonulásig géppisztollyal a hadosztályból senki sem lőtt.

A hadosztály 40 db páncélelhárító lövegéből csak négy darab (a német 5 cm-esek) volt a korszerű orosz harckocsik ellen hatásos. A többi 36 db 47 mm-es belga páncéltörő ágyú a T 34-es orosz harckocsival szemben teljesen hatástalan. Páncélos támadással szemben tehát a hadosztály saját eszközeit véve alapul, úgyszólván teljesen védtelen.

A gyalogezredek kísérő ütegének 5/8. M. löveganyaga korszerűtlen, csekély hatású löveganyag.

A tüzérezred négy könnyű ütegében csak egy üteg anyagát képezte a korszerű követelményeknek mindenben megfelelő 10,5 cm-es löveg. A legnagyobb nehézségek és legveszedelmesebb hiányosságok a gépkocsi anyagnál mutatkoztak. A hadosztály tehergépkocsi állományának zöme, még az idegen hadtestektől kapott kisegítés költséges javítások után is igen elhasznált, hadihasználatra még szükségből is alig alkalmas járművekből állott. Ugyanez volt a helyzet a motorkerékpárokkal. Ezzel a gépjárműanyaggal az orosz hadszíntérre elindulni, ahol az utánszállítást sokszor kizárólag a gépkocsikra kell alapozni, a hadosztály-parancsnokságban súlyos aggodalmat keltett. A helyzeten lényegesen javítani minden rendelkezésre álló mód és eszköz felhasználásával sem lehetett...

(Aláírás nélkül)

Herencsár Lajos

Voltak különböző plakátok vagy inkább röplapszerűségek, amikkel találkoztunk. Vér csöpögött az ellenség kezéből s más szörnyű dolgok.

A katonák ezeket mosolyogva vagy kételkedve fogadták. Volt aztán egy érzékenyebb eszközük is, ígérgetések vitézségre, vitézségi birtokra. Erre tudok egy nagyon érdekes epizódot mesélni.

Amikor már odaát voltam és a szovjet hadsereg katonájaként harcoltam, fogságba esett a Kárpátokban egy magyar katona. Többen estek fogságba, de erről az egyről szeretnék, mint jellemző esetről szólni. Apró, kis harckocsik voltak a falu főterén és a tankistáink engedélyt kértek egy kis cirkálásra. Mert hát a technika iránt rendkívül érdeklődőek a harckocsizók, olyanok, mint a repülősök. Minden, ami új, ami más, mint az övéké, az érdekes. Elindultak egy szerpentines úton és páncélököllel kilőtték az egyik harckocsit, mert parancsot kaptak rá. Nem tudták, hogy mit csinálnak, mert hiszen a saját harckocsijuk volt, de hát ez valami rendkívüli volt és lőttek. Miután kilőtte a harckocsit, utána szépen megadta magát ott egy hármas csoport, aztán még többen, vagy tizenheten. Egy szovjet őrnagy megkérdezte - én segítettem neki tolmácskodni -, hogy ki lőtte ki a harckocsit, és miért. Egy akkora őrvezető, mint a kutya ülve - olyan kicsi volt - föltartotta a kezét, hogy én voltam. Egy kicsit meg volt ijedve, mert nem tudta, hogy ebből mi következik. És jött a másik kérdés, hogy miért csinálta?

Alázatosan jelentem - felelte - egy harckocsiért öt hold földet ígértek. Hát akkor miért nem lőtte ki a másikat is? - kérdezte az őrnagy. Erre azt válaszolta, hogy öt hold földdel így is gondom lesz - lett volna -, mivel műveljem, mert igavonóm sincs. Le kell dolgoznom az igavonók árát annak, aki megszántja, meg beveti, úgyhogy egyelőre ennyi is elég.

Lajtos Árpád vezérkari százados

'42 kora őszén megkaptam a hadibeosztásomat, s hogy vonuljak be a 2. magyar hadsereg-parancsnokság hadműveleti osztályvezető helyettesének. A 2. hadsereg parancsnoksága Alekszejevkán volt, a Dontól mintegy 45 kilométerre hátrább. Megérkezésemkor azonnal érintkezésbe léptem az elődömmel, Koncz Sándor századossal, aki évfolyamtársam volt, s egy rendkívül értékes, erélyes, nagy tudású vezérkari tiszt. Tájékoztatott a hadsereg helyzetéről. Azzal kezdte, hogy a háború most kezdődik. Amit a németek reméltek, arról szó sincs. Sztálingrádnál nagyon nehéz a helyzet. Elmondta, hogy Sztálingrádnál a német zöm támadása már elakadt. Ez a német zöm a 4. és a 47. páncélos hadseregből állt Paulus vezetésével. Ezt a támadást volt hivatva biztosítani a Don mentén északnak haladva a 3. román hadsereg, ehhez csatlakozott északra a 8. olasz, és a 2. magyar hadsereg. A 2. német hadsereg Voronyezsnél volt, Koncz megjegyezte, hogy nagyon sajátosnak tartjuk, hogy egy támadó zömöt, ilyen úgynevezett segédnépekkel biztosítanak, mert hiszen aligha lehet kétsége a német felső vezetésnek, eme hadseregeknek az értékét illetően. Akár a román, akár az olaszra gondolok, akár a magyarra.

