A 2. magyar hadsereg védősávjának legészakibb pontja, a Voronyezstől légvonalban kb. 20 km-re, délre lévő Gremjacse falunál volt. (3D animációja 1.23 Mb. wmv)

     Újabb 30 km-rel délebbre, Sztorozsevoje falunál a Don folyása egy  "U"  alakú kanyarba kezd, amelynek Uriv falunál van a másik vége. A kettő közötti, erősen tagolt felszínű hídfőért véres harcok folytak. Végül szovjet kézen maradt, és innen indították meg 1943. január 12-én reggel az áttörést.   (3D animációja 0.80 Mb. wmv)

     "A Don-kanyar fogalom. De a Don-kanyar jelkép is. Az idősebb nemzedék, a hetven-, nyolcvanévesek tudatában - és csak remélni tudom, hogy nem is oly sokára a fiatalokéban is - így él: A DON-KANYAR!
     Földrajzi értelemben természetesen több Don-kanyar létezik, hiszen Sztorozsevojénél, Urivnál, Korotojaknál, és Scsucsjénél is szinte hozzásimul a folyó a hullámtörő parthoz, hogy aztán újabb lendületet véve, hol kisebb, hol nagyobb görbületeket leírva hömpölyögjön tovább. Itt, a méltóságteljes megfontoltsággal tovahaladó folyó mentén vérzett el 1943. január tizenkettedikén, illetve az urivi áttörést követő napokban, a magyar királyi 2. hadsereg.

     Urivba érkezünk.

     E falu neve is fogalommá vált, s elválaszthatatlan tőle az 1943. január tizenkettedikei dátum. A 2. hadsereg egyéves keleti hadszíntéri tevékenységének legnevezetesebb térsége ez. A Don menti kis falvakat is figyelembe véve - 1942-43-ban - Urivban voltak a legsúlyosabb, döntő jelentőségű csaták. A német térképeken Jarywként szerepelt, orosz neve Uriv-Pokrovszkoje. A falu házai egy kis völgyecskében bújnak meg - az egykori magyar arcvonal legtöbbet idézett Don-kanyarjának szegletében - és északkelet felé, a dombra is felkúsznak...
     Amikor az 1942 nyári hídfőcsaták véget értek, talán Urivban volt a magyar csapatok helyzete a legelőnytelenebb. A magyar állások a faluban, a házak között s az urivi dombháton húzódtak... Az arcvonal két helyen történt áttörése 1943. január tizenkettedikén, dél tájban következett be. A szovjetek - és ez kétségtelen tény - a magyar arcvonal leggyengébb szakaszát törték át, ahol egy 1942 decemberi erőátcsoportosítás miatt csak térdig érő árkok, hófalak, s egy soros drótakadály nyújtott valamiféle védelmet...

     S most itt vagyunk. Keressük - ismét csak a fényképekre hagyatkozva - azt a két hagymakupolás templomot, amik mindvégig az orosz csapatok kezén voltak... 

      A goldejevkai  kétkupolás templom 1912-ben, Korotojak (dél) felől nézve.

     A goldajevkai templom romja 1964-ben, nyugat felől. Mögötte látszik a Don. Az előtérben lövészárkok.

      A honvédségi autóbusz a dombtetőn fékez. A közeli, újjáépítés alatt lévő pravoszláv templomban éppen véget ér a mise. Vasárnap van, a görögkeleti egyház most ünnepli Szent János születésnapját. Fehérkendős asszonyok lépnek ki a kapun, hárman-négyen egymásba karolnak, s utánunk jönnek az egykori magyar állásokhoz. Mintha mégneses vonzása volna, úgy húz bennünket az ide-oda kanyargó lövészárkok besüppedt csatornáiba valami különös, megmagyarázhatatlan érzés. Egymás mögött, libasorban lépdelünk.

    (Kép: Horváth Miklós - Szabó Péter: "Pihenj te néma hadsereg" c. könyvéből)

     Tekintetünk az árok egyik oldaláról a másikra cikázik, mintha felfedezni akarnánk egy piciny jelet, ami a magyarok negyvennyolc-negyvenkilenc esztendővel ezelőtti itt létére utal...
Szótlanok vagyunk..." (11. 66-71 old.)

     Az újjáépített goldejevkai Nyikolszkíj templom 2003-ban.

(A baloldali, kupolás harangláb csak számítógépes kiegészítés.)

     A magyar katonák beszélgetéseikben ezt a területet  a "Don kanyarja"- ként nevezték meg. A Don számos, köztük jó pár ennél sokkal nagyobb kanyarja közül, nekünk ez a "DON-KANYAR".  A  gyászos és tragikus jelentésű fogalommá vált kifejezés már közvetlenül a háború után magába foglalta a 2. magyar hadsereg teljes doni védősávját.  (3D animációja 1.40 Mb. wmv)     (21,17 Mb. avi)

Az Uriv - Sztorozsevoje hídfő, ahonnan 1943. január 12-én megindult a szovjet támadás.

A kettős dombra felkúszó Uriv falu. A Donhoz közelebbi emelkedő a "Templomdomb."

Vissza       Tovább