I N D U L Ó

     Tíz évvel a 2. magyar hadsereg - kétszázezer ember - áldozatul vettetése után születtem, mégis kitörölhetetlenül beleégett emlékezetembe a történelmünk egyik legnagyobb tragédiája. Hat nagybátyám volt a Donnál, haza kettő került közülük. Öt hadi árva maradt a családban. Ma már ésszel is tudom - akkor, kisgyerekként csak éreztem -, hogy Édesanyám miért olyan nekem is fájó hangsúllyal ejti ki a szót: "Don-kanyar". A legelső katona, akinek a nevét megtanultam a sok emlegetésben - asszonyoktól - Jány Gusztáv volt. Nem voltam még öt éves sem.

     Drága Keresztanyám három gyerekkel maradt özvegyen, a feketét haláláig nem tette le.  Ezt a képet a fronton lévő férjének küldte 1942 nyarán.  Biztosan tudom, hogy ennek a képnek a papírja  a szíve fölött volt, mikor az az utolsót dobbanta,  a lefotografált való pedig a lelkében élt, az ezen a világon töltött utolsó pillanatában is. És vele van most is.

     Minden arról az ágról született gyereknek - így nekem is - az Ő, valahol az orosz földben, sok tízezer bajtársával, jeltelen sírban porladó ura a Keresztapánk. 

    Áldja meg Őket az Isten!

    Őket, áldja meg!

    Merlin1

 B e l é p é s