Zetelaky Tibor

Emlékszem a kiképzési osztályon egy beszélgetésre, amikor nagy csodálkozással láttuk, hogy a német hadsereg milyen széles arcvonallal, Sztálingrád, de főképp a Kaukázus felé törekszik. Ma is előttem van az a térkép. Akkor mi csak képzett vezérkari tisztek voltunk - nem felsőbb vezetők, vagy olyanok, akik ebben dönthettünk vagy hozzászólhattunk volna -, de csóváltuk a fejünket: milyen hadvezetés az, amelyik több ezer kilométeres arcvonalat hagy az oldalában, valószínűleg kis erőkkel. És olyan irányba megy előre, ahol nem hadsereget akar megverni, hanem területeket akar szerezni.

Szöveggyűjteményből

Georg von Sodenstern gyalogsági tábornok, a "B" hadseregcsoport törzsének főnöke, 1942. szeptember 29-én ezt jelentette ki von Witzleben tábornoknak a magyarokról: "a magyar hadsereg nagy általánosságban megbízhatatlan. Eleve meglevő idegenkedését attól, hogy helytálljon a német érdekekért a Donnál, még az is táplálja, hogy felszereltsége aligha bírna el egy nagyobb összecsapást az oroszokkal. A Don menti állások túlságosan gyengén megszálltak, ráadásul pedig télen a Don nem jelent az oroszoknak akadályt. A meglevő tartalékok nem elégségesek és mindenekelőtt a vezetés nem állná meg a helyét az oroszokkal való erős összecsapás esetén!"

Kádár Gyula

Amikor a 2. hadsereg befejezte a felvonulását a Don mentén, a vezérkar főnöke elibém tette a helyzettérképet és azt kérdezte tőlem, hogy mit szólsz hozzá?

Rövid ideig néztem, akkor láttam először, s azt mondtam, kérem az egy második Mohács. Erre Szombathelyi, a vezérkar főnöke felcsattant és azt kérdezte, hogy érted ezt? Hát mondom, itt ezt a vékony vonalat ott törik át az oroszok, ahol akarják, és akkor, amikor akarják. Itt semmiféle mélység nincs, tragédia, hogyha itt megindulnak a harcok. Erre ő meglehetősen indignálódva azt felelte, elhiheted, hogy én is tudok annyit, mint te. A németek garantálják, hogy itt nem lesznek nagy harcok, mert a délre levő, Kaukázus felé törő főerők támadásának elhárítására a szovjetnek minden erejére szüksége lesz. Itt, a Don mentén nincs másról szó, mint egyszerű folyammegfigyelésről, kisebb vállalkozások ellen való folyamvédelemről. Vitáztam, nehéz megjósolni azt, hogy hol fog támadni az ellenség. Lehetséges, hogy pont itt, mert itt érzi a gyenge pontot. Azt felelte, nem kell nagyon aggályoskodni.

Rumy Lajos ezredes

A harcvonal 220 kilométeres sávot tett ki kilenc könnyűhadosztállyal, amely csak viselte a hadosztály nevet, valójában nem volt az, a fegyverei pedig különösen nem azok voltak. Egy szempontból nem is baj, hogy nem voltak fegyverek, mert akik ott vezetők, parancsnokok voltak, nem túlságosan értettek a fegyverekkel való harcmodorhoz, mert nem kombattáns tisztek voltak. Sokat az Isten tudja, milyen csapaton kívüli területről osztottak ide be. Több fegyverrel több bajt okoztak volna nekünk, mint talán az ellenség. Furcsa, amit mondok, de hát ez volt a benyomásom.

Zetelaky Tibor

A könnyű hadosztály nem volt olyan értékű a létszám és a felszerelés szempontjából, mint a német hadosztályok, vagy akár az osztrák-magyar hadosztályok voltak. Mindössze két gyalogezredből állt.

Rumy Lajos

Óriási az a kettőszáz kilométer ennek a szerencsétlen kis erőnek. Ha mind kiteszem, akkor sem több mint megfigyelés, ez nem védelem. 25-30 kilométer egy ilyen gyenge kis hadosztálynak. Nincs tartási ereje. Talán úgy érzékeltethetném legjobban ezt a szerencsétlen helyzetet, hogy képzeljünk el egy fluszpapírt. Ha a fluszpapír felé egy fehéren izzó kötőtűvel szúrok, az lángra lobban, vagyis feldől az egész védelem. Ám, ha a védelmet valódi védelem módjára megfelelő harcsávokba állítom, akkor az olyan mintha egy papundekli felé közeledek egy fehéren izzó kötőtűvel, az csak lyukat csinál, az legfeljebb csak betör, de nem omlik össze az egész.

Szöveggyűjteményből

Helyzet-megvilágítás

A nemzetiségek beosztásával a helyzet még rosszabbodott, mert a rosszul kiképzett rövid átképzés után a nemzetiség nem került ahhoz a csapattesthez, ahol kiképezték és még az előny is elveszett, hogy az emberek ismerős környezetbe kerültek. Súlyosbítja a helyzetet, hogy nyelvükön senki beszélni nem tud és az, hogy nemzethűségükről beszélni sem lehet....

...Csapatok megingásakor, hogy hiányzott a kellő erély, arra csak kiadott parancsaimat kell elolvasni, és személyes beavatkozásomról is tudnak beszélni azok, kiket parancsnokságuktól megfosztottam, kik ellen ügyészi eljárást indítottam, s akiket kíméletlenül kioktattam. Igaz, hogy a fiatal parancsnokok nem voltak néha elég kemények, de az később megváltozott, és ahol kellett, bizony pisztollyal a kézben állították meg az ok nélkül menekülőket és volt zászlóalj-parancsnok, ki gépkocsikat állított fel küzdői mögött és sok esetben erélyes tiszteket politrukszerű feladatokkal bíztak meg parancsnokok.

