Jány Gusztáv vallomása

   1883-ban Rajkán születtem. Édesapám néhai Hautzinger Sándor szatócs és gazdálkodó, lébényi illetőségű őslakó volt. (Apai részről családom német, illetve lengyel származású volt.) 1896-ban szüleimmel felköltöztünk Budapestre, ahol leérettségiztem, majd utána 1902-ben felvettek a Ludovika Akadémiára, melyet 1905-ben, igen jó eredménnyel végeztem el. Első katonai beosztásomként a lugosi 8. honvéd gyalogezredhez kerültem. 1908-1909-ben elvégeztem a felsőtiszti tanfolyamot.

1909-től 1912-ig a bécsi hadiiskola három évfolyam ának a hallgatója voltam. Ennek bevégeztével főhadnaggyá léptem elő. 1915 októberéig a 82. honvéd gyalogdandár vezérkari tisztjeként teljesítettem szolgálatot, közben előléptem századossá és átvettek a vezérkarba.

   Jány vallomást tesz a Népbíróság előtt.

    A világháború alatt a 18. hadtest 55. hadosztályánál teljesítettem szolgálatot, majd megfigyelőként különböző német seregtesteknél a nyugati arcvonalon (1915-ben kaptam a II. osztályú német vaskeresztet).  Ezután a 3. hadsereg parancsnokságához kerültem, ahonnan 1918. szeptemberében a H. M. 1. osztályára vezényeltek. Innen a székely hadosztályhoz helyeztek, melynek kötelékében 1919. április havában román fogságba estem.

    A fogságból 1920. november 1-én szabadultam, és azonnal jelentkeztem szolgálattételre a Nemzeti Hadseregbe, ahol azonnal előléptettek őrnaggyá. 1921-ben alezredes, 1925-ben ezredes, majd 1931-ben a Ludovika parancsnokává neveztek ki, mely beosztásomban 1935-ben megkaptam a tábornoki kinevezésemet. 1936. augusztus 21-én a budapesti 1. vegyes dandár gyalogsági parancsnokává, 1936. november 1-én a szombathelyi vegyes dandár parancsnokává neveztek ki.
Ebben a beosztásomban 1937.májusában léptem elő altábornaggyá.

    1938 májusában osztálytársam, Keresztes-Fischer Lajos ajánlatára a kormányzó katonai irodájának főnökévé neveztek ki, mely beosztásomban a kormányzó katonai tanácsadójának tisztségét is én láttam el.
1938 augusztusában, Horthy kormányzó kíséretében, részt vettem annak németországi látogatásában, mely alkalommal bemutattak Hitler Adolfnak is. (Ezen alkalommal megkaptam a német SAS-rendet.) Ebből a beosztásomból 1939. február 1-én a budapesti 1. hadtest parancsnokává neveztek ki. 1940 nyarán Werth Henrik és Rácz Jenő ajánlatára (akik barátaim voltak) a kormányzó megbízott az akkor felállításra kerülő három magyar hadsereg egyikének felállításával és annak parancsnokságával. így lettem a 2. hadsereg parancsnoka. A 2. hadsereg megalakulásakor állott: az 1., a 2. és a 7. hadtestekből. Békelétszáma körülbelül harmincezer fő volt.

   A tárgyalások a Zeneakadémián folytak.

    Feladatom volt a 2. hadsereg egységeit úgy kiképezni (kiképzési rendeletek alapján), hogy az elkövetkezendő háború esetén ütőképes legyen. A hadseregparancsnokság székhelye az akkor megszünt Honvéd Főparancsnokság helyiségében, a Honvédelmi Minisztériumban volt. Az 1. hadtestparancsnokság Budapesten, a 2. hadtestparancsnokság Székesfehérváron, a 7. hadtestparancsnokság Miskolcon volt. 1942. január végén Szombathelyi Ferenc vezérkari főnök összehozott a Budapesten tartózkodó Keitel német vezérezredessel (ekkor már vezértábornagy - Merlin1). Ez a találkozásunk a Gellért Szállóban folyt le.

    Itt Keitel jelenlétében közölte velem Szombathelyi, hogy a magyar kormány megállapodott a németekkel egy magyar hadseregnek a keleti frontra való küldésében. Ennek a hadseregnek a vezetésével - az én parancsnokságom alatt álló - 2. hadsereg parancsnokságát bíznák meg. Én ezt a feladatot esküvel fogadott kötelességemhez híven elvállaltam, annál is inkább, mert akkor én az Oroszország elleni háborút helyesnek tartottam, mert meggyőződésem volt, hogy a hazának a magyar otthont nem itt, hanem az országtól távol, Oroszországban, kell megvédeni. Ezért vállaltam el a 2. hadseregnek parancsnokságát, és a tengely oldalán való harcbavetését.

