A német-magyar viszony igen erős megromlása miatt von Weichs vezérezredes, a "B" Hadseregcsoport parancsnoka kiadott egy parancsot, melyet a 2. magyar hadseregben ismertettek a tisztikarral.

    A német 2. hadsereg parancsnokának tiszti parancsa, a magyar 2. hadsereg tagjaival szembeni magatartásra
2. badsereg parancsnokság Hadseregtörzsszállás, 1943. II. 26. 322/1. a. 43. sz. titkos

PARANCSNOKOK SZÁMÁRA - TITKOS

Tárgy: viszony a m. kir. hadsereghez.

    A magyar királyi hadsereg összeomlása, mely részben a mi hadseregünk körletében következett be, olyan viszonyokra vezetett, amelyeket ugyan nem lehet megbocsájtani, de bizonyos fokig érthetők. A mi magatartásunkra nézve a közzétett vezéri parancs érvényes, amely szerint a magyarokat mint szövetségeseket mindenkor bajtársiasan és segitőkészen kell kezelni. A tisztikar oktatásához az alábbiakban közlök néhány olyan pontot, amelyek érthetővé tehetik a gyors összeomlást.

    A vereség fő okai: a több évtizedes mulasztások, a hiányos kiképzés és felfegyverzés és harcos szellemű nevelés; a bolsevizmus elleni harchoz hiányzott a felvilágosító munka és az előkészítés. Ezeknek alapját részben az anyaországnak mindmáig eluralkodó politikai véleménye képezi. Következmény, hogy a hadsereg nem kapott teljes anyagi és erkölcsi (pszichikai) támogatást a hátországtól.

    A tisztikar részben elöregedett volt, ki képzettség tekintetében nagyon kiegyensúlyozatlan. A tiszt és legénység közötti viszony - amely régi nézeteken alapult - egészségtelen volt, annyira, hogya személyükre nézve bátor tisztek nagy részének nem sikerült példájukkal és személyük bátor bevetésével ellenállásra tüzelni a csapatokat. Érthető, hogy ennek végül ís demoralizálólag kellett kihatnia a tisztikar harci kedvére.

    Német értelemben vett altiszt egyáltalán nem létezik a magyar hadseregben. Századonként 3-4 altiszt volt:

    A harcoló hadseregben a csapat 25%-ig, a megszálló hadosztályoknál 50%-ig nemzeti kisebbségiekkel volt keverve, akik csak kelletlenül verekedtek a magyarokért és, mint például a ruszinok, jobban megértették az oroszokat, mint magukat a magyarokat.

    A magyarok fegyverzete nem volt összehasonlítható a németekével. A felszerelésük sokkal szűkösebb volt gyalogsági fegyverekkel, különösen pedig páncéltörő fegyverekkel. A vonatcsapat nagy hányadának egyáltalán nem volt fegyvere. Éppen a harcok kezdetén mintegy 25 000 ember - menetszázadokban - fegyver nélkül érkezett be a frontra, hogy végrehajtsák a felváltást, a felváltottak fegyvereinek átvételével. Ennek következtében mintegy 10 fegyvertelen zászlóalj menetelt hátra, a vonathoz tartozó fegyvertelenekkel együtt. Legnagyobbrészt ennek tudható be az a kép, amelyet a fegyvertelenül visszaözönlő magyarok nyújtottak, azonban az sem tagadható le, hogy emellett sokan eldobták fegyverüket, azért, mert a tisztek ismételten összeszedték az ellenálláshoz a fegyvereseket.

    A magyar királyi 2. hadsereg létszáma kb. 205 000 ember volt. 1943. II. 7-ig kb. 20000 halottat, kereken 16000 sebesültet és fagysérültet állapítottak meg, és orosz jelentés szerint, mintegy 23 000 hadifoglyot. Pillanatnyilag a magyar hadseregnek mintegy 100000 emberét szedték össze. Ha levonjuk a kereken 10 000 főt, akik szabadságon voltak, marad még olyan 30 000 fő (hiányzó), akikról nem tudni, hogy megmaradtak-e, ezeknek zömét azonban elesetteknek kell tekinteni. A harcoló csapat súlyos és sajnálatos veszteségeit jól szemlélteti, hogy a még meglévó 100000 emberből mindössze 15-20 OOO-en vannak a harcoló csapatból.