Hogy ettől kezdetben húzódoztak a parancsnokok, az érthető, bár az akkori események indokolttá tették volna ezt is. Igaz, hogy a magas növényzetben későn vették a parancsnokok észre, hogy csapataik eltűntek s csak később gyülekeztethették őket hátul, sajnos sokszor puska, szerelvény nélkül.

...Végül még csak azt kérem, hogy ne csak kiképzés és a tudás tekintetében egyszerűsítsünk, hanem fegyver-kivitelezésünkben is. Akármelyik orosz fegyvert veszem kézbe, az mind durva formájú és alig áll néhány alkatrészből, az se finoman csiszolt szellemes szerkezet, hanem egyszerű és törhetetlen. Nem kell műmester hozzá, nem kell a szétszedést és összerakást hónapokig tanítani, mert a legegyszerűbb ember is azonnal felismeri, megérti a működését, el sem ronthatja, s amellett pompásan használható.

Nézzük az önműködő puskát, géppisztolyt, nehéz puskát, aknavetőt, Sztálin-orgonát, mind kitűnő hatású, remek fegyver.

Így azután ezekből, mert egyszerű és olcsó, tömeget tudnak adni a csapat kezébe, s ha elvész, pótlása nem kerül sok pénzbe. A magyar gépi, majd 300 pengő, az oroszt meg lehet csinálni egyötödéért, az nehéz, ez könnyű.

Ma már vadásznak embereink a fegyverekre, adjunk magunk nekik mielőbb, minél többet.

De szükség van hatásos páncéltörő fegyverre, rohamlövegre is, melyek önjárók, hernyótalpon mozognak, mert hatos fogattal támadni, harckocsik elé vágtázni, és lekapcsolás után tüzelni nem lehet....

Törzsszállás, 1942. X. 12.

vitéz Jány Gusztáv vezds.

Dr. Sándor János tartalékos zászlós

Nem tudtak rendes védelmet kialakítani, olyan nagy volt a terep. Minden kilométerre jutott egy vagy talán két szakasz katona. Fátyolvédelem volt, és mélységi tagozódásról is alig lehetett szó. S a tartalék megint csak nagyon kevés volt, ugye. Arra a területre háromszor annyi katona kellett volna, mint amennyi volt.

Lajtos Árpád

Úgy jellemezte röviden Koncz a helyzetet, hogy ez védőállás. Valójában azonban olyan volt, mintha bábukat raktak volna ide ki ijesztgetésül. Semmiféle komoly támadással szemben nem volt ellenállóképes.

Kádár Gyula

Hitler még '42 őszén kiadott egy intézkedést, amelyikben merev védelmet rendelt el. Vagyis azt mondta, hogy az itt levő állásokat feltétlenül tartani kell, innen visszamenni nem szabad. Utolsó emberig ki kell tartani.

Lajtos Árpád

Tartalék úgyszólván a hadtesteknél nem volt, vagy csak egészen csekély mennyiségben és ugyanez állt a hadosztályokra, de még kevésbé volt tartalék az ezredeknél.

Szöveggyűjteményből

Intézkedés a harcos állományok ideiglenes kiegészítésére.

Az arcvonalban álló küzdők amúgy is gyér létszáma az elmúlt napok harcai következtében ijesztően összezsugorodott, amíg a hátsóbb kötelékek zsúfolva vannak a hadsereg és a hadtest közvetlen alakulatok, illetve a vonatrészek legénységével.

Elengedhetetlen tehát, hogy a hátsóbb területeken levő, jelenleg nem harcolókból, az elől küzdők sorai legalább részben kiegészíttessenek, hiszen a velük szemben álló ellenség is minden épkézláb emberét, korra való tekintet nélkül harcba küldi ellenünk, és a csapatok veszteségeit már gyermekkel és nőkkel pótolja.

Ezért elrendelem, hogy minden hadtestparancsnokság a közvetlen alakulataiból és vonatrészekből haladéktalanul egyelőre 500-500 főt válogasson ki puskás csatárokul, a legalkalmasabbak közül. Ezeket rövid harckiképzésre a törzsszállás közelében haladéktalanul vonja össze. A kiképzést legkésőbb f. hó 24-gyel meg kell kezdeni és ennek betartásáért a hadseregparancsnokokat teszem felelőssé.

A hadsereg fő szállásmestere hasonló módon a neki alárendeltek közül 900 főt tartozik kiválogatni és azokból minden hadtesthez 300-300 főt kiképzésre irányítani. Ezeknek szintén legkésőbb szeptember 24-ig kell az egyes hadtestekhez beérkezni.

A fentiek kiválogatásánál az egyes alakulatokat lehetőleg arányosan kell megterhelni, és a fiatalabb nem családosokat igénybe venni.

A vonatrészek és egyéb alakulatoknál ily módon keletkező hiányokat munkaszolgálatosokkal, illetve foglyokkal kell pótolni.

Ezen intézkedésem foganatosítását minden hadtestparancsnokság f. hó 26-án reggel 8 óráig géptávírón ide jelentse.

1942. szeptember 15.

