B�rtfai Szab� L�szl� f�hadnagy, sz�zadparancsnok, 327 f�s sz�zad�val 1943 janu�r 16-t�l, febru�r 20-ig, harminc�t napon �t, napi 17 kilom�teres �tlagos napi menethosszal, �t helyen harcolva, 602 kilom�ter gyalogmenet ut�n 247 f�s sz�zadl�tsz�mmal be�rkezett Romnijba. � �rja "Az utols� emberig" c. visszaeml�kez�s�ben:

 Sz�ll�st keres�nk a dermeszt� �jszak�ban - N�met v�lasz: "Kifel�! Meg�rtette?! Kifel�!

    A dermeszt�, jeges �jszak�ban Harkov fel� menet egyed�l az a tudat f�t�tt benn�nket �s tartotta benn�nk a lelket, hogy b�rmilyen kegyetlen k�r�lm�nyek k�z�tt, de hazafel� menetel�nk. A h�val bor�tott, j�gg� fagyott lehelet� lovak h�zt�k a sz�nokat, b�r hetek �ta �heztek �s gyenges�g�kben a l�bukat is alig tudt�k emelni. Ezeknek a k�nyszer�s�gb�l agyonhajszolt �llatoknak k�sz�nhett�k, hogy m�giscsak volt mindig �lelm�nk, �s a katon�knak nem kellett cipelni�k a neh�z l�szert �s egy�b m�lh�t. Belgorodb�l val� elindul �sunk �ta m�r a hetedik �r�ja menetelt�nk, �s tal�n huszon�t kilom�tert tehett�nk meg az �t�letid�ben. Ideje volt egy kis pihen�t tartani, hogy legal�bb forr� te�t f�zhess�nk, �s mindenki aludhasson n�h�ny �r�t. Negyedik napja sem ember, sem �llat nem jutott sz�mottev� pihen�h�z, a helyzet �gy hozta, hogy menni kellett tov�bb, tov�bb. Az �sszeroppan�s r�me leselkedett r�nk a kietlen, s�t�t, zimank�s �jszak�ban.

   - �lljunk meg - sz�ltam. - Megn�zz�k a t�rk�pen, milyen messze van a legk�zelebbi falu. A k�penyem gombj�ra f�ggesztett villanyl�mp�t felkattintottam, hogy a t�rk�pre vil�g�tsak, amit a sz�l majd kit�pett a kezemb�l. A villanyl�mpa kattant ugyan, csak �ppen nem vil�g�tott. A huszon�t fokos hidegben az elem nem m�k�d�tt. Sok pr�b�lkoz�s ut�n, vihar�ll� �ngy�jt�k f�nye mellett annyit meg�llap�thattunk, hogy k�r�lbel�l n�gy-�t kilom�ternyire van egy falu, de a nev�t a gyenge f�nyben nem tudtuk leolvasni a t�rk�pr�l. Ez azonban most nem is volt fontos. L�nyeg az, hogy j� �rai menet ut�n el�rj�k a falut, �s ott megpihenhet�nk. Megn�ztem az �r�mat: �jf�l ut�n k�t �ra volt. 

    Miel�tt tov�bbindultunk volna, tizen�t perc pihen�t adtunk. A katon�k, mint a zs�kok, d�ltek jobbra-balra a h�ba. Alig voltak n�h�nyan, akiknek kedv�k volt r�gy�jtani. A pihen� alatt Csomaival h�tramentem a tiszti poggy�szt viv� sz�nk�hoz, hogy a b�r�nd�mb�l egy-k�t csomag cigarett�t vegyek magamhoz. K�zben Csomainak magyar�ztam:

  - L�tod, Csomai, ezt az �reg, fekete, vulk�nf�ber koffert! ? Ez sem gondolta volna, hogy lovas sz�non j�rja be a doni sztyeppet, amikor velem volt n�gy �vvel ezel�tt Olaszorsz�gban! �gy n�zz r� erre a b�r�ndre, hogy ez l�tta a t�nd�ri Velenc�t, az �si R�m�t, a f�st�lg� Vez�vot, N�poly alatt a ragyog� tengert, mely olyan k�k volt, mint a tinta. Beutazta ez a mesebeli Capri szigetet, a Com�i-tavat, az olasz Rivi�r�t �s l�tta az Alpesek havas cs�csait. Bizony, bar�tocsk�m, nevezetes egy koffer ez! �s l�tod, m�g mindig b�rja mag�t!
  - �n m�g sohasem voltam k�lf�ld�n, f�hadnagy �r - mondta Csomai.
  - Nem a fen�t - feleltem nevetve. - Most is k�lf�ld�n vagy, m�ghozz� �llami p�nzen!
     Erre m�r Csomai is nevetett.
     A k�t doboz Memphisszel visszament�nk a sz�zad �l�re, azt�n n�h�ny perc m�lva indultunk tov�bb.
     A katon�k arra a h�rre, hogy r�videsen h�zakba h�z�dhatnak, megmeleg�thetik v�gre dermedt, sajg�, tagjaikat, forr� te�t, k�v�t f�zhetnek, �s f�leg, hogy aludhatnak egy kicsit, erej�k v�gs� megfesz�t�s�vel szapor�zt�k l�pteiket. A Belgorodb�l vel�nk egy�tt elindul� csapatok m�r vagy elhaladtak el�tt�nk, vagy m�s utakra t�rtek, mert m�r j� egy �r�ja sem el�tt�nk, sem m�g�tt�nk nem l�ttunk menetel�ket, csak ritk�n el�z�tt n�h�ny g�pj�rm�. Ahogy sz�m�tottuk, egy�r�s menet ut�n egy kisebb faluba �rt�nk. A sz�tsz�rt, h�val bor�tott h�zak k�z�tt ponyv�s teheraut�k �lltak, k�r�l�tt�k n�h�ny katona k�rvonalai bontakoztak ki.