    El kell ismerni, hogy egyes helyeken valóban hosszú ideig és makacsul ellenálltak, így például a 20. könnyű hadosztálytól Sztorozsevoje-nál, a . 13. könnyű hadosztálytól Osztrogozsszknál, a 19. könnyű hadosztálytól Marki-nál. Ha a viszonyok majd pontosan ismeretesek lesznek, bizonyára megsokasodik lényegesen az ilyen esetek száma.

    A magyar vezetés teljesen pozitív beállítottságú. Készen áll és képes is arra, hogy a megmaradt csapataiból és fegyverei ból új harci kötelékeket, és ezenfelül értékes megszálló csapatokat és építőegységeket állítson fel.

    Az a fontos, hogy a magyarok vezetése és csapatai visszanyerjék önbizalmukat. Ennek egyik előfeltétele, hogy a magyar csapatokat ért szerencsétlenséget ne vessük a szemükre, hanem a magyar tisztek és legénység iránti magatartásunkkal kimutassuk, miszerint el vagyunk tökélve, hogy megkönnyítjük számukra a nehéz újjáépítő munkát. Elvárom, hogy helyre legyen állítva a kifogástalan alapvető fegyelem a szövetségesekkel szemben. Elvárom, hogy a jövőben elmaradjanak azok az összes becsmérlő és meggondolatlan kijelentések, amelyek máris megzavarták a viszonyt. Elvárom, hogy a magyar tisztekkel és katonákkal szemben ugyanazt a bajtársiasságot és segítőkészséget tanúsítsák, ami a német bajtársak között szokásos.

    Felkértem a magyar hadsereg-parancsnokságot, hogy a jövőben hozzon tudomásomra minden panaszt, nevek megadásával.

    von Weichs vezérezredes

 (15. 245. old.)

     Még hazatérte előtt Jány rádöbbent hirhedt parancsa igazságtalanságára és embertelenségére, és mint egy csínyen rajtakapott gyerek, szánalmas magyarázkodásba kezdett.

 JÁNY GUSZTÁV 1943. MÁRCIUS 12-ÉN KIADOTT HADSEREGPARANCSA
 

30. számú HADSEREGPARANCS

Tábori posta 202./0l. 1943. évi március hó 12.-én.

    A m. kir. 2. honvéd hadsereg a Don mentén mélység nélküli gyéren megszállt nagy kiterjedésű védőállásban a januári nagy orosz támadás elleni küzdelemben becsülettel állta a harcot. A hadsereg színe-java ott veszett a nagy túlerővel szemben vívott csatáiban, de elérte azt, hogy ellensége is felmorzsolódott, mit bizonyít, hogy hatalmas gyalogsági és harckocsi tömegeinek nem volt ereje a visszavetett részeket üldözni. Kelet felől ilyen nem következett be. A Déli szárnyunk hátába a szomszédoknál áttört gyorscsapatok támadtak és ugyanonnan Ny-nak előretört erők kísérelték meg É.-nak felkanyarodva Alexajewkánál és Ilinkánál utunkat elvágni.

    Az Uryw-i hídfőben áttört oroszokat a III. hadtesttől elvont zászlóaljak a védő csapatokkal együtt küzdve ugyancsak megsemmisítették és frissen bedobott erők voltak azok, amelyek napok múlva a felsodrítást folytatták. A legnagyobb veszélyt azonban a Liwny-től D. K.-re áttört orosz tömegek jelentették, amelyek az Olym völgyében és attól Ny.-ra nyomultak előre.

    Büszkén állapíthatjuk meg, hogy a Don-ról magyar honvéd vált le utolsónak, a 9. k. ho. csapatai csak 26.-án hagyták el állásaikat, hogy mint a 2. német hadsereg utóvédjének utóvédje vonuljon az elrendelt területre.

    Kemény harcokat vívtak még a visszavétel után is a pc. ho. maradványai, vitéz Vargyassy vezérőrnagy psága alatt hirtelen megszervezett vegyes kötelékekből álló zl.ak. a III. hdt. csapatai, míg átküzdötték magukat a hadsereg gyülekező területéig, mindezt dermesztő 45 fokos hidegben fedél nélkül, élelmezési nehézségek és lőszer hiánya mellett.