Nemes vitéz Csatay altábornagy

Kéri Kálmán vezérkari ezredes

Induljunk ki az alapból, ugye van 200 ezer ember, szétszórva ezen a nagy területen. Ha az ellenálló képességét akarom megállapítani, mondjuk folyamvédelemben, akkor nemcsak azt kell néznem, hogy a 200 ezer ember mit jelent, hanem azt is, hogy mit jelentenek a puskások, stb., tehát a harcérték mennyit ér. Hát, kérem, ugye kilenc hadosztály ment ki. Hiszen a páncélosok mindig tartalékban voltak. Kilenc hadosztály 9 x 6 az 54, az 54 zászlóalj, minden zászlóaljnál van három puskásszázad, 3 x 54, azt hiszem, az kitesz 160-at, annyit hoztam itt ki magamnak. Ennyi puskásszázad ezen a nagy arcvonalon. Na, jó. Egy puskásszázadnak a létszáma körülbelül 170-175 fő. Igen ám, de a harcra hivatott puskások száma az megint nem annyi, hát ott van a szakács, minden ördög-pokol. Hát, körülbelül legyen 150 fő. A 150 főből holtbiztos, hogy legalább 15 százalék, pláne télen 20 százalék is, beteg. Ezt most levonom és kapok egy számot. Az is nyilvánvaló, hogy ez a szám nem lehet állandó állásban, pihenni is kell. Marad a fele. Tehát most megint kapok egy számot. Ha, azt elosztom a kilométerekkel, akkor kiderül, hogy egy kilométerre nem jut több, csak 15-17 magyar baka.

Rumy Lajos

Gondolom, jó ha mondok egypár szót a védelmünk kiépítéséről, és hogy hol húzódott a védelmünk, legalábbis ami az én ezredemet illeti. Úgy négy kilométeres Don szakaszon voltunk, a potudanyi szakaszon.

Szemben, a túlsó parton, a magaslat előtt sűrű akadályrendszer, teleaggatva és tűzdelve aknákkal. Csodálatos és dicséri a szovjet katonai kiképzést, hogy minden erős erődítési rendszerünk dacára ők képesek voltak arra, hogy átkeljenek a Donon. Fölkapaszkodtak a meredek falon, az akadályokon, aknamezőkön keresztül és a vonalunkból őröket emeltek ki és iparkodtak tiszteket is elfogni. Az őröket leszúrva találtuk, úgyhogy már nem tudtam mást elrendelni, mint azt, hogy nappal alvás, éjjel szolgálat a vonalban. Zsinórral köttettem össze az őröket, hogy ha szólni nem tudnak, legalább a zsinór rántására riasszák egymást s a parancsnokokat. Csodálatos volt, amit az oroszok itt produkáltak, megpróbáltuk eltanulni. Sikeresen alkalmaztuk is ugyanezt az orosz vonallal szemben.

Lajtos Árpád

A szovjet ellentámadásokat hajtott végre, amelyek során bizonyos - ahogy elmondta Koncz - aggasztó tünetek fokozódtak. Korotojaknál volt egy ütközet, amit azután, úgy hívtak nálunk, hogy korotojaki futás.

Na, de nem is ez volt a döntő, hanem az, hogy a szovjet hídfőket épített ki. Nagyobb hídfőt hozott létre Urivnál - az semmiféle Don-kanyar, az egy folyamatos folyószakasz -, egy kisebbet Scsucsjénál, és egy még kisebbet Kolibelkánál.

Folyómenti harcokban annak a félnek, amelyik későbbi időpontban támadásra készül, célszerű hídfőt létesíteni. Ez azt jelenti, hogy a folyónak az ellenfelére eső szakaszán egy olyan területet foglal el - félkör alakú terület szokott lenni -, amelynek birtokában adott esetben az átkelést nagyobb, közvetlen tűzhatás, behatás nélkül tudja végrehajtani.

Természetesen a hídfőt föl akartuk számolni, de teljes kudarcba fulladt. Kijelentették a csapatok, hogy nem lehet támadni, mert áttekinthetetlen a terep, erdők, napraforgótáblák tarkítják. Amikor a szovjet támadt, akkor is ott voltak ugyanazok az erdők és a napraforgótáblák, de azok mégis tudtak támadni.

Ugyanez volt kisebb méretekben Scsucsjénál. A scsucsjei hídfőt nyilván azért létesítette a szovjet, mert közvetlen közelébe esik az a vasútvonal, amelyik észak-dél irányban Sztálingrádba vezet. A szakirodalom az első világháború tapasztalatai alapján arra a következtetésre jutott, hogy döntést kereső hadműveletek idején, akár támadásról, akár védelemről legyen szó, a harcolók folyamatos ellátásához általában hadtestenként egy olyan vasútvonalat kell számítani, amelyik a támadási illetve a védő körlet tengelyében halad előre. Egy hadtest általában három hadosztályt jelent. Ebből a szempontból a keleti fronton teljesen lehetetlen helyzet adódott, ugyanis csak négy ilyen vasútvonal volt kombinálható a front majdnem kétszáz hadosztálya számára. De ezek a vasútvonalak is csak korlátozottan álltak folyamatosan rendelkezésre, tekintettel a partizántevékenységre. Ugye robbantották. A megszálló hadosztályok feladata volt, hogy ezeket a vasútrobbantásokat akadályozzák. De hát nem nagy sikerrel ment.

Üzemanyag ellátási nehézségek mutatkoztak. Vasúton nemigen szállítható veszélytelenül az üzemanyag, így tartálygépkocsikkal kellett hozni. A tartálygépkocsik viszont nagy súlyúak, meg terjedelműek, s főleg utakhoz vannak kötve. Nos, ezen a frontszakaszon és egyáltalán az egész oroszországi, ukrajnai területen az utak meglehetősen gyatra állapotban voltak, úgyhogy még kedvező száraz időjárás esetén is nehezen lehetett közlekedni rajtuk.