  - V�rjatok itt - mondtam. - Jancsi, te gyere velem, megn�zz�k, kik vannak itt. Valahov� csak beh�z�dhatunk, tal�n nincs nagyon tele a falu.
    Ahogy k�zeledt�nk a g�pkocsikhoz, az ott �lldog�l� alakok lekapt�k v�llukr�l a pusk�t, �s r�nk ki�ltottak:
 - Halt! (�llj!)
    Teh�t n�metek vannak itt, ez�rt n�met�l ki�ltottam fel�j�k:
 - Egy magyar ut�szsz�zad parancsnoka vagyok! Sz�ll�st keres�nk!
 - Itt m�r nincc hely! - v�laszolta az egyik n�met katona. - MeneteIjenek tov�bb! A besz�d hallat�ra a h�tt�rb�l t�bb n�met katona j�tt el�re. Amennyire a s�t�tben kivehettem, volt k�z�tt�k tiszt is. Az odaj�ttek k�z�l az egyik gesztikul�lva, inger�lten, goromba hangon ki�ltott fel�nk:

 - Weiter, weiter! Kein Platz mehr! (Tov�bb, tov�bb! Nincs t�bb hely!)
    K�zben odasz�lt valamit az egyik katon�nak, aki a h�zak ir�ny�ba elsietett. Nem voltam hajland� tudom�sul venni a n�metek elutas�t� v�lasz�t, mert biztos voltam benne, hogy annyi hely m�g akad a faluban, hogy n�h�ny �r�t, ha zs�foltan is, de pihenhess�nk. K�zelebb ment�nk a n�met csoporthoz, �s �gy sz�ltam:

  - A katon�im holtf�radtak! N�met parancsra az elm�lt napokban s�lyos harcokban vett�nk r�szt, �s negyedik napja, pihen� n�lk�l menetel�nk! A katon�knak pihenni�k kell! Majd �n megn�zem, van-e m�g hely a faluban! Be sem v�rva a n�metek v�lasz�t, Luk�cs Jancsival az egyik k�zeli, nagyobb h�z fel� indultunk. Oda�rve kinyitottam az ajt�t.

     A gy�ren vil�g�tott, el�g nagy, legal�bb �tsz�r hat m�teres helyis�gben mind�ssze n�h�ny n�met katona tart�zkodott. Egyik�k, egy tiszthelyettes, amint �szrevett benn�nket, fel�nk l�pett, �s agressz�v hangon r�nk ord�tott:
- Mit akarnak?! Ez a h�z m�r foglalt! Itt nincs hely! Gyer�nk kifel�!
- De van hely - mondtam. - Ide m�g egy eg�sz szakasz is beh�z�dhat, ha sz�ks�ges! M�rpedig most sz�ks�ges! Hol van a parancsnokuk? Ekkor a szoba s�t�t h�tter�b�l fel�nk ugrott egy n�met katona, felkapta az asztalr�l g�ppisztoly�t, r�nk fogta, �s �gy ki�ltott:
- Hinaus ! Verstehen Sie? Hinaus, sofort! (Kifel�! Meg�rtette?! Kifel�, de azonnal!) Ek�zben a t�bbiek is fegyver�k ut�n ny�ltak, �s fenyeget�en k�r�lfogtak kett�nket. Mit tehett�nk ? Ezek a bajt�rsiatlan, p�khendi gazemberek k�pesek lettek volna r�nk l�ni, ha tov�bb ellenkez�nk. Ugyan ki vonta volna �ket felel�ss�gre ez�rt ilyen k�r�lm�nyek k�z�tt?! Mit t�r�dtek ezek azzal, hogy mi a "sz�vets�geseik" vagyunk, hogy miattuk verg�d�nk itt m�r hetek �ta!

   Mindegy, a helyzet olyan volt, hogy �r�lts�g lett volna az �sszecsap�st megkock�ztatni ezekkel a csirkefog�kkal. P�r pillanatig farkas szemet n�zt�nk a fegyveres brigantikkal, azt�n ezt mondtam:

  - Gut, "Kameraden"! Wir marschieren weiter, aber das werden wir Ihnen nie vergessen! U�l van, "bajt�rsak"! Mi tov�bb menetel�nk, de ezt sohasem fogjuk maguknak elfelejteni!
 A h�zak k�r�l m�r el�g nagy csoport n�met �d�ng�tt, l�that�an felk�sz�ltek arra, hogy er�szakos fell�p�s eset�n r�nk l�nek. R�juk sem heder�tve, visszament�nk az �tra, ahol a sz�zad v�rakozott, �s �gy ki�ltottam a katon�k fel�:

  - N�met sz�vets�geseink r�nk fogt�k a g�ppisztolyt, fegyveres er�szakkal megakad�lyozt�k, hogy a faluban megpihenhess�nk!  Pedig m�g van hely b�ven a h�zakban! Tov�bb kell meneteln�nk! Indul�s!
 Hogy a tisztek �s katon�k elkesered�s�kben erre miket mondtak, nem �rom le, mert val�ban t�lzott "ig�nybev�tel�t" jelenten� a nyomdafest�knek! A n�metek ir�nti gy�l�let - furcsa m�don - valahogy �j er�t �nt�tt a katon�kba, �s sz�ntelen�l szidalmazva a n�meteket megindultunk.
Felh�borod�sunkban val�ban nyomdafest�ket nem t�r� hangon m�ltattuk a n�metek magatart�s�t, �s erre minden okunk megvolt.