    Hódolattal álljunk meg hősi halottaink, sebesülteink ezrei előtt, dicsőség nevüknek, hála és elismerés illesse őket, de azokat is, kiket a Mindenható becsülettel végzett hü kötelességteljesítés után visszavezetett, hogy állják a harcot, míg a végső gyözelem órája üt.

    Aki pedig megfeledkezett esküjéről, azt érje a megvetés és a törvény szigora.

    Az átszervezett egységek minden parancsnoka és tagja érezze át, hogy a Don-i hősök példája kötetez arra, hogy hozzájuk hasonlók legyünk, hogy lépéssel sem maradjunk mögöttük, mikor áldozatot követel tőlünk magyar mivoltunk. Aki eddig nem értette meg, hogy miért szállt a hadsereg harcba messze túl a Kárpátokon, azt a sok száz kilométeres út felvilágosíthatta. Rombadőlt városok, földdel egyenlővé tett falvak, odukban, pincékben megbújva nyomorgó lakósok intenek, hogy milyen sors vár hazánkra, ha a háború veres ekéje az otthonunkonn szántana végig. Nem hiszem, hogy egy is legyen közöttünk, ki ilyen sorsot kívánna anyjának, feleségének, gyerekének. A már eddig elveszített sok 100 km-rel az orosz repülők annyira közel jutottak, hogy veszélyben házunk, a földünk, a munkahelyünk. Lépést sem szabad engednünk, nehogy a távolság még kurtább legyen.

    Kemény helytállást követel tőlünk a honvéd eskü, megfogadtuk, hogy becsülettel élünk és halunk, ezt parancsolják a Don menti hősi halottak ezrei.

    Bízom benne, hogy megért mindenki és tudja mit vár tőle a magyar becsület és azok, kik hozzá legközelebb állnak, mit vár tőle a Legfelsőbb Hadurunk.

 
    vitéz Jány Gusztáv sk. vezds.

 (24. 317. old.)

    Jány 1943. március 19-én kiadot, a visszavonuló és gyülekező csapatok helyzetét elemző parancsa.

A 2.HADSEREG ERKÖLCSI ÁLLAPOTA A VISSZAVONULÁS ÉS GYÜLEKEZÉS ALATT.

    Most, amikor az újjászervezésre rendeletemet kiadtam, szükségesnek látom, hogy leszögezzem, milyenné vált a hadsereg erkölcsi állapota a visszavonulás alatt, főleg a lelki igénybevétel és megpróbáltatások miatt.

    1. Az urivi hídfőben január 12-én megindult tömegtámadáskor a csapatok kiválóan megállták helyüket, kivéve a 4. gyalogezredet, melytől szívósabb ellenállást vártam. Igaz, állásai nem voltak a legjobbak, ezzel szemben a zászlóalj védőkörletek lényegesen szűkebbek voltak a hídfőben, mint az arcvonal bármely más szakaszán. (Jány csal. A 4. gyalogezred állásaira vonatkozó "nem voltak a legjobbak" kitétel, egysoros drótakadályt és néhol fél méter mély(!!!) lövészárkot jelent. Mélység nem volt. Az ezred védőkörlete a többihez képest valóban szűkebb volt, de azoké viszont a szükségesnél szokszorosan nagyobb volt. (Merlin1.) Átlagban 2-2,5 kilométer jutott minden zászlóaljra, ami mellett már bizonyos mélységet is lehetett teremteni. A III. hadtesttől ide irányított, és a 429. német ezredparancsnokság parancsnoksága alatt ellentámadásra rendelt zászlóaljak vitézül harcoltak, mint a német ezredparancsnok dicséretesen kiemelt.

    2. A scesucsei 1. 14-én megindult támadásnál a 12. hadosztály kezdetben derekasan harcolt, de azután igen rövid idő alatt megtört ellenállása, (harckocsitámadást kaptak, a T-34-esek ellen hatékony páncélelhárító fegyverük nem volt. Merlin1.) úgyhogy a támadás gyújtópontjában levő zászlóaljak tisztjei majd mind elestek. A 19. hadosztály és 23. hadosztálytól odairányított tartalékok harca elismerésre méltó.