Szöveggyűjteményből

Szeptember 9-én kiadott "Bandák leküzdése" tárgyú parancs:

"1. Lélektani okokból ne használjuk a jövőben a bolsevisták által bevezetett és dicsőített "partizán" kifejezést.

2. A bandák garázdálkodása a hadműveleti terület egyes részein oly mértéket öltött, ami veszélyezteti a csapatok ellátását, és az ország gazdasági kihasználását. A garázdálkodó bandákat tehát tervszerűen és tevékenyen le kell küzdeni. Erre a célra össze kell fogni a véderő minden rendelkezésre álló és erre a célra alkalmas részét és a feladat szolgálatába kell állítani a hírverés minden eszközét és minden gazdasági rendszabályt is.

A bandákat a tél beálltáig meg kell semmisíteni.

A milíciaosztagok fenntarthatók, feltétlen megbízható önként jelentkezőkből. Az arcvonalba való bevonásuk, valamint emigránsok vagy egykori értelmiségi vezetők felhasználása továbbra is tilos."

Kállay Ferenc főhadnagy

Az erős, szinte zsíros fekete földek, annyira összeálltak a nyári szárazságban, hogy még a lovak patkósarkainak a nyomát se lehetett észrevenni rajta. Könnyen gurultak is a szekerek, de hogyha kaptunk egy kis esőt, akkor nem lehetett mozdulni, csúszott minden, mint hogyha sima jég lett volna. Ha meg átázott, az egy kész borzalom volt. X esetben hazafelé ballagtunk üres szekerekkel, s jött az eső. A küllők úgy megrakodtak az olajszerű sárral, hogy meg se fordult a kerék. Úgyhogy nem bírták a lovak még az üres szekereket sem elhúzni.

Lajtos Árpád

A 2. magyar hadseregnek az első számú rákfenéje volt a fogatoltsága, magyarán mondva a járművei zömét lovak továbbították. De nemcsak az ellátó járműveket. A tüzérség lóvontatású volt és a nehézgyalogsági fegyverek is lovak segítségével mozogtak. Ez azt jelenti, hogy mondjuk előremenet esetében a szabvány négy mázsás szekérrakomány. Zömét a zab teszi ki, amit a lovak megesznek, tehát felfalják a rakományt, ahelyett hogy a célba juttatnák. A gyalogsági, a tüzérségi és a gyalogsági fegyverek lovai esetében pedig azt jelenti, hogyha nem kapnak a helyszínen folyamatosan ellátást, akkor hátra kell vonni őket. Ebből az következik, hogy súlyos harchelyzetben, nincs aki a fegyvereket továbbítsa.

Péteri Ferenc

A 2. magyar hadsereg fogat- és gépkocsiállománya a legszükségesebb élelmiszer, felszerelés, lőszer szállítására sem volt elegendő.

Lajtos Árpád

Az anyagellátás menete nagyjából és egészében a következő volt. A magyar fővezérség a hátországból elindította az utánpótló szállítmányokat, értsd alatta élelem, lőszer, lótáp, üzemanyag stb., stb. Ezeket vasúti állomásokon kirakták és hadtápintézetekben raktározták. Onnan szállították egészen a hadtestig gépkocsizó vonat alakulatokkal, hadtesttől hadosztályig pedig részben gépkocsizó, részben már fogatolt vonattal. Hadosztálytól előre egész az arcvonalig már csak fogatoltan, tehát lovakkal.

Nos, ez az egész ló história azt jelenti, hogy még akkor is, ha föltöltötték anyaggal az ellátó oszlopokat, ellátó intézeteket jóval az arcvonal mögött - tehát létrejött száz kilométer mozgó vonal -, onnan a továbbítás már rettenetesen akadozott. Erről rengeteg távirat és helyzetjelentés ment a fővezérséghez, de ők nem tudtak segíteni. Azért nem, mert a vasútvonal nem állt rendelkezésükre.

Kéri Kálmán

Köteleztük magunkat arra, hogy 200 ezer embernek megfelelő élelmet átadunk a németeknek, s majd ők ellátják a magyar hadsereget. Na ja, de német élelmezéssel. A későbbi fronttapasztalataim alapján merem azt mondani, hogy a magyar baka a német élelmezést semmibe vette. És ha műmézet kapott, azt az út árkába dobta. Ha nem kapta volna meg a magyar baka a honi pótkiegészítést, szalonna, kolbász stb. kíséretében, hát azt hiszem, fellázadt volna.

Bertalan Sándor

A kosztolás, különösképpen a 160 egész négy tizeden siralmas volt. A magyar katonák humora Göring-főzeléknek nevezte el azt a valamit, amit éjszaka hoztak ki nekünk, tehát napjában csak egyszer. Akkor már látható terepen voltunk, úgyhogy csak éjjel közelíthettek meg járművekkel bennünket. Ez a főzelék - német kalóriaszámítások alapján - babból, krumpliból, káposztából, vágott borsóból, az égvilágon mindenféle anyagból állt, még rizs is volt benne, meg holmi kis hús. Csak gyomor legyen, ami ezt beveszi.

Péteri Ferenc

Katonáink hozzászoktak a babhoz, húsleveshez, babfőzelékhez, gulyáshúshoz meg a szalonnához, és amikor pudingot, műmézet, művajat kaptak vacsorára, bizony zúgolódtak.