  N�zz�k azonban,milyen hangnemben ker�lt ter�t�kre ugyanez a k�rd�s a katonai fels� vezet�k r�sz�r�l.
  J�ny vez�rezredes �s vez�rkari f�n�ke, Kov�cs vez�r�rnagy febru�r 23-�n a k�z�ps� hadseregcsoportn�l elj�rtak a megmaradt magyar csapatr�szek tov�bbi visszavon�sa �gy�ben. J�ny vez�rezredes a hadseregcsoport f�parancsnok�val t�rgyalt, Kov�cs vez�r�rnagy pedig a vez�rkari f�n�k�t, W�hler alt�bornagyot kereste fel. Kov�cs vez�r�rnagy a n�met alt�bornagy el�tt �gy nyilakozott a n�metek magatart�s�t illet�en:

 "Ezut�n igen er�lyes �s f�lre nem �rthet� szavakban b�lyegeztem meg azt az elb�n�st, amelyben a magyar hadsereget nemcsak a n�met csapatok, hanem a magasabb vezet�s is r�szes�tette �s r�szes�ti.
 R�mutattam arra, hogy a 2. n�met hadsereg Tagesmeldungj�nak (Napijelent�s�nek) hamis az az �ll�t�sa, hogy az ut�v�det k�pvisel� III. hadtest csapatai Gorsecsnoj�n�l kapitul�ltak.

    A III. hadtest csapatai nemhogy nem adt�k meg magukat, hanem Farkas ezredes csoportja k�t �teggel j�tt vissza, melyet a n�met VII. (hadtest) t�l�k elvett, vele mag�t meger�s�tette, �s a magyar csapatoknak az ut�v�d �s az ellens�g k�z�tt volt szabad menetelnie.
   K�z�ltem, hogy sz�mtalan felh�bor�t� t�nyr�l van konkr�t tudom�sunk, �s soha �letemben nem hittem, hogy egy sz�vets�ges hadsereggel, amely halottakban �s v�rben annyit �ldozott �s becs�lettel meg�llta a hely�t, ilyen leal�z�m�don lehet b�nni.  Kijelent�seimet W�hler alt�bornagy v�rpiros arccal hallgatta v�gig. Egyetlen megjegyz�se az volt, hogy ez szinte hihetetlen. Erre azt v�laszoltam, sz�ks�g eset�n sz�vesen szolg�lunk �r�sbeli dokumentumokkal."

   Mindez m�r es� ut�n k�p�nyeg volt, a megt�rt�nteket nem lehet meg nem t�rt�ntekk� tenni. Ezzel az interpell�ci�val a n�met atrocit�sok �gye le is z�rult. De az esem�nyeket t�l�l� katon�kban a rossz eml�k megmaradt. (2. 295-298 old.)

 
   Gell�rt S�ndor:    A h�z meg az orsz�g�t k�zt volt egy felfordult traktor, �s r��ltem a traktorra, k�sz. �letemben egyik legnagyobb akarater� kellett ahhoz, hogy �n onnan fel�lljak. Mert �ltem a traktoron �s �reztem, hogy �n sziv�rv�nyos eget l�tok, s a bak�k el�ttem meg a magyar hadsereg juhny�jj� v�ltozik �t, s �n megyek ut�nuk, hajtom befel� �ket a nagy kapun. Ezt �lmodtam. De azt is �lmodtam mell�, hogy h�t igy fagy meg az ember, s m�g annyi kicsiny er� volt bennem, hogy onnan a traktorr�l fel�lljak. Ha nem �llok fel, ott maradtam volna �lve a traktoron. H�t ez a magyar hadsereg az orosz h�mez�k�n! Na azt�n, mikor kimentem, nem tudom �n, milyen katon�k voltak k�r�ttem, egy husz�r lehetett mellettem csizm�ban. Eg�sz nap ment�nk egym�s mellett, de egy sz�t nem sz�ltunk. Az a sz�zezer ember n�ma volt. N�ma, mint a kil�tt puska. Ott olyan csend volt, meg volt rend�lve mindenki. Na �s azt mondom, hogy kiveszem a k�mzs�s revolvert �s sz�val �gy n�ztem a cs�v�be, hogy megh�zom a ravaszt. Nem birom a f�ldi szenved�st tov�bb. �s akkor megsz�lalt ez a katona. Akkor sz�lalt meg el�sz�r - eg�sz nap egy�tt ment�nk azt mondja: "Mit akarsz?" Mondom: "Agyonl�v�m magam." "Mellettem ne!"

     Csak ennyit mondott: "Mellettem ne!"

   Neuhauser J�nos:   Levettek negyven s�lyosat velem egy�tt Kijevben. Megf�r�szt�ttek �s bevittek a k�rterembe, illetve be a m�t�be kocsival, azt�n n�zt�k, hogy h�t j�l �ssze vagyok tetov�lva. H�t egyszer csak ideny�l az orvos - itt volt lyukas a belem, most is megvan a helye -, �s akkor kivette a gr�n�tszil�nkot, akkor pssssszzzz, mint a biciklibels�, �gy szelelt. �s akkor mondta: "Lyukas a beled, fiam, majd mindig kell enni egy k�v�skan�l m�kot, m�g meg nem gy�gyulsz." H�t azt�n kivittek, bevittek a k�rterembe, azt�n szomjas voltam, k�rtem egy poh�r vizet a n�v�rk�t�l, ahogy azt megittam egy j� b�gr�vel, abban a pillanatban �t�zott az eg�sz k�t�sem. Tiszta v�r j�tt ki. H�t visszavittek. Ez volt. H�; elfelejtett�k mondani, hogy nem szabad nekem semmi folyad�kot inni. Elkezdtem l�zas lenni. H�t olyan gennyes lettem. �s h�t voltak ott mindenf�le emberek a k�rh�zban �s h�t aki rosszul lett, nem birta ki, jelentkezett �pol�nak. H�t azt�n mindent szerettek csin�lni, csak nem �polni az embert. Nem volt mindennapos l�tv�ny, mert amikor bent voltunk a m�t�ben, az orvosok �gy j�rtak, mint v�g�h�don a hentesek: s�rga viaszosv�szon, nagy csizma �s a dikics. Olyan teremben voltunk, ahol vagy h�romsz�z beteg volt benn a f�ld�n. Abb�l csak h�sz volt sebes�lt, a t�bbi fagyos. A vil�g legb�d�sebb illata a fagyos ember, amikor rohad.