    A mozgósítás alatt történt szemléimen és a tiszti gyűléseken állandóan hangoztattam azt a tényt, hogy a tengely oldalán harcolva, hazánk megvédése miatt kell kimennünk a keleti frontra, mert kinn Oroszországban fog eldőlni Magyarországnak az ezeréves jövője, valamint az, hogy milyen helyet fog kapni Magyarország az új Európában. Azt is hirdettem, hogy a Szovjetunió az, aki megtámadta Magyarországot, és hogy az a magyar népet rabszolgasorsra akarja juttatni.

    Beismerem azt a tényt, hogy a 2. hadsereg a frontra való indulásakor nem volt kellően felszerelve. Lehetséges, de határozottan nem emlékszem vissza, hogy még Magyarországon olyan hadseregparancsot bocsátottam ki, melyben az oroszországi hadjáratok alól magukat kivonni akaró honvéd személyek ellen hadbírói eljárást helyeztem volna kilátásba.

    1942. május 13-án indult el a 2. hadsereg parancsnoksága a keleti frontra. Szombathelyi vezér kari főnök utasítására jelentkeztem Hitlernél, ezért utamat megszakítva, Posenen át egy kelet-poroszországi erdő melletti főhadiszállásán felkerestem Hitlert. (Ezen utamra elkísért Rakovszky vezérőrnagy, vezérkari főnököm és Cseh Kálmán alezredes, segédtisztem.)

    Hitlernél körülbelül tíz percig tárgyaltam, aki ezen idő alatt nagy vonalakban ismertette az akkori hadi helyzetet, majd engem elbocsátván, Halderrel körülbelül fél óráig tárgyaltam, részletesen átbeszélve a hadi helyzetet, és felemlítettem előtte a 2. hadsereg fegyverzetében fennálló hiányosságokat, melyek pótlását kértem, amit Halder meg is ígért. Halder ezután közölte velem, hogy a 2. hadseregre vonatkozó részletesebb eligazítást Harkovban, von Bock vezérezredestől fogom megkapni. Ezután Harkovba repültem, ahol jelentkeztem von Bock vezérezredesnél, aki nagyjából tájékoztatott a hadi helyzetről. Tudtomra adta, hogy a 2. hadsereg a Weichs vezérezredes parancsnoksága alatt álló német hadseregcsoport kereteiben kerül bevetésre, és ezért vegyem fel az érintkezést a kurszki törzsszálláson tartózkodó Weichs vezérezredesseI. Ezután jelentkeztem Kurszkban Weichsnél, akitől megkaptam a 2. hadsereg felvonulásával kapcsolatos utasításokat.

    A nyári hadműveletek megindulásakor került először sor a parancsnokságom alatti egység harcba vetésére. Nevezetesen a III. hadtest és egy német hadtest (mely alám volt rendelve) parancsnokságom alatt előrenyomult az Oszkol vonaláig, majd innen a III. hadtest parancsomra felváltotta a Donra előrenyomult német páncélos egységeket. (Ezen alkalomból kaptam meg a német Vaskereszt 1. osztályát.) Ezután elrendeltem, hogy a Don-vonalat megszállva tartó német erőket fokozatosan váltsák le a IV. és a VII. hadtest seregtestjei (az 1. páncélos hadosztály és a repülődandár ezek mögött tartalékként helyezkedett el). 1942 augusztusáig megszálltam a 2. hadsereg zömévei a Voronyezstől délre levő, körülbelül kétszázharminc kilométer kiterjedésű Don-szakaszt.

    Beismerem, hogy a 2. hadsereg egységei által megszállt területeken állandó partizánvadászatok folytak (a hadseregparancsnokság. környékén is). Torzsai ezredes, aki a hadtáp-zászlóalj fölött viselt parancsnokságot, egy vagy két ízben ezekről jelentést is tett nekem. A partizánvadászatokat a hadtápalakulatok, illetve az 1. b. osztályok hajtották végre.

    Szervezés szerinti tábori bíróságok működtek a 2. hadsereg kebelében, de ezeknek kettős bíráskodásra parancsot nem adtam. Azt beismerem, hogy parancsaimban elrendeltem a polgári lakosságnak túszként való összeszedését, és azoknak - rongálás esetén - megtorlásképpen való felakasztását.