Varga István szakaszvezető

Mindig két embert küldtem a vacsoráért. Ebéd lett volna, de éjfélkor hozták. Mindig én osztottam szét az ételt. Volt egy rajbunker, meg megpihenő gödrök, ez, az. Mondom gyerekek, hát nekem soha nem marad kaja? Mert először ugye szét kellett osztani az embereknek, s ami marad, azt majd én megeszem.

Az anyja kurva istenit, mondom, ez így nem jó gyerekek. Itt valami nem stimmel. Ti megeszitek a levest, mire ideértek. Mert annyira rá voltunk fanyalodva, még egy szál tésztára is. Olyan éhesek voltunk, mint az állat.

Hát még a fiatal kölkök! Azok megették volna még a vasszöget is. De nem volt, még az sem. Hát azt elég az eléghez, na, mondom, gyerekek, majd most megpróbálok én lemenni az ételért. Kiválasztottam magamnak egy embert, te lejössz velem. Harkai szakaszvezető volt ott hátul a konyhaparancsnok.

Harkai Gyurka, komám volt. Mondom, Gyurka, az anyádba az Istent, hogy méred te a levest, hogy nekem sose jut? Azt mondja, komám, mindig kiküldöm az adagot. Mire én: mindig félig hozzák a vödröt, bassza meg az a jó isten. Hát aztán kiderült, ők tényleg mindig jóllaktak, nekünk meg ott fönn szűkében maradt. Volt, hogy tésztalevest kaptunk, a levét megittuk. Volt benne vagy öt-hat szál tészta oszt gyümölcsízzel - akkor még gyümölcsöt is adtak - a tésztát összekeverték és az volt a második féle... Lekváros tészta.

Szilágyi János honvéd

A rádió megint azt mondta odaátról, hogy a magyarok elégedetlenek, mert rossz a koszt. Kérdem, jó a koszt? Hát jó a koszt?

Hegedűs Géza főhadnagy volt a GH-s főnök. Azt mondja nekem, te Szilágyi, volt itt egy fél zsák gríz, nem vittétek el, nem loptátok el? Tudjátok, hogy én beteg vagyok, és azt szoktam enni.

De előbb már mondta nekem Uzsujev, a kocsis, hogy te seriff, felvágtam egy fél zsák grízt a kocsira. Mondom, baszd meg, ha erre rájönnek, engem is kikötnek meg téged is. Kérdem, mit csináljunk vele? Azt mondja, hát ő nem tudja. Mire én: ne törődj vele, majd beletesszük a húslevesbe, aztán "millós" leves lesz.

Mondom a Hegedűsnek, elvitte valaki a grízt főhadnagy úr? Azt feleli, el. Hát - jegyzem meg -, örökké bánt a lelkiismeret, ha már úgyis elvitték, hogy nem én vittem el. Mert most már mindegy, hogy ki vitte el a főhadnagy úrnak a grízét. Így egy darabig legalább tudtunk a katonáknak adni "millós" levest.

Dr. Futaki Gergely főhadnagy

Naponta egyszer tudtak élelmet szállítani az embereknek, nekünk is természetesen. Miután az utakat belőtték, úgy éjféltájban érkezett mindig a konyhakocsi, századonként egy és az hozta a reggelit, vacsorát, ebédet. Miből állt ez? A reggeli feketekávé, a vacsora körülbelül hatvan deka nyers, szinte vizes fekete kenyér, az ebéd pedig úgynevezett burizsleves, amibe néha burgonya is került. Örült az ember, hogyha egy kicsit sűrűt talált benne, s persze mindez hidegen.

A kenyeret szinte csak úgy lehetett elfogyasztani, ha a lövészárok oldalába az emberek egy kis tűzhelyet csináltak, kapartak maguknak, és ott előbb szárítgatták.

Szilágyi János

Borzasztó rossz volt a kaja. Azt mondtam, hogy otthon a disznónak különbet adok, mint amilyent itt kapunk... Erre azt mondta nekem a százados - név szerint meg nem mondom kicsoda -, hogy börtöntöltelékeknek ez is jó.

Kovács Lajos

Kevés volt a koszt. Úgy kellett kérni, könyörögni az oroszoknak, hogy adjanak krumplit, vagy tejet.

Dr. Érchegyi József tartalékos hadnagy

Egyszer láttam egy katonát gázálarccal, kesztyűben, egy nagy karóval közlekedni a szélső házak között. Megkérdeztem, hova megy? Hát mézet keresett, és a méhek ellen vette fel a gázálarcot meg a kesztyűt.

Bertalan Sándor

NTC-nek hívták a kolhoz majorját, ahol a méhek voltak. Innen még szeptemberben, tehát kiérkezésemkor is hozták a magyar katonákat gyengélkedőre méhcsípéssel.

Dr. Magass Miklós

A tartalékélelmünk elfogyott. Amit kiosztottak két vagy három konzervdoboz - amit nem volt szabad elfogyasztani, csak végszükség esetén -, már mind elfogyott.

Varga István

Éhesek voltunk nagyon. Odamentünk a krumplihoz, s loptunk. Egyszer az oroszok észrevették, hogy már főztük is ott lent. Összeraktunk téglát, aztán főztük a krumplit cefetül. Ettük só nélkül. Az oroszok meg észrevették a tüzet. Egyszer csak, csinn-bumm, oda közénk az aknával. Ott maradt ám a krumpli, az anyjába az Istent!

Bertalan Sándor

Katonáinknak sokszor tököt főztek. Amikor aztán beállt a tél, megfagyott a tök, nem lehetett megfőzni. A rozsot is már csak a hó fölül lehetett lekaszálni. A még meglévő lovaknak adták a katonák.