   Dr. V�mossy J�zsef:   El�szk�s�dnek ezek a sebek, rettenetes b�z�sek, csak m�t�t seg�t rajtuk. Akiket �tk�zben ell�ttunk, csak pillanatnyi els�seg�lyt kaptak, mert hiszen ezeknek int�zetbe kellett menni. Nem ritk�n csonkul�s lett a v�ge. Lev�gt�k az orr�t, vagy a f�l�t, vagy a kez�t, vagy a l�b�t, azt, ami megs�r�lt, ami megfagyott. �lland�an n�gyen voltunk szolg�latban, mert �jjel-nappal �z�nl�ttek a sebes�ltek. Tizenkilenc napig voltam csak a t�bori k�rh�zban, �s ut�lagos sz�m�t�sunk szerint t�bb mint h�szezer csonkol�st v�gezt�nk akkor ott.

   De�ky Istv�n:   Nem volt �rz�stelen�t� szer�k se, �gyhogy szab�lyszer�en mint a sz�l�metsz� oll�val, vagdalt�k le ottan az el�szk�s�d�tt ujjakat a v�gtagokr�l, l�br�l, k�zr�l. �s l�ttam azt is, amikor k�t ilyen er�s �pol� fogta meg az egyik bajt�rsnak a l�b�t �s t�rden alul minden �rz�stelen�t�s n�lk�l csonkolt�k le, f�r�szelt�k le. Ezt l�ttam ott. Olyan b�d�s volt ott abban a teremben. �s amerre az ember eln�zett, nem tudott �gy elmenni, hogy valamire - vagy egy ujjra, vagy egy eg�sz karra, vagy valamire - r� ne l�pjen.

   Fenyvesi Imre:  Alacsony ember, alig volt t�bb sz�z�tven centim�tern�l, kis sz�les v�ll� magyar, de csak ekkor�kat l�pegetve, b�rzs�k csom� a l�bain. Meg�llunk egy n�met parancsnoks�g el�tt: "H�t mag�val mi van?" Nagy bajusza volt a kis�regnek. "Mi van?" Azt mondja: "El van fagyva a l�bam." K�rdem: "Hova m�gy?" Azt mondja: "Valahova, ahol seg�lyhelyet, vagy valamit tal�lok." �pp ment�nk oda a n�metekhez, �s � is bej�tt. Bej�tt, kibontotta a l�b�t, h�t ur�m, amit ott l�ttam, az borzalmas, m�g az orvos is, akinek �tadtam, azt mondta: "H�t ez emberfeletti." Le volt fagyva a l�b�r�l bok�ig a h�s, csak a csontokon ment, el volt az a h�s abban a csomagban kenoove. Azt mondtam: "H�t apa, h�t nem tudt�l valahova el�ker�lni, valahova orvoshoz?" Azt mondta: "Nem, de haza akarok menni, szakaszvezet� �r!" "Haza! Ha meghalni is, haza!"

   Viluth Antal:  Hoznak egy magyar katon�t, �szk�s l�bbal, elfagyott �szk�s l�bbal. N�zi az orvos: "Ty�, de sz�p, h�t ha nem v�gjuk le a l�b�t, �r�kon bel�l meghal. H�t megpr�b�ljuk." De h�travitt�k a seb�szf�lszerel�st. K�s, injekci�, meg ilyesmi m�g van. De ami a legfontosabb volna, a f�r�sz, a csontf�r�sz, az nincs." De volt f�mf�r�sz, valamelyik szeroszlopt�l visszamaradva. Azt fert�tlen�tett�k, �s ennek a szeg�ny katon�nak azzal v�gt�k le az �szk�s l�b�t.

   De�ky Istv�n:   Az �n kezem az olyan volt, minden ujjam, mint hogyha �gy n�gy ujjamat �sszeteszem, ilyen vastag, de azon, azon �gy kereszt�l lehetett l�tni, mint a tej�vegen. Vastag vatt�t raktak mind a k�t kezemre, bek�t�zt�k �s valami feh�r porral behintett�k, miel�tt bek�t�zt�k a kezem. �s ahogyan v�geztek velem, kimentem �n is, ott megetettek, mert h�t nem tudtam megfogni semmit, mert mind a k�t kezem be volt k�t�zve. Egyszer azt�n �rezem, hogy b�d�s van, �s valami folyik. N�zem, h�t kifakadtak ezek a fagy�sos ujjaim �s az a v�z, amivel f�l volt telve, az folyt ki bel�le. H�t �n olyan b�d�set �letemben nem �reztem m�g. Akkor sz�ltam ott ennek az �pol�n�nek, hogy mi van velem, �s akkor az elvezetett vissza oda az orvosokhoz, ott megfogt�k, f�lv�gta �gy a k�t�st, v�gig leh�zta, �s ahogy leh�zta a k�t�st, a b�r, a h�s, mind legy�tt eg�sz v�ges v�gig, �gyhogy nem maradt m�s, mint az izmok, az erek, meg az izomsz�l, meg a csont.

   Szak�cs J�zsef:   Mindenf�le alakulat �sz n�lk�l vonult viszsza, t�bbek k�z�tt n�metek is. Azoknak a nagy el�ny�k az volt, hogy motoriz�lva voltak, �s h�t gyorsabban tudtak h�tramenek�lni.

   Brunner L�szl�:   A magyarokat nemhogy sz�ks�ges vagy megt�rt rossznak, hanem m�g ann�l is rosszabbnak tekintett�k, m�g akkor is, amikor valami�rt hozz�nk fordultak. A legkultur�ltabb megsz�l�t�s a "Hund" (kutya), vagy "Scheiss" (szar) volt. �ton csak �k mehettek. A hivatalos v�ltozat szerint ott a harcol� alakulatnak kellett haladni, csakh�t �ppen �k nyugat fele mentek.

   Kov�cs Lajos:   Nem hallottuk azt, hogy m�g�tt�nk j�nnek a n�met urak, bizony bel�nk hajtottak, �s v�gt�k sz�jjel a sort.