    3. Amilyen becsülettel harcolt a csapat, amíg védőállásában és annak közelében volt, annyira elvesztette a szívét a dermesztő hidegben, nehéz fegyvereitől és tüzérségétől megfosztottan, mikor a visszavétel bekövetkezett és dél félől előtörő orosz gyorsegységek őket megkerülve megtámadták. Az alparancsnokságok zöme és épp a legderekasabbak elestek, vagy megsebesültek, a megmaradtaknak éppoly kevéssé volt meg a szívük, mint a legénységnek. Erélyes tisztek - részben már a támadás alatt kiadott megtorlást követelő parancsaim, részben az Oszkol mentén való gyülekeztetésre kiadott intézkedésem alapján foganatosított - rendszabályai csak részben jártak eredménnyel. Alighogy összefogták az egységeket - igaz, nem, álltak ugyan egy csapattesthez tartozókból-, azok szétszéledtek, és hogy kikerüljék a besorolást, a gyűjtő és irányító állomásokat hamar felismerve, a terepen át szivárogtak hátra még akkor is, mikor útközben megfagyott emberek tömegét láthatták, és hasonló sorsnak néztek elébe, még a felkoncolás sem vezetett eredményre. Oly fásultság kezdett e visszajövő csoportok felett úrrá lenni, hogy csak bandukoltak, se nem láttak, se nem hallottak, többet gépkocsik elütöttek és hosszú kilométereken szánokra, gépkocsikra kapaszkodva, vagy gyalog igyekeztek nyugat felé.

    Beláttam, hogy a buzdító szó mit sem használ, kíméletlen ostorozással kellett a megmaradt 7. hadsereg tagjainak lelki egyensúlyát helyreállítani és kiadtam a 294./2. hds. 1. a. 43. 1. 24. sz. parancsomat. (Jány menekül a felelősség - és talán a lelkiismerete - elől. Életmentésnek állítja be hadseregén állott aljas bosszúját. Ha hátravonás és nem a további értelmetlen harc, a németeknek történő szolgai megfelelnivágyás miatt szedette volna össze a csapatát, mindenki önként és örömmel jelentkezett volna a gyűjtőállomásokon. Merlin1.) Kellett tennem ezt azért is, mert a parancsnokságnál lévő német összekötő tisztek zöme nem látta a harcokat, nem tudta mit teljesített a csapat a Don mentén, és jelentéseik nyomán olyan légkör teremtődött, melyen javítani csak úgy lehetett, ha a fegyelmet és rendet bármily áron is, de helyre tudjuk állítani. Ők csak e lelkevesztett embereket látták, és abból helytelen következtetéseket vontak le, melynek következménye volt a Heeresgruppe B. parancsa.

    Német csapatot ily állapotban nem lehetett látni, mert a nálunk beosztott 2. német hadosztályt a mi csapataink utóvéd harcai biztosították, a 2. német hadsereg csapatai pedig, melyek hasonló képet mutattak, vasúti szállítással kerültek a Dnyeper mögé, míg a mieink úttalan utakon, gyenge élelmezéssei sok száz kilométert meneteltek. (Jó reggelt Kegyelmes úr! Merlin1)

    Német parancsnokságoknál, a Heeresgruppe B. és Mitte-nél tiltakoztam a lealázó bánásmód ellen, és kiemeltem, hogy a hadsereg küzdői becsülettel megtették kötelességüket, és nem jogos, nem harcos és fegyvertelen menetalakulatok, valamint egységbe össze nem foghatott emberek magatartásából hátrányos következtetéseket levonni.

    Ugyanezt jelentettem a hadsereg vezérkari főnöke útján, annak távbeszélőn való jelentéstételekor és a hadsereg harcairól szóló írásbeli harctudósításban is. (Ez mind igaz. De, ahogy mondani szokták KEVÉS! Egy hadseregparancsoknak kötelessége nem ér véget a rinyálással. Merlin1)

    4. Meggyőződésem, hogy a 3. sz. mellékletben olvasható parancsom rázta fel a tisztikart és a legénységet annyira, hogy a VII. hadtestparancsnokságnak sikerült bizonyos erőt az Oszkol völgyében megszervezni, mely azután vitéz Vargyassy vezérőrnagy parancsnoksága alatt kivonásáig, II. 9-ig becsülettel harcolt.

Kis csoportja (22 fő) Hortobágyi főhadnagy parancsnoksága alatt csak III. 12-én hagyta el beosztását a 168. német hadosztálynál, honnan dicsérettel irányították őket Kijevbe. Ezt parancsaimban kifejezésre is juttattam, és példa kedvéért a gyülekező csapatok elé tártam, hogy őket most már ily módon is serkentsem.