    A 2. hadseregben szolgálatot teljesítő nemzetiségi származású honvéd egyéneket (szerbek, románok, ruszinok), mert azok háborúellenes magatartást tanúsítottak, mint megbízhatatlanokat külön egységbe tömörítettem, valamint elrendeltem olyan irányú elhelyezésüket, hogy azokat saját nehéz fegyvereink tüzével bármikor elérhessük. Továbbá elrendeltem fentiek megtizedelését is.

   Jány Gusztáv vezérezredes hadseregparancsnok, Csatay Lajos altábornagy a kép készültének idején a IV. hadtest parancsnoka és Nagy Vilmos vezérezredes honvédelmi miniszter 1942. szeptember 20-án,  Alekszejevkán.

    Tagadom azt, hogy olyan rendelkezéseket hoztam volna, melyben az országúton közlekedő polgári lakosoknak kivégzésére adtam volna utasítást.

    Azt elismerem, hogy az orosz polgári lakosságot munkára igénybe vevő honvéd személyeknek a lakossággal szembeni kíméletlen eljárásra adtam parancsot.

    Beismerem, hogy a tábori bíróságok által hozzám felterjesztett halálos ítéleteket jóváhagytam. A kivégzett személyek neveire, valamint az általukelkövetett bűncselekményre, melyekért őket halálra ítélték, nem emlékszem. Ha hozott bármelyik tábori bíróság nazarénusok ellen halálos ítéleteket, mert azok hitüknél fogva nem akartak harcolni vagy hadi munkát teljesíteni, úgy ezeket az ítéleteket én jóváhagytam.

    A németekkel történt megállapodás szerint, a magyar egységek által ejtett hadifoglyokat a kihallgatások után minden esetben a német parancsnokságnak adtuk át. Azt tagadom, hogy hadifogoly orosz tisztek kivégzésére parancsot adtam volna.

    A 2. hadsereg törzsszállása (1942 júliusától 1943. január 15-ig) Alexejevkában, az Alexejevka mellett levő olajgyárban volt. A hadseregparancsnokság tábori bírósága több ízben hozott halálos ítéleteket Alexejevkán, melyeket én jóváhagytam. (A kivégzett személyek számára és nevére nem emlékszem.)

    Alekszejevkai életkép a visszavonulás idejéből.

    Beismerem azt, hogy magyar részről a 2. hadsereg egységei három ízben indítottak Uriv, orosz hídfő felszámolására támadásokat, de tagadom azt, hogy, ezeket a németek érdekében azért rendeltem volna el, hogy a német hadműveletekről eltereljem a figyelmet. Tény az, hogy 1942 nyarán két alkalommal rendeltem el az urivi hídfő megtámadását, illetve felszámolását (e két támadás vesztesége összesen körülbelül ezerötszáz fő volt).

    1942 őszén a harmadik urivi támadás (ekkor én Budapesten tartózkodtam) körülbelül kilenc-tíz ezer fő veszteséggel járt.

    Beismerem, hogy hadseregparancsaimban állandóan a németek melletti végső kitartást, és a harcnak végsőkig való tovább folytatását rendeltem el. Ezt egységeimnél felkoncolás, megtizedelés elrendelésévei akartam kierőszakolni.

    Beismerem, hogy  a "Führer" parancsára több ízben elrendeltem a magyar egységeknek - felkoncolás terhe mellett - a végsőkig való kitartását, illetve az utolsó emberig, töltényig, a harcnak folytatását.

    Az 1943. január 10-én meginduló orosz támadás után, mely áttörte a 2. hadsereg által tartott doni vonalat, a visszaözönlő magyar egységeket meg akartam állítani, újjászervezni, hogy ismét ütőképes legyen, hogy ezekkel az egységekkel a háborút a tengely oldalán tovább folytathassam. Ennek a célnak elérésére többek között elrendeltem, hogy "kemény emberekből" tábori csendőrosztagokat állítsanak fel, s azok a visszavonuló egységeknek megállítását bármilyen módon kierőszakolják.

    Ugyanilyen célzattal elrendeltem záróvonalak létesítését, és parancsot adtam, hogy az azt átlépő, visszavonuló honvéd személyeket minden eljárás nélkül koncolják fel.

    A visszavonulás során, a harc alól magukat kivonni akaró, valamint bicegő, sánta, fagyott honvéd személyek kikötését rendeltem el, valamint elrendeltem testi fenyítésképpen, botozás alkalmazását.