   Varga Istv�n:  Amelyik azt�n nem tudott elugrani el�tte-, arra azt�n r�ment a harckocsival a n�met. Az azt�n nem k�m�lte a magyart.

   Kov�cs Lajos:   A v�llamat �rte a g�pkocsinak az eleje, az oldala leszak�totta a pokr�cot, leszak�totta a k�penyemet. Kiestem a h�ba �s ott v�rtam meg, amig elvonulnak. Itt l�ttam azt, hogy volt olyan, aki szaladt ut�na, f�lkapaszkodott a g�pkocsi v�g�re. Az meg el�vette a szurony�t, �s a szurony�val v�gta, vagdosta az ujjait, hogy eressze el.

   Varga Istv�n:   Csak annyit tehetett volna meg az emberfia, hogy a kez�t csak r�tegye arra a bizonyos j�rm�re, mert az is el�g sok seg�ts�g lett volna. �gy lebasztak a kez�re, hogy r�gt�n le is szakadt az eg�sz ujja.

   Fenyvesi Imre:   A n�metek milyenek voltak? Azok nem n�ztek �m sem istent, sem embert. Nagyon gyorsan elf�jt�k a gyerty�j�t a n�pnek. Az megvolt benn�k, hogy kegyetlenek voltak.

   P�teri Ferenc:   Egy Jazev nev� falun ment�nk kereszt�l, helyesebben csak a hely�n a falunak, mert a h�zak hely�n frissen f�st�lg� romokat tal�ltunk. �s akkor hallottuk, hogy a falut el�z� �jjel a n�metek �gett�k f�l.

   Bertalan S�ndor:   Egyetlenegy h�zat nem tal�ltunk, de tal�ltam �n, mert a havat megpiszk�ltam jobbr�l-balr�l, mert kis halmok voltak, �s k�remsz�pen, a gerend�b�l �p�tett fah�zak hamuja, korma ott volt a h� alatt. A n�metek f�lgy�jtott�k, r�gy�jtott�k a civillakoss�gra.

   P�teri Ferenc:    Ahol az ist�ll� �llt, ott fek�dt a f�ld�n a sz�nn� �gett szarvasmarha, a lak� szob�ban a fal mellett a sz�nn� �gett csal�d, k�l�n�sen egy megszenesedett kis fi�gyermeknek a holttest�re eml�kszem.

   Koll�r B�la:    Az els� h�z mell�l kil�pett egy n�met hadnagy �s egy Feldwebel, egy �rmester: "Heraussteigen!" (Kisz�llni!) H�t �k akartak menni g�pkocsival. Kor�h �lt h�tul, el�resz�lt a vol�n mell�: "Sz�zados �r, menjen jobbra!" "Mit mondasz, �des fiam?" "Menjen jobbra!" Mert ez �lt�ben fogta a g�ppisztolyt, �tverte az �veget - k�s�bb emiatt nem volt meleg�nk - puff, a k�t n�met feld�lt. Azt mondja: "Tess�k besz�llni." A. fenekem alatt �rzem ma is, ahogy a k�t hull�n �tment�nk, mert m�g ki se ker�lte �ket. "Mi lesz ebb�l, fiam?" H�t ha csak nem tetszik jelenteni, akkor annyi, hogy nem kell gyalogolnunk. H�t nem fogok kisz�llni k�t ilyen rohadt sv�b miatt." De ez a sz�zados napokig lament�lt, hogy ebb�l baj lehet. Mondom: "H�t milyen? H�t hacsak nem te jelented, akkor milyen baj lehet?" - Valamelyiteknek elj�r a sz�ja?" Mondom: "Kinek? �rjak a Hitlernek, hogy k�t ilyen tet�t lel�tt a Kor�h?"

   Schwoy Ferenc:    Bementem �n egy n�met kommand�ra, gondolva azt, hogy �n tudok n�met�l, h�t megmondtam, hogy �n itt vagyok �tvennemtudomh�ny emberrel. "Et was zu essen!" (Valamit enni!) Azt mondja: "Ungarische Schweinehunde bekommen gar nichts!" Magyarul: "Diszn� magyar kuty�k nem kapnak semmit." H�t erre nem j�tt m�s, mint: "Most vagy adsz vagy nem adsz!" �s akkor adott. R�gt�n �rta a pap�rt, �s �n r�gt�n mentem a b�r� hoz, persze, gyorsan elt�nve, nehogy ez engem m�g egy szer elkapjon. Ennyi volt az eg�sz. Azt�n visszafel� azt minden�tt megkaptuk, hogy a magyarok diszn� kuty�k; azt a n�mett�l minden�tt megkaptuk. �n ott azt is megk�rdeztem: "Ti vagytok itt mi�rt�nk, vagy mi vagyunk itt ti�rtetek?" Erre nem kapott az ember v�laszt, ez term�szetes. �k nem, �k nem v�llalt�k azt, hogy benn�nket oda goly�fog�nak �ll�tottak oda, pedig a l�nyeg ez volt. Egy fegyvetelen embert�meget oda�ll�tani az�rt, hogy �k tervszer�en viszszavonulhassanak, ennek csak ez volt a c�lja. (19. 94-100. old.)

 �jabb sz�ll�spr�b�lkoz�s - Olasz v�lasz: "Sz�vesen..."

   Alig �szrevehet�en, de m�r hajnalodott, amikor egy "l�ncfalu" k�zel�be �rt�nk. Az �t k�t oldal�n egy-egy sor h�z volt. Apr�cska falucska, apr� h�zak, de h�t most nem lehetett v�logatni, a fontos az volt, hogy fed�l al� jussunk.
 
   M�r t�volabbr�l �szrevett�k, hogy a falu elej�n n�h�ny alak mozog, teh�t m�r itt is vannak besz�ll�solt csapatok. Ez bizony nem j� jel, k�l�n�sen, mert a falu j�val kisebb volt, mint ahonnan a n�metek el�ld�ztek benn�nket.
- Pech�nk van - sz�ltam -, m�r itt is vannak! Most m�r csak az a k�rd�s, hogy n�metek-e, �s ha igen, ezek is olyan aljasok-e, mint a m�sik faluban voltak!