Lajtos Árpád

A 2. magyar hadsereg fegyverzete az volt, ami már az első világháború végén is korszerűség szempontjából megkérdőjelezhető volt.

Dr. Érchegyi József

A német géppisztoly, amivel mi föl voltunk szerelve, az nem volt olyan jó, mint az orosz, mert a szovjet géppisztoly 72 lövetű volt, a mienk meg azt hiszem csak 20. A golyószórójuk is jobb volt. Tányértáras golyószórójuk volt. Ugyanezt mondhatom a géppuskára is. A mienk az első világháborúból származó és kicsit javított géppuska volt, az övék meg Maxim-géppuska.

A golyószóróba meg a géppuskába használt lőszer, ami tulajdonképpen egyforma lőszer volt a többivel, olyan nagy füstöt csinált, hogyha a golyószóró megszólalt és leadott egy sorozatot, akkor az ellenség pontosan érzékelte, hogy ott egy ilyen golyószóró vagy géppuska van és rögtön ki tudta lőni. Páncélelhárítónak nehéz géppuskánk volt, egy svájci eredetű nehéz géppuska, szerintem ez sem volt jó, túl súlyos és nehézkes volt.

Az aknavetőnk viszont jó volt, jól is tudtunk vele lőni, jó volt a kiképzés, de ez nem tartozott a puskás századhoz.

A puskás századhoz tartozott a gránátvető és jellemző a hanyagságra, hogy már kint voltunk a fronton, mikor utánunk küldték, tehát egyáltalán nem voltak kiképezve a katonák a gránátvetőre.

Lajtos Árpád

Olyan páncéltörő gyalogsági fegyver, amely korszerű harckocsinak akár az oldalpáncélját is át tudná ütni, olyan egyszerűen nem volt.

Dr. Érchegyi József

Nem tudtuk kilőni az ellenséges tankokat, mert a T 34-est egyszerűen nem lehetett kilőni. A belső parancs is azt mondta, hogy a T 34-est csak tüzérség tudja kilőni közvetlen irányzással, és úgy lehet ellene védekezni, hogy kézigránát köteget kell bedobni a kijövő nyíláson. Fölugrani a tankra, és úgy bedobni. Azt hiszem az ritkán fordult elő, hogy valaki fel tudott ugrani, ki is tudta nyitni, be is tudta tenni, mert a tankok egymást védték és a másik tank golyószóróval, géppuskával lelőtte azt, aki oda felugrott.

Bertalan Sándor

A lőszerellátás ugyanilyen siralmas volt. Hazudni kellett ahhoz, hogy lőszert kapjunk. Azt mondtuk, hogy lőttünk ennyit, tehát azt pótolják. Később nem hitték el a hazugságainkat, ők nem hallották, nem igaz, hogy aknatámadás volt. Ebből az következett, hogy aztán nem is kaptunk lőszert.

Neuhauser János szakaszvezető

Le kellett számolni a hüvelyekkel, mint mikor éleslövészetre mentünk gyakorló katonákként. Sajnos így volt, és csak hadosztályparancsra lőhettek a tüzéreink hármat.

Varga József szakaszvezető

Mindig takarékoskodni kellett. Úgyhogy a lőszert nem lehetett fölöslegesen pocsékolni. Csak az olyan célokra szabadott lőni, amik biztosak voltak.

Dr. Magass Miklós

Volt az a bizonyos fogalom - amit én mindig utáltam -, hogy lőszer kiszabat, hogy mennyi a lőszerfogyasztási lehetőségünk. Azt mondták a fiúk, akik tudtak oroszul, hogy az orosz lőszerre rá volt írva: ezzel ne takarékoskodj. Nálunk pedig lőszer kiszabat volt. Egyszerűen nem volt lőszer. Aki nem tudja ellátni harcosait, ne kezdjen háborút! A Bibliában benne van, hogy ha két király egymással szemben áll, akkor az egyik kikémleli a másikat, és amikor azt látja, hogy az az erősebb, akkor békét köt.

Lajtos Árpád

Nyári hadjáratra készültünk. Az embereknek maximum köpenyük volt, amely olyan nulla foktól mínusz tíz fokig terjedő hőmérsékletre alkalmas, azon alul már nem. Oda téli holmik kellettek volna. Az meg nem volt. Lázas ütemben a kormányzóné akciót indított a hátországban, gyűjtésre. Kötögettek, horgoltak itthon mindenfélét, de hát ez természetesen csak töredéke lehetett annak, amire szükség volt.

Dr. Érchegyi József

Ha akár a szovjet fölszerelést, akár a németet vették volna mintának s főleg, ha lett volna pénz erre a célra - másra valószínű volt -, akkor nem ilyen mostohán szerelték volna föl a magyar hadsereget. A magyar katonáknak báránybőr sapkájuk volt - az megfelelt az akkori viszonyoknak -, az alatt hósapkát hordtak. A köpeny alatt volt egy báránybőr bekecs. Mondjuk ez is még megjárta. Nem ezzel volt a baj, hanem a bakancs szabásával és magának a bakancsnak a mivoltában. Vádli alatt záródott, és ahogy ment az ember a hóban - az legalább térdig érő volt -, akkor ott bement a hó. Amikor megállt, megfagyott, mert a test melegétől megolvadt a hó. Majdnem minden katonának meg volt fagyva körben a lába a vádli alatt és kisebesedett. Végtelenül kellemetlen volt.

Reiner József honvéd

Különösebb meleg ruha nem volt, csak az, amit esetleg hazulról vittünk. Más nem volt.