    Beismerem, hogy ezen parancsaim folyamán több ízben alkalmazták alárendeltjeim az általam elrendelt felkoncolást, kikötést, testi fenyítést, de arról nem tudok, hogy ez tömegesen történt volna.

    Beismerem, hogy parancsaimban, kiadványaimban, javaslataimban, minden ténykedésemmel azt a célt akartam elérni, hogy a magyar katonai kormányzat vigye be a magyar közvéleménybe a tengely melletti háború szükségességét, és erősítse meg a magyar lelkeket a végsőkig való kitartásra. Mutasson rá arra, hogy orosz győzelem esetén Magyarországra rabszolgasors vár. Fentiek elérése végett írtam és hirdettem, hogy Oroszország istentelen rabszolgatartó állam, ahol a munkának a bére korbács és pisztoly. Javasoltam ezeket (akár túlozva is) a magyar nép legszélesebb rétegeiben terjeszteni, hogy a fentiekkel gyűlöletet ébresszek a magyar nép lelkében Szovjet-Oroszország és szövetségesei Anglia és Amerika - ellen, valamint, hogy felkészüljön Magyarország lelkileg is a tengely melletti totális hadviselésre, illetve a végsőkig való kitartásra.

    Ezen felterjesztéseimet többek között azért is tartottam szükségesnek, mert egyre több olyan jelet véltem észlelni, melyböl arra következtettem, hogya magyarság nem tudja miért harcol, és ezt a harcot miért kell hazájától kétezer kilométerre megvívnia, valamint nem tartotta azt érdekében állónak.

    Ma már beismerem, hogy ezen felterjesztéseimben foglaltak nagyrésze nem felelt meg a valóságnak. Az orosz nyomás elől a 2. hadsereg maradványait felsőbb parancsra, először az Oszkol vonalára, majd később Ovratnoc körzetére vonták vissza. Engem pedig szűkebb törzsemmel Budapestre rendeltek. Hazaindulásom előtt, 1943 áprilisában Kijevben, Hitler nevében Kitzinger német repülőtábornok kitüntetett a német Vaskereszt Lovagkeresztjével.

      Sok tízezer katonájának semmilyen kereszt nem jutott, de nem pusztultak el hiába. A Kegyelmes úr Őnagyméltósága büszke az értük kapott keresztjére.

A német nép nevében vitéz Jány Gusztáv vezérezredesnek a Vaskereszt Lovagkeresztjét adományozom.
A Vezér Főhadiszállása, 1943. március 31-én.
A Véderő Vezére és Legfőbb Parancsnoka
Adolf Hitler

    Budapestre 1943. május 1-én érkeztem, amikor is, tekintve, hogy a korhatárt elértem, legfelsőbb utasításra nyugdíjaztatásom elrendelését közölték. 1943. november 1-ig (mert akkori kelettel jelent meg nyugdíj aztatásom) részben a 2. hadsereg megmaradt részének felszámolásával, részben pedig beosztottaimnak kitüntetési javaslatainak elbírálásával foglalkoztam.

     Becslésem szerint a 2. hadseregnek a keleti hadszíntéren vívott harcaiban hatvanötezer fő vesztesége volt. 1944. november végéig magánemberként éltem Budapesten, amikor is feleségem súlyos beteg lett, nem akarván az ostromot vele Budapesten tölteni, fokozatosan kitelepültem Ausztriába, majd Bajorországba kerültem, ahol 1945. május 1-ével amerikai hadifogságba estem Eichendorfközségben. Onnan a feleségemtől elszakítván, az amerikaiak először Regensburgba, Saal a.d. Donau, Riedenburg, Landshut, majd újra a regensburgi fogolytáborba vittek. 1946 végén kerültem haza Magyarországra (közben értesültem feleségem haláláról), ahol a katonai politikai osztály kaposvári kirendeltsége október 7-én őrizetbe vett.

    Vallomásomat minden kényszer nélkül tettem, mást előadni nem kívánok. A jegyzőkönyv helyességét aláírásommal hitelesítem.  (24 304-311 old.)

(Az igazság ide követel egy megjegyzést: Jány vallomása - amint azt a link is mutatja -, Zinner Tibor és Róna Péter a "Szálasiék bilincsben" c. könyv első kötetéből való. Ez téves következtetésekre ad alapot. Jány Gusztáv  nem vállalt semmilyen szolgálatot Szálasi alatt, annak rezsimével semmilyen módon nem működött együtt. Merlin1.)

Vissza     Tovább