   Amikor el�rt�k a falu els� h�z�t, �ri�si meglepet�s�nkre kider�lt, hogy a kis faluban nem n�metek, hanem olasz katon�k vannak. H�t persze! Hiszen Belgorodt�l kezdve szakadatlanul d�li ir�nyba haladtunk, �gy most m�r a 8. olasz hadsereg front m�g�tti ter�let�n j�rtunk. Erre persze eddig nem gondoltunk, b�r annyit tudtunk, hogy az olaszok is a mi hadsereg�nkh�z hasonl�kegyetlen k�r�lm�nyek k�z�tt vonulnak vissza.

Olaszok Belgorodban. A 2. magyar hadsereg d�li szomsz�dja a 8. olasz hadsereg volt. Annak Alpini hadtest�nek, Julia �s Tridentina hadoszt�ly�nak katon�ival keveredtek a visszavonul�s alatt a magyar VII. hadtest katon�i

- N�zz�tek! Olaszok! - ki�ltottam. - No, ha megsz�lalok itt a vil�g v�g�n az anyanyelv�k�n, tal�n szor�tanak nek�nk egy kis helyet! Rendes fick�k az olaszok, a magyarokat szeretik, a n�meteket ut�lj�k. M�g az �sszel voltam n�luk oda�t tolm�csk�nt a hadoszt�lyunk vez�rkari f�n�k�vel, nagyon bar�ts�gosan fogadtak benn�nket, megvend�geltek.

   Az �t menti els� h�zn�l k�t olasz katona �llt �rt, v�llukon apr� "ver�bl�v�" pusk�jukkal. (Az olaszok pusk�ja hat millim�teres, a n�metek� �s a mi�nk nyolc millim�teres �rm�ret� volt.) A k�t olasz dideregve topogott a h�ban, h�tukra pokr�cot ter�tettek, fej�k, arcuk �gy be volt bugyol�lva, hogy a szem�k is alig l�tszott ki. K�v�ncsian n�zegettek fel�nk, b�r bizonyos voltam abban, fogalmuk sincs arr�l, mif�le szerzet vagyunk. De mert b�k�sen k�zeledt�nk - gondolt�k -, ezek csak bar�tok lehetnek. Meg�lltunk, �s �n a k�t olasz katon�hoz l�ptem:

- Buon giorno, camerati! Noi siamo ungheresi. Vorrei parlare al signor comandante! (J� napot, bajt�rsak! Magyarok vagyunk. A parancsnok �rral szeretn�k besz�lni!)

   A k�t katona szinte megdermedt a csod�lkoz�st�l. Pillanatokig egy sz�t sem tudtak kiny�gni. Hogy ebben az irgalmatlan orosz t�lben, h�romezer kilom�terre az � gy�ny�r�, napf�nyes haz�jukt�l, egy idegen katona az �des anyanyelv�k�n sz�l hozz�juk, ez szinte megfoghatatlan volt a sz�mukra.

   Azt�n felocs�dtak, egym�sra n�ztek, �s egym�s szav�ba v�gva nagy el�z�kenys�ggel tess�keltek az egyik k�zeli apr� visk� fel�:
- Per piacere, signore! Ecco il signor colonnello! Prego, venite! Eccovi signore! O, fa freddo, fa freddo! Il signor colonnello si trova in questa casa! O, Madonna mia, che freddo! Per piacere, signore! (Tess�k, uram! Itt van az ezredes �r. K�rem, j�jj�n! Tess�k, uram! �, de hideg van, micsoda hideg van! Az ezredes �r ebben a h�zban van! �, Sz�zany�m, de hideg van! Tess�k, uram!)

  Haza a napf�nyes It�li�ba.  

   Olasz m�dra, hadarva peregtek a szavak, szinte meghat� volt a k�t olasz katona igyekezete �s udvariass�ga. A kis h�zik�hoz �rve az alacsony termet�, bar�ts�gos katona m�r nyitotta is a deszk�b�l �sszeeszk�b�lt ajt�t, �s szintetuszkolt befel�, sz�ntelen�l besz�lve, gyakran emlegetve a Madonn�t a nagy hideg miatt.

- Grazie, tante grazie! - sz�ltam a. katon�k fel�,' azt�n bel�ptem a kis szob�ba.
   A par�nyi szob�b�l szinte forr� leveg� csapott az arcomba. Az olasz tisztek - lehettek heten, nyolcan - egy asztal k�r�l �ltek, egyesek ettek, ittak, m�sok cigarett�ztak. Olyan f�lledt meleg volt, hogy egyik-m�sik tiszt zubbony n�lk�l, magas nyak� pul�verben volt. Az asztalon nyitott konzervek, n�h�ny citrom �s t�bb raffi�val bevont �veg. Gondoltam, j�fajta, t�zes olasz bor van benn�k.

   Amint bel�ptem, a hangos besz�d abbamaradt, mindenki r�m meredt. El�g fura l�tv�ny lehettem a behavazott kucsm�ban, feh�r h�k�penyben, az arcomat bor�t� z�ld h�sapk�r�llecs�ng� vaskos j�gcsapokkal.

   Tisztelegtem, bemututkoztam, majd kiss� keresve a helyes olasz kifejez�seket, �gy sz�ltam:

- Bocs�natot k�rek a zavar�s�rt. Egy magyar ut�szsz�zad parancsnoka vagyok. Az ezredes �rral szeretn�k besz�lni.