Megemlékeztem ezekben a páncélos hadosztályról vitéz Vargyassy vezérőrnagy csoportjáról, a III. hadtest csapatairól, melyek keresztül küzdötték magukat, a 13. hadosztály utóvédjéről stb.

5. A csernigov-kijevi út menti községekben gyülekezett és rendezett alakulatokat megszemléltem, és ahol a rend szilárdulásáttapasztaltam, ott dicséretemet folytatólag kihangsúlyoztam.

6. Az átszervezésre kiadott rendeletem után, hogy a csapatok szellemét emeljem, kiadtam parancsomat, melyben rámutattam a Don mentén becsülettel (Ki harcolt ott becsülettel Kegyelmes úr? Hiszen "A 2. magyar hadsereg elvesztette becsületét..." Vagy mégsem? Merlin1) vivott harcokra, melyek köteleznek, és meg akartam a tisztekkel és a legénységgel értetni, miért kell nekünk ily messze harcolnunk hazánktól, mit minden parancs és felvilágosító munka ellenére sem sikerült eddig nem tényleges tisztjeink zömének és a legénységnek átérzett tudatává tennünk. (Mert a katonái tudtak gondolkozni Kegyelmes úr! Merlin1)  Ez egyik oka annak, hogy minden megtorló intézkedés és ellenőrzés mellett még ma is elég tekintélyes azoknak a száma, akik kötelékeiket elhagyják és gyalog, vasúton, gépkocsin igyekeznek minél messzebb jutni azoktól a területektől, hol az újjászervezett egységek gyülekeztetése folyik,

Törzsszállás, 43. III. 19. 

Jány hds.pk. (hadseregparancsnok)

(24. 318-320. old.)

   Március végén arra is rászánta magát, hogy visszavonja a gyalázatparancsát:

  1110/2. hds. I. a. 43. III. 31. szám

HADSEREGPARANCS   HATÁLYTALANÍTÁS

    1. A 294/2. hds. I. a. 43. I. 24. számú intézkedésem hatályon kívül helyezem.

    2. Az intézkedést minden pságtól, csapattól (tisztektől, szervektől) vonja be, és a hds. psághoz terjessze fel.
 
    3. Az eddig beérkezett harcjelentések és egyéb adatokból megállapítottam, hogy a 2. magyar hadsereg a téli hadműveletek folyamán becsületét nem vesztette el, hanem sokáig a Don-parton keményen állta a harcot, sőt a hadsereg egyes csapattestei és ennél magasabb kötelékei olyan ragyogó fegyvertényekkel tűntek ki, melyek a régi magyar katonai hírnévhez mindenben méltóak és felveszik a versenyt bármely hadsereg kimagasló fegyvertényeivel.

 
Tábori posta: 202/01., 1943. március 31.-én.

vitéz Jány Gusztáv vezds.
hds. pk.

(15. 242. old.)

 (És a tízezernyi értelmetlen halállal mi lesz Kegyelmes úr? Ki tud arra is találni valamit, amivel azokat is "hatályon kívül helyezi"? Merlin1)

V. JÁNY VEZDS. A 2. HDS. PK-A FOGADÁSÁRA INTÉZKEDÉS

    Vkf. 1. oszt.
    Budapest, 1943. évi április hó 30-án.

    v. Jány Gusztáv m. kir. titkos tanácsos, vezérezredes, a 2. hds. parancsnoka szűkebb törzsévei f. évi május hó l-én hazaérkezik.

    Megérkezésének időpontja május l-én 17 óra 30 perc, Budapest, Keleti pályaudvar.

    Fogadása a mellékelt program szerint történik.

    Öltözet: egyszerű öltözet (fehér gallér, fehér kesztyű, kitüntetések), Fogadáshoz az oszt. vezetőt (v. helyettesét) kirendelem.

A vezérkar főnöke helyett:
vitéz Bajnóczy vezds.

Őnagyméltósága lakására hajtat.

V. JÁNY GUSZTÁV M. KIR. TITKOS TANÁCSOS, VEZÉREZREDES FOGADÁSÁNAK RENDJE:

    1. Munkács-ra való érkezése alkalmával a VIII. hdt. parancsnoka nevében a munkácsi állomásparacsnok jelentkezik és fogadásának programját átnyújtja.