Dr. Magass Miklós

Ígérték mindig a ruházatot, de nem kaptunk. Márpedig tudtuk, hogy volt, magam is jártam Nyikolajevkában, ahol hatalmas raktárak voltak tele irhamellénnyel, nemezcsizmával. Visszavonuláskor ezeket fölgyújtották.

Dr. Érchegyi József

A tiszteknek kiküldtek öt pár filccsizmát. Egy puskás században öt tiszti hely van, de tiszt csak egyedül voltam, a többiek zászlósok - ami tisztjelöltnek számít -, vagy hadapródőrmesterek voltak. Egyik sem tudta fölvenni, csak én, mert nekem kicsi a lábam. 41-es, meg 40-es bakancs-csizmákat küldtek és mindenkinek nagyobb volt a lába.

Varga József

Egész addig nem kaptunk semmi melegítőruhát, amíg meg nem jöttek a csomagok, amikben kucsmasapkák, fülvédők voltak. Amit itthon a lakosság összeadott, azt hozták ki a frontra. De katonai ruhából nagyon gyér volt a fölszerelés. Úgyhogy az embereknek legalább 50 százaléka veszett oda a fagyástól, meg a gyengeségtől.

Bertalan Sándor

A nemezbotosokat nem adták ki (nemezbotos = halinacsizma). Jóllehet egymásután jelentették, hogy itt, ott, amott lefagy a katonák lába. Később a központi raktárt a németek felgyújtották. Elégették a nemezbotosokat, amik megmenthettek volna jó pár magyart a lábfagyástól.

Péteri Ferenc

Papírkötszerrel kellett ellátni a fagyottakat és a sebesülteket egyaránt.

Dr. Magass Miklós

Olyan halottam is volt, akinél csak azt kellett megállapítani - mert az orvos azt mondta, hogy nem is írhatok be mást -, hogy fagyhalál. Megfagyott...

 

 

 

Vissza     Tovább

 

 

 

Ne maradj le semmirõl, értesülj elsõ kézbõl a Selena Gomezzel kapcsolatos hírekrõl! Hat éve várja a látogatókat az oldal    *****    Református exmisszus-gyakornok, jégkorong, izomautók, rap zene. Igen, ez mind én vagyok! Hogyan? Nézz be és megtudod! :)    *****    Szeretsz írni? Lenne egy jó témád, amit megosztanál másokkal? Akkor kattints, és nyerj egy vendégposztot nálam! :)    *****    Kedveled Ian Somerhaldert? Odáig vagy a szépséges színésznõért, Nina Dobrevért? Kattints! Nem csak TVD rajongóknak!    *****    Szeretsz filmet nézni? Akkor itt a helyed! Nézz filmet facebook messengeren. Klikk ide!!!!    *****    MAYFLOWER / egy májusban született lány blogja / MAYFLOWER / egy májusban született lány blogja / MAYFLOWER    *****    DESIGN KÉSZÍTÕT KERESEK! 100 KREDIT ÉS MEGJELENÉS JÁR ÉRTE! DESIGN KÉSZÍTÕT KERESEK! 100 KREDIT ÉS MEGJELENÉS JÁR ÉRTE!    *****    ***Egy blog. Egy lány. Egy élet.*** Ðzsí blogol. *G-PORTÁL KÖZÖSSÉGMENTÉS ugyanitt. Ha hiányzik a régi közösség.*BLOG***    *****    Furry Fandom | Antropomorf Állatok | Furry Fandom | Antropomorf Állatok | Furry Fandom | Antropomorf Állatok    *****    Nézz filmet facebook messengeren!!!! Klikk! Klikk!    *****    ONMYMIND \\ EGY ÁTLAGOS SRÁC BLOGOL MINDENRÕL AMI ESZÉBEJUT \\ ZENE, CIKKEK, KRITIKA? KATTINTS ÉS OLVASS MOST KEDVEDRE    *****    **********Rengeteg AKCIÓ! Vegyszermentes kozmetikmok és bio mosó és tisztítószerek, munkalehetõséggel! ***********    *****    OKTATÁS INGYENESEN az ASZTRO-suliban, Asztrológiai tanácsadás BECSÜLET KASSZÁS alapon! Fordulj hozzám bizalommal!    *****    Bûbájos boszorkák - Charmed - Hírek a folytatásról - Érdekességek - Cikkek - Interjúk - Bûbájos boszorkák - Charmed -    *****    LORDE * ISMERD MEG TE IS A ROYALS ÉNEKESNÕJÉT * LORDE * ISMERD MEG TE IS * LORDE * ISMERD MEG TE IS A ROYALS ÉNEKESNÕJÉT    *****    Re-Startoltunk! Egy SZEREPJÁTÉK, amelybe bármikor becsatlakozhatsz! Légy te is Hõs! Hõsregék RPG    *****    Nem értesz a CSS kódokhoz/nem tudod egyedül fenntartani oldalad/szeretnél egy társszerkesztõt? Írj nekem! - sakura-ec.gp    *****    ISMERD MEG A GYÖNYÖRÛ OSCAR-DÍJAS SZÍNÉSZNÕT, ALICIA VIKANDERT, AKI A 2018-AS TOMB RAIDER LARA COFTJÁT FOGJA ALAKÍTANI!    *****    "Céljuk fellelni az Egyesülés Pengéjének darabjait, és újra felemelni a Lidérckirályt."    *****    "Revealing the truth is like setting a match on fire. It can bring light or set your world on fire." | PROJECT D.C.