   Az asztal v�g�n kigombolt zubbonyban �l�, mark�ns arc� tiszt felemelkedett, �s bar�ts�gosan mosolyogva �gy sz�lt:
- Per favore, signor tenente! Io sono il colonnello Castelloni! (Tess�k, f�hadnagy �r! Castelloni ezredes vagyok!)
K�zelebb l�pett hozz�m, kez�t ny�jtotta, �s �gy folytatta:
- Foglaljon helyet, f�hadnagy �r, miben lehet�nk seg�ts�g�re? �gy l�tom, f�raszt� menetben vannak ebben a gyal�zatos id�ben! Igy�k egy poh�r bort, signor tenente!
Felvette az asztalr�l az egyik raffi�val bevont �veget, egy poharat sz�n�ltig t�lt�tt, �s �jra k�n�lta:
- Tess�k, ez a mi sz�p It�li�nkban termett! Most ez tartja benn�nk is a lelket! - nevetett.
- K�sz�n�m sz�pen, ezredes �r de el�bb el szeretn�m mondani, hogy katon�im teljesen kimer�ltek, agyon vannak fagyva. N�gy nap �ta j�form�n semmit nem aludtunk, nem pihent�nk, k�zben a n�metek parancs�ra s�lyos harcokban vett�nk r�szt. P�r �r�val ezel�tt az egyik faluban a n�metek nem engedtek be a h�zakba, r�nk fogt�k a g�ppisztolyt, tov�bb kellett j�nn�nk. Azt k�rn�m, ezredes �rt�l... - nem folytathattam, mert az ezredes felh�borodva �gy ki�ltott:

- Ah! I tedeschi! Questi cani! (A! A n�metek! Ezek a kuty�k!) - Idegesen tett n�h�ny l�p�st ide-oda, azt�n folytatta: - A n�metek csak agyonhajszoltak, kihaszn�ltak benn�nket! Er�szakos, durva n�ps�g! Csak �nmagukat tekintik embernek, m�sokkal �gy b�nnak, mint a kuty�kkal! Eleg�nk volt bel�l�k! Menjenek a pokolba! Meg eleg�nk volt ebb�l az istenverte orosz t�lb�l is! P�r pillanat m�lva, mik�zben �n arra gondoltam, hogy egym�sra tal�ltunk a n�metek magatart�s�nak min�s�t�s�t illet�en, lehiggadva, ism�t mosolyogva besz�lt tov�bb: - Teh�t mi a k�v�ns�ga, signor tenente? Sz�vesen seg�t�nk, ha tudunk.

- Szeretn�nk legal�bb n�h�ny �r�s pihen�t tartani - mondtam -, hogy a hal�losan kimer�lt katon�k kis er�t gy�jthessenek, mert azt�n parancs szerint folytatnunk kell a menetet. K�rem ezredes urat, tegye lehet�v�, hogy n�h�ny h�zba beh�z�dhassunk!
- Mi is el�g zs�foltan vagyunk - v�laszolt az ezredes -, de az�rt megoldjuk a dolgot. Luigi! - fordult az egyik kapit�nyhoz.
- Int�zkedj, hogy katon�ink az egyik h�zsort �r�ts�k ki! Mi egy-k�t �r�n bel�l �gyis tov�bbmegy�nk, addig legfeljebb egy kicsit szorosabban lesz�nk! A magyar bajt�rsaknak fed�l al� kell jutniuk! Eredj, Luigi!
- Nagyon k�sz�n�m ezredes �r seg�ts�g�t - �s tisztelegtem.
- Ez csak term�szetes - mondta az ezredes -, de most m�r igya meg azt a poh�r bort, f�hadnagy �r!

   Id�k�zben az asztalra tett, s�t�tv�r�s borral teli poharat kezembe vettem, �s az ezredes, majd a tisztek fel� fordulva mondtam:
- Evviva l'amicizia italo-magiara! (�ljen az olasz-magyar bar�ts�g!) Mindenki fel�llt �s szinte k�rusban, mosolyogva ki�ltott�k:
- Evviva! Bravissimo! Evviva! - �s sorban koccintottunk.

   Hogy a bor milyen volt? Meg sem k�s�rlem le�rni, hiszen hozz�j�rult az �szinte, v�gtelen�l bar�ts�gos olasz bajt�rsak kedvess�ge; sz�vess�ge is, ami ragyog� kontraszt ja volt a n�met katon�k r�sz�r�l n�h�ny �r�val el�bb tapasztalt durvas�gnak �s embertelens�gnek!

   M�g egy kis ideig besz�lgett�nk. Az olaszok kik�rdeztek, mikor �s merre j�rtam Olaszorsz�gban, �s kifejezt�k rem�ny�ket, hogy lesz m�g alkalmam a h�bor� ut�n megl�togatni a m�g nem l�tott sz�p olasz t�jakat. K�zben visszaj�tt a kapit�ny, �s jelentette az ezredesnek, hogy a parancsot v�grehajtott�k, az �t t�ls� oldal�n l�v� h�zsort ki�r�tett�k. Meghat�dva k�sz�ntem meg �jra az ezredes seg�ts�g�t, �s elb�cs�ztam a kedves olasz bajt�rsakt�l, akikre mindig sz�vesen gondolok vissza. (2. 298-301. old.)

     A Don ment�n 1942-1943 tel�nek esem�nyeivel kapcsolatban gyakran sz�ba ker�lnek a szokatlan kem�ny id�j�r�s kihat�sai. A rendk�v�li hideg (k�l�n�sen �jszaka), a nagy h�, a gyakori h�f�v�s nemcsak a katon�kat gy�t�rte, puszt�totta, hanem akad�lyozta, gyakran lehetetlenn� tette egyes harceszk�z�k tervszer� alkalmaz�s�t, m�k�d�s�t, tov�bb� a h�f�v�sos �ttalan utakon a g�pj�rm�vek k�zleked�s�t.