    2. Miskolcon való átutazás a alkalmával Őnagyméltóságánál a 7. ker. parancsnoka jelentkezik. Amennyiben az átutazás Miskolcon éjjel történik a jelentkezés elmarad.
 
    3. Hatvanig elébe utazik és üdvözli a H. M. Úr részéről az Elnökség vezetője.

    4. Budapesten fogadja az ország és a m. kir. kormány nevében: a m. kir. Miniszterelnök, a honvédelmi miniszter, a kormány néhány tagja és a honvéd vezérkar főnöke. A fogadásnál megjelennek: H. M. H., Vkf. H., I. hdt. pk., pc. hdt. pk., pc. ho. pk., a budapesti helyőrség, a H.M. és a Vkf. nagy tiszti küldöttségei.

    Kivonulnak:

    a) egy díszszázad zászlóval és zenével, közvetlen elöljáró zlj. parancsnokával,

    b) a hadirokkantak, a frontharcosok, leventék és cserkészek, valamint esetleg kirendelt alakulatok és küldöttségek.

    Az a) és b) alattiak a pályaudvaron kívül helyezkednek el. A megérkező és kíséretével a vasúti kocsiból - a Hunyadi induló hangjai mellett - kiszálló 2. hds. pk-ot a Vkf. Úr Őnagyméltósága üdvözli és együttesen a nagycsarnokba lépnek, ahol a Miniszterelnök úr beszéddel üdvözli. A beszédre a 2. hds. pk. válaszol, majd a Miniszterelnök úrral, a kormány tagjaival és  a vezérkar főnökével együtt a nagycsarnokon keresztül a Keleti pályaudvart elhagyja.

    A Keleti pályaudvar érkezési oldala előtti téren Őnagyméltósága fogadja a díszszázad parancsnokának jelentését és a Himnusz hangjai mellett lelépi arcvonalat. Utána fogadja a hadirokkantak, frontharcosok, leventék és cserkészek kivonult díszelgő alakulatainak üdvözlését. E fogadás tartama alatt a Miniszterelnök úr és a kormány tagjai gépkocsijukba szállnak és eltávoznak. A fogadás befejeztével Őnagyméltósága beszáll gépkocsijába és lakására hajtat.

    5. Rádióközvetítés, hangszóró a helyszínen. (10. 438-350. old.)

    A keleti pályaudvaron Kállay Miklós miniszterelnök fogadta Jányt.

    „Köszöntöm Önt, mint vezért, mint parancsnokot, de köszöntöm Önt, mint a harcoló katonával eggyütt harcoló sebesült honvédet. Köszöntöm azokat, akik Önnel és Ön után hazajönnek most, köszöntöm azokat, akik ottmaradtak tovább küzdeni és szívem minden gyászával gyászolom azokat, akik már nem térnek többé haza. Most hogy hazajönnek, egy második kötelesség fakad, melyet én vállalok, melyet én tartok kötelességemnek teljesíteni, és az, hogy minden jó tiszt, minden jó katona, honvéd, aki hazatért, megtalálja itthon újra az otthonát, legalább úgy, ahogy otthagyta az otthonát, de hogyha tud ez a nemzet ez a nép, ez az ország több kenyeret, több életet, több lehetőséget, jólétet, boldogságot nyújtani, azt elsősorban Önöknek kell adni és elsősorban Önök azok, akik áldozatot hoztak."

    Jány válasza:

    Nagyméltóságú Miniszterelnök Úr!

    Amikor hálás szívvel mondok köszönetet ezekért a meleg szavakért, akkor ezt büszke örömmel fogadom. Nem a magam személyére, hanem átadom azt azoknak, akik a Don partján becsülettel harcoltak, és megakadályozták azt, hogy a vörös rém, véres karmaival belemarkolhasson országunknak megszentelt földjébe. Ezek a doni hősök azok, akik betartották azt a fogadalmat, amelyet Főméltóságú Urunknak a kezébe letettek. Amely minden magyar embernek jelszava kell hogy legyen, akár békemunkája mellett áll, akár fegyvert kell neki ragadnia: Istennel, Legfelsőbb Hadurunkért és a Hazáért: MINDHALÁLIG!

Klikkeld jól arcul  a Kegyelmes urat ha tőle is hallani akarod, hogy mivé lettek a  "becstelen", a "nyomorult", a "szégyenteljes", az "esküszegő",  a "gyáva" menekülők.

Vissza     Tovább