    A 2. magyar hadsereg katon�inak t�li felszerel�se gyatra �s hi�nyos volt. Emiatt ezrek �s ezrek szenvedtek s�lyos l�b- �s k�zfagy�st�l, dideregtek a t�li meleg ruh�zat (sz�rmeb�l�ses bekecsek,gyapj�pul�verek, s�lak stb.) hi�nya miatt. Voltak csapatok, melyek r�sz�re az anyagi szolg�latot ir�ny�t� vez�rkari tisztek idej�ben int�zkedtek a h�torsz�gb�l �rkezett meleg ruh�zat kioszt�s�ra. Voltak azonhan hadoszt�lyok, ahol hanyags�gb�l erre nem ker�lt sor. Ez nem mulaszt�s, hanem s�lyos b�n volt, �s' sok ezer katona egy�bk�nt elker�lhet� szenved�s�t, s�t fagyhal�l�t okozta.

   "T�l t�bornok" k�ny�rtelen volt, �s a gy�trelmes visszavonul�s hetei alatt �jjel-nappal marta, roncsolt a a katon�k test�t. Aki m�r nem b�rta er�vel, az a h�ba zuhant �s - ha nem volt seg�ts�g - k�v� fagyott.

    A rettenetes fagyhal�lt d�bbenetesen �rta le egy olasz orvos szemtan� viszszaeml�kez�s�ben. Giulio Bedeschi mil�n�i orvosprofesszor mint tartal�kos orvos hadnagy a k�s�bbiekben gyakran szerepl� olasz Alpini hadtest Julia hadoszt�lya egyik hegyi �gy�s �teg�vel �lte �t a doni esem�nyeket �s a hadtest gy�trelmes, v�gzetes visszavonul�s�t. 1963-ban jelent meg Olaszorsz�gban Centomila gavette di ghiaccio (Sz�zezer j�gcsajka) c�m� nagy siker� k�nyve, mely t�bb mint egymilli� p�ld�nyban kelt el. (A k�nyvet leford�tottam.)

    A szerz� mint orvos mindenkin�l jobban �t�rezte a szerencs�tlen sorsra k�rhoztatott katona-honfit�rsainak szenved�s�t, t�zezrek pusztul�s�t, megfagy�s�t. Szeme l�tt�ra hulltak a h�ba",dermedtek meg a katon�k ezrei az �hs�gt�l, a gyilkos fagyt�l, a v�gkimer�l�sig tart� gy�tr� menetel�st�l, az �lmatlans�gt�l, a teljes testi �s lelki �sszeoml�st�i a szovjet csapatok sz�ntelen csap�sai k�zepette.

    Az olasz szerz� k�nyv�nek al�bbi kis r�szlete dr�mai m�don t�rja el�nk, mit is jelentett "T�l t�bornok" a megvert, visszavonul� csapatok sz�m�ra 1943 janu�rj�ban:

    "Ember form�j� k�s�rteteknek l�tt�k egym�st a sz�tsz�rtan menetel� oszlopok, olaszok, magyarok, n�metek �s rom�nok, akiket csak a k�ts�gbeesett akarat hajtott el�re: megg�rnyedve, s�ntik�lva, bicegve, l�zt�l �s tet�kt�l gy�t�rve, �lomsz�n�, hullaszer� arccal, fuldokl� l�legzettel, mint a ki�hezett, k�borl� farkasok...

.    ..Iszony� volt, amikor az eg�szs�ges emberek oda jutottak, hogy �rezt�k fizikai erej�k �sszeoml�s�t, mik�zben l�lekben tov�bb akartak jutni. Mentek valamennyien, szemben a sz�llel, aggodalmasan beosztva v�gs� erej�ket. Azt�n egyik t�rd�k a h� fel� hajolt, majd a m�sik is, megg�rnyedt a h�tuk, kez�k belemer�lt a h�ba, fej�ket el�rehajtott�k, szem�k kimeredt, k�ts�gbeesett er�fesz�t�ssel el�rehajoltak, mint a l�ncukat fesz�t� kuty�k. Nem besz�ltek, csak zavaros szemekkel n�zt�k az el�rehalad� bajt�rsakat, a k�ny�rtelen�l menetel� oszlopot. Azt�n m�gis er�re kaptak, egyik t�rd�ket el�rel�kt�k, egyik kez�ket is, azt�n a m�sik t�rdet, �gy jutottak el�re hosszabb darabon. Mereven n�zt�k a menetel�k l�b�t, hogy �gy n�gyk�zl�b, vajon �szrevehet�en el�bbre jutnak-e, mert akkor m�g lenne rem�ny�k.

    De volt, aki m�r nem b�rta er�vel ezt a leg�rnyedt, �llati testtart�st, karjai nem mozdultak, lebukott �s lihegve fekve maradt a h�ban. Pr�b�lt egy- kis er�t gy�jteni, hogy m�g el�bbre vonszolja mag�t. Igyekezett el�re, mint egy cs�sz�m�sz�, m�r nem emberi mozg�ssal.

    Amikor ereje v�gleg elhagyta, mozdulatlan maradt, azt�n kiny�jtotta egyik karj�t, felemelte a h�r�l, ujjait az oszlop fel� ny�jtotta, mintha meg akarna kapaszkodni benne, hogy az mag�val vonszolja �t tov�bb.

- Testv�rek... - lihegte gyenge hangon - testv�rek... �n is ember vagyok... ne hagyjatok itt... - zokogta.
Az oszlop ment tov�bb, hagyta, hadd ny�gj�n a h�mez�n, mert m�r senki nem b�rt el t�bb f�jdalmat a saj�tj�n�l.
- Kereszt�ny vagyok, mint ti... ne hagyjatok el... az Isten szerelm�re... - h�r�gte az.

    Azt�n elcsendesedett, mert az arca is belemer�lt a m�ly h�ba. Ott maradt a feh�rs�gben elny�lva, kiny�jtott karral a t�bbiek fel�. A fagy lassan-lassan megdermesztette ezt a mozdulatot �s �gy maradt. Az ember tragikus, mozdulatlan alakk� v�lt.

    Amikor majd a fagy felenged, kiny�jtott karja lehanyatlik.

    Az oszlop k�r�l f�ty�lt a h�vihar. Az oszlop ment tov�bb nyugat fel�." (88-90. old.)

Vissza     Tov�bb